2012. augusztus 29.

kezdődik, kezdődik, kezdődik....

..na igen, az iskoláról van szó...gondolom ez a problémakör sokunkat megvisel. Komolyan mondom, szülőként asszisztálni jóval stresszesebb, mint amikor én voltam a résztvevő alany......Vagy ez már annyira messze van, hogy az idő megszépíti?:).... Nem tudom, minden esetre gyerekeim jóval rezignáltabban veszik tudomásul az ősz beköszöntét, mint én....sőt...
Kicsit összesűrűsödtek a dolgok, így kevesebb időm van kreatívkodni, ezért, hogy valamivel mégis elő tudja rukkolni, átnéztem az archívumomat.... és mire bukkantam?...az egyik kedvencem. Már tavaly (vagy tavaly előtt?) megjelent a Kiskegyed Otthonában, de szerintem még mindig nagyon jó darab....és mondjuk tényleg negyed óra alatt kész van. Na persze ebben nincs benne az néhány nap:) mire végre megtaláljuk a megfelelő mini farönköt.....



...ami kell hozzá...

...és egyszerűen, csak baromi sok 2-3 cm mély lyukat kell furkálni egy 8-as fúrófejjel....és kész...


fotók Axel Springer KKO/Wein Krisztina

2012. augusztus 27.

...Dremerelni jó......

A júliusi Dremel tábor óta rajongója lettem a márkának. Meglepő hogy relatív kevesen ismerik, még a kézműveskedők között is... Pedig őrült jó darabok. Már a tábor előtt volt egy kisebb gépem....Szinte mindent tudok vele csinálni. Elég kicsi, ettől nem olyan esetlen, mint egy nagyobb fúrógép, de cserélgetve a fejét tudok vele fúrni, marni, csiszolni... Jó, persze a nagyobb bútorok felújításánál nem ezt használom, de a kisebb darabok elkészítéséhez tökéletes. Anno még "dremeltelen"  időszakomban ezeknél a kisebb daraboknál is a nagy fúrógéppel küzdöttem (pl lego kulcsok), pedig már akkor ezt kellett volna használnom...
Most már ezt teszem. Főleg, mióta múlt héten kaptam egy Dremel Trio-t. Olyan, mint egy mini dekopírfűrész, azzal a különbséggel, hogy nem csak egyenesen lehet vele vágni, hanem ívesen vagy cik-cakban vagy bárhogy ahogy csak gondolom...lehet fúrni csiszolni, marni.....
Egyszóval jó játék, ezért a Lakáskultúrás októberi anyagot is ezzel csináltam...Hogy pontosan mi is az a tárgy azt majd megtudhatjátok az akkor megjelenő számból...roppant izgatottak lettetek,ugye?:)
Azért összeraktam egy kis képes rejtvényt....Szerintetek mi készült és miből....Akik kitalálják, azok között kisorsolok egyet az elkészült tárgyból,  úgyhogy érdemes találgatni...!
Azon rokonok, barátok, üzletfelek....stb. találgatását nem vagyok hajlandó elfogadni, akik a helyszínen hangos élcelődések, tanácsadások  közepette:)) végig asszisztálták  a gyártást...... (hmmm.... a végeredmény láttán azért mindenki csak elismerően hümmögött......elégtétel!!!......:))))))


Az új kedvenc:

2012. augusztus 19.

"kövek a zsebben..."

...nyáron mindenki kavicsot gyűjt, e nélkül szinte képtelenek vagyunk egy-egy nyaralásról (de adott esetben csak egy sima "leszaladunk a Dunára" típusú úszásról) hazaérkezni...télen idegbajt kapok a tonnányi kavicstól és valójában már nem is emlékszem miért szedtük össze őket....:)
..idén új szokást vezettünk be... lakkfilccel mindenki ráírogatja, a dátumot és hogy neki miért fontos az a darab..bármi rákerülhet a Duna hőfokától kezdve, esetleírásokon át, a levegő hőmérsékletéig.....akár rajzos formában is....
Csak azon gondolkodom, hogy a ráírás/rajzoláskor még egyértelműnek tűnő rövidítések/piktogramok, már most, néhány hét elteltével is megfejthetetlen titkosírásnak tűnnek..... hogy fogom én ezek alapján évtizedek múlva  unokáimnak  mesélni szüleik nyári élményeit?!?!?!???

  

...igen a háttérben valóban egy hal látható. Sajnos nem én csináltam...barátnőmtől, Zsófiától kaptam, aki mániákus horgoló. Azt hiszem kevés tárgy van amit ne tudna horgolással előállítani. Én is próbálkoztam, de bevallom egyszerűen antitalentum vagyok ezen a téren. 
A kő itt csak alap, a többi része horgolótűvel készült.... Szerintem tökéletes darab!!!!!

2012. augusztus 15.

....kicsit okoskodom... most cementlap ügyben...

...azt hiszem jó szakmát választottam..... Van amikor szeretem a munkám, van amikor nagyon szeretem és vannak időszakok amikor nagyon-nagyon szeretem....A "nagyon-nagyon" időszak leginkább akkor van, amikor olyan megrendelővel dolgozhatok, aki kellőképpen nyitott azokra, az első látásra kicsit bizarrnak tűnő ötletekre, amiket időnként a blogon is olvashattok.
Most éppen ilyen időszakot élek...sajnos a bútorozás, dekorozás még igencsak távoli, egyenlőre az alapozás folyik....falak építése, festés, burkolás....
A héten megérkeztek a konyha falára kerülő cementlapok......
Néhány éve cementlapok ázsiója igencsak megnőtt. Vannak kifejezett rajongók (én is ezek közé tartozom) és vannak akik nem nagyon esnek izgalomba tőle. Ha valaki csak azzal a típusával találkozott, amiket a hetvenes évek táján gyártottak és használtak, akkor meg is értem az ellenérzést. Nem csodálom, ha senkit nem nyűgöz le egy törékeny, foltosodásra hajlamos, kopottas, igénytelen burkolat...de ez csak nevében cementlap, valójában semmi köze ahhoz, amire én gondolok...... 
Amire én gondolok, azokat leginkább a századforduló táján kézzel készített, művészi gonddal tervezett motívumokkal ellátott lapok ükunokáinak nevezném. Ezek az ükunokák hasonló gonddal készülnek mint nagy elődeik....csak kicsit újragondolva... (bár én csodálója vagyok az eredeti műemlék jellegű antik burkolatoknak is, amiknek pótlása, felújítása szerintem megéri a költségeket és macerát.....de erről most nem okoskodom...pedig tudnék:))
Szerencsére több cég is foglalkozik gyártással (és antik lapok forgalmazásával). Mi Mozáéktól vettük, de fantasztikusakat (régit, újat egyaránt) láttam Szentendrén az Antik Centrumban is.
Jó,jó, tudom...nem a legköltségkímélőbb burkolat, de rendszerint azzal fárasztom a megrendelőket, hogy vegyük meg, egy-egy látványosabb helyre a drágább burkolatot, nagyobb felületeken pedig használjunk valami kevésbé költséges megoldást. Így sokkal mívesebb lesz az összkép, de az összköltség nem fog az egekbe szállni....
Itt is csak a főzőlap mögötti falra kerül majd, de ehhez először a földön kellett összerendezgetni....
..szerintem már itt  is nagyon jól néz ki, de reményeim szerint a falon még ennél is jobb lesz..:)

És nem csak patchwork elrendezésben szép.....

..de a patchwork variációk sem rosszak....:) 

...és  a nagy elődök....
források moza.hu, hg.hu

2012. augusztus 12.

..illúziókeltés, avagy a nyársra húzott tányérok esete...

A héten már igazán lelkiismeret furdalásom volt.....egyik nagyon kedves barátom tavaszi szülinapját elmosták az események. Szégyen ide szégyen oda, egyszerűen nem kapott semmilyen meglepetést. 
Ez nem sűrűn fordul elő, mivel  nagyon szeretem osztogatni saját készítésű ajándékaimat...ebben igazán könyörtelen vagyok......és persze el is várom, hogy hihetetlenül örüljenek neki...:)))
Éppen kapóra jött, hogy a szegény "elfeledett", teraszuk berendezése ügyében kért tőlem tanácsot.  Miután a bútorozást átbeszéltük, rájöttem, hogy itt a remek alkalom, hogy kárpótoljam őt a csúnya szülinapi baki miatt. Valami kiegészítő biztos jól fog jönni arra a teraszra....
Emeletes tál...mi más....:) A hatása egészen olyan, mintha csak könnyedén nyársra húztunk volna néhány tányért...hmmmmm.....valójában azért van mögötte néhány küzdelmes óra, de mint tudjuk lényeg az illúzió......

Kevésbé türelmeseknek nem kell két tányért átfurkálni, az egyszerűbb változatot egy tányérból is megcsinálhatjátok...


Nem fogjátok elhinni, de a legmacerásabb a megfelelő ág kiválasztása. Egyszerűen azt gondolná az ember, hogy a Duna partján százszámra hevernek a megfelelő ágak....hát nem...:)

Azért ha  mégis megtaláltátok a megfelelő faágat, először vágjátok méretre.
Érdemes az alsó ágrészt olyan hosszúra vágni, mint az alsó tányér átmérője, a felső ágrészt pedig olyan hosszúra, mint a felső tányér átmérője.

 Jelöljétek be a tányérok közepét és fúrjátok ki a lyukakat (Én küzdöttem sima falfúróval, mert nem volt éppen kéznél olyan fúrófej, amivel speciálisan kerámiát lehet fúrni. Nektek azért ajánlanám, hogy legyen (bármelyik barkácsáruházban kapható), mert úgy azért lényegesen egyszerűbb a művelet)
Ha kész, az alsó tányér közepébe tegyetek egy kb 6 cm hosszúságú facsavart, úgy, hogy a tányér alján egy alátétet is használjatok, majd csavarjátok bele az alsó ágrész közepébe.

 


 Ezután az ág tetejébe fúrjatok egy 10 mm átmérőjű, kb 5 cm mély lyukat. Illesszetek bele –egy kb 8-10 cm hosszúságú – 10-es tiplit, majd a középen átfúrt felső tányért húzzátok rá a tiplire. 

 

A felső ágrész aljába is fúrjatok egy kb 5 cm mély 10 mm átmérőjű lyukat és illesszétek rá a tiplire.
Ha megfelelő méretű lyukakat fúrtatok, a tipli pont bele fog szorulni. Ha biztosra akartok menni, érdemes egy kis faragasztóval is megerősíteni, így biztosak lehettek benne, hogy soha nem marad a kezetekbe a  tál „fogója”.



Ha az alsó tányér alján a csavar kicsit kilóg, esetleg kicsit billeghet a tál. Ilyenkor ragasszatok rá a tányér aljára három gumialátétet (vízvezeték szerelésnél használatos tömítőgyűrű), így a mini "lábakon" biztosan áll majd.

2012. augusztus 7.

..csak két tekercs szigetelőszalag...

Az idén, ha akartok sem menekülhettek a brit ereklyék elől. Egyszerűen elöntöttek minket. Szerintem az olimpia csak ráadás, az őrület jóval előbb kezdődött...Először csak óvatosan kezdtek beszivárogni.... Kezdetben, az ősidőkben póló fronton támadtak, aztán megjelentek a párnák, textilek, szőnyegek, mostanra pedig már szinte nincs is olyan bútordarab, amit ne látnánk brit zászlónak öltözve.....
...és ami igazán meglep, hogy ennek ellenére még mindig tetszik... így a most megjelent Kiskegyed Otthonában láthatjátok hogyan is lesz egy sima sötétbarnára pácolt íróasztalnak zászló ruhája....
Nem mondom, hogy egészen kezdő barkácsolóknak ajánlott  művelet, hisz a csíkok kiragasztása nem kicsit idegőrlő feladat, de  a végeredmény igencsak látványos....
Amíg festegettem az asztalt, azon gondolkodtam, hogy ez a festegetősdi valószínűleg nem mindenkinek fog bejönni, úgyhogy kéne találnom valami nagyon egyszerű megoldást  erre a zászló ügyre..... 
Ny. éppen villanyszerelés jellegű dolgot művelt és a szerszámos ládában ott volt egy piros és egy fehér szigetelőszalag..........és akkor egyszer csak jött az isteni szikra:)))...... !!!!!! Csak az alap kéket kell megfesteni, a csíkokat pedig szigetelőszalagból, egyszerűen felragasztani....nem pacsál, nem folyik szanaszét, biztos, hogy egyenes lesz...mi kell még?!!!!???
Hirtelenjében egy fehér sámlit kerítettem elő és meg kell mondjam a végeredmény annyira jó lett, hogy magam is meglepődtem.... és ami a lényeg, ha megunom a brit hangulatot, egyszerűen leszedem róla a szigetelőszalagot és marad egy kék sámlim...:)


...ahogy készült....

Na jó, az asztalt sem titkolom tovább, mert nem lett rossz, olyannyira nem, hogy jelenleg egyik unokaöcsém irodájában áll, ahol csodájára járnak az igazgató úr új íróasztalának.....mondjuk amennyi munkám volt vele, ez a minimum elvárás:))).....

...sajnos az anglománia  az ikreket is megfertőzte, úgyhogy nekik is kellett egyet festenem. Az alap szekrény egy nagyon jópofa, nagyszülők pincéjében talált, hűtőszekrény formájú zárható szekrény. Annyira zárható, hogy minden értékünket oda rejtettük amíg hajózni mentünk...mostanáig...ugyanis néhány napja elvesztettem a kulcsát, így Ny. kénytelen volt a hátlapját fejszével szétverni, hogy hozzájuthassunk minden vagyonunkhoz.......hmmmm.....ebből a szögből nem is nagyon látszik a hátlap hiánya....:)

...és úgy érzem a mánia lassan egész családomban elterjed..... Minap kedvenc unokahúgom férje is rendelt egyet. Jelenleg épp megfesthető bútordarabért túrja fel a lakásukat.......és még az is lehet, hogy talál egyet........:)))) .....nagy a család..... a brit zászlót, már bármikor, akár álmomból felkeltve, csípőből megfestem...:))))