2015. február 16.

Kárpit festés utóélete - közkívánatra....

Úgy tűnik elég sokan olvastátok kárpit festős posztomat (ahol Annie Sloan Chalk Paint festékkel lefestettem nagyanyó székét, kárpitostul, fa részestül) mivel nagyon sokan írtak, hogy mi van most vele. Teljesen igazatok van, megígértem, hogy referálok róla milyen is a tartóssága ennek a megoldásnak, úgyhogy ma reggel gyorsan fotóztam néhányat.
Természetesen nem jutottam odáig, hogy mind a hatot lefessem, így még mindig magányosan árválkodik....(de nem tettem le róla, hogy a többi is hasonló sorsra jut!!!)
Nekem nagyon tetszett a végeredmény, de hát ugye a puding próbája.......
Tehát kb. négy hónappal a festés és igen nagy igénybevétel után ezek az állapotok:
Szerintem jól vizsgázott, de egy valamit elhibáztam. Egy nagyobb vendégség után azt vettem észre, hogy valami megfogta kékre....olyan volt, mintha egy kék farmeres illető ücsörgött volna rajta és ettől a szék is bekékült....kicsit érthetetlen, mert emlékeim szerint senki nem volt farmerban....
Én fogtam egy szivacsot és a dörzsis részével el kezdtem sikálni.
Nnnna....ez nem volt valami jó ötlet! Simán szivaccsal letörölni lehet, azt már előtte is többször csináltam, de ez a dörzsis megoldás őrültség!!! Azt nem bírja. A kékség lejött, de vele néhány helyen sikerült a festéket is ledörzsölnöm, ezt látjátok a fotókon. Most, ahogy nézegettem, mintha a dörzsölés óta is kicsit kopott volna, valószínűleg ledörzsöltem róla wax-ot.........remek!!!
Engem nem zavar, szerintem nem von le az értékéből, de aki évtizedekre szeretné megoldani a kárpitozás kérdéskört, annak nem ez a megoldás fog bejönni. De két-három évre tökéletes! Az a félelmem, hogy repedezni fog amikor ráülünk, az nem jött be. Egyáltalán nem repedezik, bírja az állandó ki-benyomódást, úgyhogy én biztos, hogy lefestem a többit is....legfeljebb néhány év múlva, amikor már úgy érzem, hogy nagyon megkopott, kicsit restaurálom....
Na persze a dörzsis megoldást nem nagyon fogom a jövőben erőltetni!!!!

Ilyen volt:
Ilyen lett:
csak dörzsis szivacsot ne!!!!!!!
Fotó: Wein Krisztina

2015. február 10.

Mire jó néhány réz fűtéscső idom és egy asztal????

Szeretem a réz fűtéscső idomokat. Szerintem nagyon jó alapanyag egy csomó diy tárgy készítéséhez. Persze amikor először elkezdtem nézegetni ezt az asztalkát, hogy mi is legyen belőle, fel sem merült, hogy össze fogom velük párosítani. Pedig ez történt....Ny. "hisztizett" (remélem nem olvassa!!!), hogy nem tud élni egy szobainas nélkül...és akkor rájöttem, hogy ez az asztal festve, kiegészítve néhány staflifával, fűtéscső idommal tökéletes lesz erre a célra...
Lefestettem (szokásos Otex +Tikkurila bútorfesték) fehérre, a fogantyút kicseréltem egy régi övre és réz szegecsekkel kicsit még csicsáztam. Aztán a staflifákat méretre vágtam, festettem és száradás után a fűtéscső idomokkal összeépítettem...tisztára olyan volt, mint valami gyerek építőjáték, mert a 18-as idomokba pont beleszorul a 18-as stafli, így még ragasztani sem kellett. Aztán rácsavaroztam a vázat az asztalra és a lábak végét még megfestettem rézszínű metál akrilfestékkel és kész.....
A napokban megjelenő Kiskegyed Otthonában olvashatjátok!!!

..ő volt a kiindulási pont...

 fotó: Axel Springer/KKO/Wein Krisztina

2015. január 15.

Egyszerű hokedli tuning bemelegítésnek így januárra - filmen is....

Még tavaly elkészült néhány reklám film(ecske) a Praktikernek. Ebből a bortartót már láthattátok és most jöttem rá, hogy a hokedlit még meg sem mutattam...
Nekünk nagyon bevált. A hétköznapokban a hálószobában ácsorog szerényen, de ha vendégek jönnek tökéletes pótszék lesz belőle....
Szerintem nagyon szép, jó minőségű műszőrmét  érdemes használni, ettől lesz "elegánsabb" jellegű a megjelenése. Tudom, az ilyesmi elég drága, de olyan szerencsés voltam, hogy pont akkor jártam a Métában (ez tulajdonképpen egy textil turi) amikor kiárusították a műszőrme bemutató mintáikat, kilóra. Mivel rengeteg volt belőle, így természetesen felvásároltam több tonnányit, így most hegyekben áll nálunk a szebbnél szebb 50x60 centis darab....valamire csak jó lesz:)....
(talán érdemes náluk érdeklődni, lehet, hogy még mindig van belőle Kenag)


Most láttam, hogy az Ikea is forgalmaz pont ugyanilyen hokedlit....


video 
 Anchor Films




2015. január 7.

Szobrászoknak, restaurátoroknak, hozzáértőknek NEM! ajánlott bejegyzés!!!

Akik figyelemmel kísérik a blogot, gondolom rájöttek már, hogy első látásra elképesztően hülye dolgokkal bírok előállni...mit csináljak? egyszerűen ha valami befészkeli magát az agyamba, képtelen vagyok elengedni addig, amíg ki nem próbálom....Valami ilyesmi volt ez a szobor festés ügy is...
A történet valamikor a z 1900 évek elején kezdődött, amikor dédapám - az 1920-ban alapított Szinyei Merse Pál társaság főtitkáraként - olyan baráti társaságba tartozott, ami tele volt azokkal a neves magyar festőkkel, szobrászokkal, akikkel én csak művészettörténet tankönyveimben találkoztam. Így történhetett, hogy nagymamámról és húgáról Kisfaludy Strobl Zsigmond készített egy-egy márvány  mellszobrot. Szerencsére már akkor gondoltak arra, hogy nagy a család, így, hogy mindenkinek jusson a szobrokból, terakotta másolatok is készültek belőle. Néhány éve egy ilyen másolat került hozzám. Sokáig nem mertem vele mit kezdeni, elvégre mégiscsak egy értékes szobor(másolata). Nagyon szerettük, így ahogy van, repedten, törötten, kopottan, elszíneződve....DE!! folyton az motoszkált bennem, hogy ennek a szobornak fehérnek kell lennie, hisz az a szobor, ami egész gyerekkoromban ott állt egy posztamensen az fehér és kész! Jó, jó, tisztában vagyok vele, hogy az márvány volt, ez pedig legnagyobb jóindulattal sem az...
Az ünnepek alatti láblógatás idején vettem egy nagy levegőt és nemes egyszerűséggel lefestettem. (családom minden ellenkezésével dacolva..)
Nagyon remélem, hogy hozzáértők már nem jutottak idáig az olvasásban, mert megfogadták a címben foglaltakat! Valahol érzem, hogy barbár dolog egy ilyen szobornak nekiesni glettel, csiszolópapírral és egy ecsettel, úgy, hogy semennyit sem értek a restauráláshoz, de van már egy ilyen másolat a rokonságban, amit restaurátor újított fel és hát túl sok szépet nem tudok mondani.... Én a végeredménnyel hihetetlenül elégedett vagyok...Teljesen "vissza a gyerekkorba" érzés, ha ránézek.....már csak egy fekete posztamenst kell szereznem valahonnan...
És, hogy miért posztoltam ki ezt az egészet? Csak azért, hogy senki ne rettenjen meg, egy első látásra teljesen agyament ötlettől.... akár még jó is kisülhet belőle :)
a szobor válla az előtte fotó elkészülte óta repedt végig és még egy darab is kitört belőle....
Na itt, az alapozás után egy kicsit azért kétségbe estem (Harzo t16 alapozó)


...aztán a második fedő rétegnél megnyugodtam (sima selyemfényű zománc)
Fotók Wein Krisztina

2014. december 17.

Éjjeli szék ... vagy hogyan is nevezzem???

Valószínűleg ebben az ünnepek előtti rohanásban csak vágyálomnak tűnik, hogy létezik az az állapot, amikor az ember csak úgy ágyban marad, lustálkodik, olvasgat.... De higgyétek el, egyszer eljön az a pillanat amikor majd megvalósítható lesz (jó, jó, most még nekem is elég távolinak tűnik)
És amikor majd eljön, Nektek is jól jöhet egy éjjeliszekrény...ami akár egy szék is lehet...
Kevésbé barkácslelkületűek simán, minden átalakítás nélkül is az ágy mellé állíthatják, de ha kicsit feltuningoljátok és még egy mobil fiókot (így készül) is biggyesztetek rá, akkor tényleg tökéletes ágy melletti lerakó lehet belőle.
(ha inkább a párnás ágyvég tetszik, annak elkészítését itt találjátok)

Amikor nem flikk-flakkol az ember, szerintem akkor is lehet egy sima székből éjjeliszekrény. (mondjuk nem baj, ha van egy zárt dolog is rajta, amibe lehet, papírzsepit, orrcseppet...stb. és más kevésbe látványos, ámde szükséges mindenfélét tárolni)

 
Eredetileg így néztek ki a hozzávalók:
..és így készült (mindezt olvashatjátok a Blikk Nők Otthonában is)






Fotók: Blikk Nők Otthona/RAS/Wein Krisztina

2014. december 11.

Párnák, szeretettel....ha még nem lenne ajándék ötleted karácsonyra

Weinber Anitával közös munkáinkról már többször olvashattatok a blogon. Új párna projektje teljesen saját, nekem nincs hozzá közöm, de annyira tetszenek amiket csinál, hogy muszáj írnom róla.  Próbálkoztam már én is textil festéssel (olvashattatok róla a függöny festős posztban) de nekem valahogy nagyon szenvedősen ment a dolog. Hihetetlen türelmet és precizitást igényel, így még inkább lenyűgöz, hogy Anita maga keveri a színeket, alakítja a mintákat. Többféle technikát kever, használ szőrmét, fotónyomtatást és kézi rajzokat. Végül ebből a sokféleségből olyan kollekciót hozott össze, hogy minden párna és takaró tökéletesen harmonizál egymással, legyen az bármilyen színű vagy mintájú. 
Érdemes többet beszerezni belőlük, hisz csoportban elképesztően jó hangulatot teremtenek. Nekem van már belőle hatféle, de nagyon gondolkodom további darabokon, főleg, hogy a színek, hangulatok évszakról évszakra változnak, így időről időre érdemes nála körülnézni.
Ha Ti is szeretnétek néhányat, keressétek Anitát (+36704177544,  rendeles.wa.parna@gmail.com ) vagy nézzétek meg a Facebookon.
De megtalálhatjátok a Krea karácsonyi vásárán és a Wampon is.
fotó Darabos György
Ha a rendelési emailbe beírjátok a BARÁT10 kódot, minden darabból 10% kedvezményt kaptok!!

fotó Darabos György
fotó Darabos György
fotó Darabos György
fotó Darabos György
fotó Darabos György
fotó Darabos György
fotó Wein Krisztina
fotó Wein Krisztina

2014. december 3.

Régi, megunt gömbökből adventi koszorú...

Igazából feleslegesnek és mesterségesen kreált őrületnek tartom, hogy évenként, éppen az aktuális trendnek megfelelően lecserélje az ember a karácsonyfadíszeit... Azért farizeus dolog lenne azt állítanom, hogy engem nem fertőz meg a mindenhonnan ömlő szebbnél-szebb karácsonyi inspiráció...Így idén úgy döntöttem, hogy a fa díszítésénél szakítok az évek óta kőbe vésett arany-fehér-ezüst kombóval és egy "hihetetlenül merész" húzással elhagyom az aranyat és az ezüstöt és kizárólag fehér papírból hajtogatott díszek lesznek a fán (most még úgy képzelem, rengeteg időm lesz szebbnél szebb díszeket hajtogatni...hmmm??)
Az évek alatt felhalmozódott gömbök viszont nem maradhatnak kihasználatlanul, így az idei adventi koszorút azokból ragasztgattam össze......hogy jövőre pont ezeket a gömböket fogom majd hiányolni?....nos, ebben már most biztos lehetek....

Hogy hogyan készült, elolvashatjátok a napokban megjelenő Kiskegyed Otthonában...


 Fotó Axel Springer/KKO/Wein Krisztina

2014. november 25.

Rajzolt gyertyakandalló, a családi csapatépítés...

Rémülten konstatáltam, hogy annyira rohan az idő, hogy a hét végén már advent első vasárnapja lesz, úgyhogy éppen ideje, hogy belevágjunk a karácsonyi készülődésbe...
Ahogy megszoktátok ilyentájt nálam mindig előkerül a gyertyakandalló témaköre (itt és itt), ilyen vagy olyan, de hogy gyertyakandalló az tuti!!!
Idén szerintem sikerült a lehető legegyszerűbb variációt kitalálni. Nem kell hozzá más, mint találni a lakásban egy megfelelő falfelületet, fogni egy vastag fekete filcet, megkeresni a neten a rajztudásunknak megfelelő motívumokat és belevágni a felrajzolásába. 
Ha már nem találtok otthon szabad falfelületet (ahogy sajnos én sem!!) a családban/barátok között biztos akad olyan, akinél kifejezetten hiányzik egy ilyen rajzolt kandalló....Érdemes családilag közösen neki kezdeni, hisz miközben készül, mindenki megtalálhatja a leginkább neki való feladatot...


A legéletrevalóbbak leginkább az elkészült kandalló használatában jeleskednek...:)

Ahhoz persze, hogy mindez elkészüljön némelyeknek dolgozniuk is kell....
Ünnepi nagylelkűségi rohamunkban hajómániás egyéneket is odaengedhetünk a "műhöz", annak ellenére, hogy egy kétárbocos legkevésbé autentikus díszítőmotívum egy kandalló esetében....
Ha azt akarjuk, hogy a minta szimmetrikus legyen, érdemes először az egyik felét felrajzolni, majd egy sütöpapírra átkopírozni és áttükrözni...

A nagymamáknak és nagykorú unokáknak kiosztott forraltbor szerves része egy "kézműves szakkörnek"......Vajon az amatőr gitárszóló is???...hááát...bár legyünk nagylelkűek, mindenkinek jár öt perc hírnév:)....
Mindenkinek csak ajánlani tudom, hogy az adventi készülődés időszakát valami hasonló programmal kezdje....Ebben a rémes novemberi szürkeségben igazán jól jön az ilyesmi....