2016. május 18.

Most tényleg vegyek meg egy ennyire lepusztult lakást???????

Igen!!!!..
Na jó a válasz nem ennyire egyszerű, de én lelkes híve vagyok annak, hogy nagyon lelakott lakást vegyünk, majd alakítsuk át saját igényeinknek megfelelően. Persze nyilvánvaló, hogy ez szakmámból fakad, de én a legkétségbeejtőbbnek tűnő lyukért is tudok lelkesedni, ha azok a körülmények, amiket nem tudok befolyásolni megfelelőek.
És azt hiszem ez a lényeg! Egy lakásvásárlásnál elsősorban azt érdemes megnézni, hogy milyen a környék, milyen állapotban van a ház, milyenek a szomszédok, megfelel-e a lakás mérete, tájolása és rendezettek-e a tulajdonviszonyok. Tehát azok az adottságok rendben vannak-e, amik akkor is maradnak, ha magát a lakást már saját képünkre formáltuk.
Ha minden stimmel, akkor nem érdemes meghátrálni, akkor sem, ha legszívesebben már az ajtóból visszafordulnátok a lakásban uralkodó viszonyok miatt.
Sokszor egy tökéletesenek tűnő lakásban ott ér minket a döbbenet, hogy bútorok nélkül, az ott lakók személyiségétől megfosztva mennyire más az egész, mint amikor süteményillatú, rendezett, "vázában virágcsokros" hangulatban beleszerettünk.
(ha viszont lakást adtok el, akkor nem is gondolnátok, hogy néhány virág, a tisztaság és a sütemény illat!! milyen emocionális hatással van a vásárlókra...de most nem erről beszélünk, talán majd máskor..:)
Ez a 35m2-es lakás tökéletes példája annak, hogy micsoda elképesztő változásokat lehet kihozni egy olyan lakásból, ami legkevésbé sem nézett ki lakásnak, amikor megvételre került.
Viszont a környék, a gyönyörű ház és a tökéletes közlekedés mind remek alap arra, hogy egy kiadásra szánt mini apartmant lehessen belőle kialakítani.
Bár nem mondom, amikor megrendelőim felvázolták igényeiket - alvás lehetőség 4-6 személynek, egy gyerekszoba, egy elkülönített háló rész, nappali kihúzható kanapéval, két wc,  használható méretű konyha, viszonylag nagy étkezőasztal, pakoló részek..stb., mindezt 35 m2-en!?!? - egy kicsit el kellett gondolkodnom....aztán agyaltam és megcsináltam....ennyi :)))!
Még több képet és információt a lakásról itt találtok.
..a kezdetek...
 


A berendezés véglegesítése megrendelőim ízlését dicséri! Szerintem nagyon jól sikerült!
 

 Photoshoppal kicsit eljátszadoztam, hogy mivel lehetne még "csicsázni"...de ez már tényleg csak szőrözés :)!  


2016. március 31.

Az a régen várt loft lakás....

Talán emlékeztek arra a mini "loftra" aminek munkaközi fotóit már láttátok. (Tudom, ott a végeredménnyel adós vagyok, de nem jutottam el lefotózni...de ami késik, nem múlik!!! Ígérem!!)
Most viszont egy IGAZI loft került az utamba. Olyan szerencsés vagyok, hogy egy ilyen lakás térszervezéséhez kérték a segítségemet!! Kicsit szokatlan, hogy lakberendezőként valójában kizárólag belsőépítész feladattal bíztak meg..
Nem mintha ez a feladat nem lenne jelen szinte minden megbízásnál, de olyan, hogy csak ez a rész amivel foglalkoznom kell, na ilyen még nem volt.
Örülök, mert ezt a részt szeretem legjobban a munkámban. A terek kapcsolódása, új funkciók kialakítása, átszervezése...stb. Ez az alap, ez határozza meg az egészet.
Persze egyáltalán nem kizárt, hogy azért bele fogok okoskodni a továbbiakba is...de azt majd meglátjuk..
A kiinduló állapotok:
(jó tudom, azt füllentettem, hogy igazi loft...belátom, ha szigorúan vesszük, akkor ez nem egy régi ipari épület, hisz eleve lakásnak épült, - de legyünk kicsit megengedőek - a stílusjegyek alapján azért mégiscsak nevezhetjük loftnak...ugye????... és hát a funkciók igencsak kialakításra várnak...)

 
  
  

 Egyeztetjük a vázlatokat....Annyira helyes az a kivitelező, aki "kiállítást" rendez a látványvázlatokból és nem csak a száraz alaprajzokat vizslatja...


..és ez a kép egyszerűen nem megy ki a fejemből.....:)

2016. március 16.

Klasszikus(nak tűnő) iroda - befejező rész...

Igencsak régóta tartozom Nektek ezzel a befejező poszttal az irodáról, amit Batu-Weinber Anitával alakítottunk ki. Egyes részekről már több részletben olvashattatok a blogon ( itt,) de szerintem ezek a képek azok, amik mindenkit meg fognak győzni arról, hogy miért is választotta ez a nagy múltú, patinás cég éppen ezt a lakást arra, hogy kialakítsa új székhelyét.
Az eredeti formájában megmaradt gipszstukkó, a kandalló, a nyílászárók és a hangulat minket is lenyűgözött. Ezek az alapok és a cég néhány saját tulajdonú festménye, bútora, kiegészítője abszolút  klasszikus irányt képvisel. A cégvezetés igénye is inkább ebbe az irányba mutatott, így igencsak büszkék vagyunk arra, hogy sikerült őket meggyőzni arról, hogy próbáljuk meg keverni a múltat és a jelent. Belsőépítészeti feladataink is voltak, hisz úgy kellett új funkciójú helyiségeket létrehoznunk, hogy a végeredmény ne legyen amolyan tipikus "leválasztott lakás" hangulatú.
A konyha/télikert rész mai stílust képvisel, a fürdőszobában már inkább megjelennek a klasszikus elemek, de a tárgyaló, a főnöki szoba és annak fogadó része, valamint az előszoba, ezek azok a részek, ahol leginkább megjelenik a múlt. Ennek ellenére - vagy inkább emellett -  azért mindenhova igyekeztünk becsempészni valamit, amitől ezek a terek új életre kelnek....


A tárgyaló asztal elég nagy kihívás volt. Két, majd 3 méter hosszú asztalra volt szükség, ami szükség esetén külön-külön is használható, de az esetek többségében egy asztalként funkcionál.
Olyan egyszerű, letisztult formájú bútort szerettünk volna, amiben valamilyen módon megjelenik az a fajta mívesség, ami a lakás egészét jellemzi. Végül az asztallap megmunkálása volt az ami megoldotta a problémát. A dió furnér lapokat úgy forgattuk, hogy erezetük ismétlődő mintává álljon össze, így a két asztal csatlakozása szinte "láthatatlan".
Mi megterveztük, de ahhoz, hogy ez meg is valósulhasson szükségünk volt Szmola Norbertra, aki a századelő asztalosmestereit idéző minőségben le is gyártotta...

 
 
 
Fotók Wein Krisztina

2016. február 23.

Lámpa, amit egy konténer tetjéről kukáztam vissza

A lakások bontásánál hihetetlen nyomás alatt vagyok. Időnként igencsak vissza kell fognom magam, hogy ne kukázzak össze egy csomó "valamire csak jó lesz" tárgyat.
Most nem sikerült .... Ez a fali lámpa eredetileg egy nagyon lepusztult konyha falát ékesítette. Első látásra nem tűnt nagyon csinosnak, a környezete sem volt valami felemelő látvány és a ráragasztott kínai írásjel matricák még kevésbé tették vonzóvá...
Azért hazahoztam, leszedtem a matricákat, kicsit megcsiszoltam, festettem és kicseréltem a kábelt Tilka textil kábelre.
Most a nappalinkban lehet alatta olvasgatni...szerintem nem volt rossz döntés, hogy visszaloptam a konténer tetjéről... vagy???

Eredetileg ő volt az...

Ha a képek alapján nem egyértelmű, hogy mi történt, a részleteket elolvashatjátok a nemrég megjelent Kiskegyed Otthonában.







fotók RingierAxelSpringer/KKO/Wein Krisztina