2014. november 25.

Rajzolt gyertyakandalló, a családi csapatépítés...

Rémülten konstatáltam, hogy annyira rohan az idő, hogy a hét végén már advent első vasárnapja lesz, úgyhogy éppen ideje, hogy belevágjunk a karácsonyi készülődésbe...
Ahogy megszoktátok ilyentájt nálam mindig előkerül a gyertyakandalló témaköre (itt és itt), ilyen vagy olyan, de hogy gyertyakandalló az tuti!!!
Idén szerintem sikerült a lehető legegyszerűbb variációt kitalálni. Nem kell hozzá más, mint találni a lakásban egy megfelelő falfelületet, fogni egy vastag fekete filcet, megkeresni a neten a rajztudásunknak megfelelő motívumokat és belevágni a felrajzolásába. 
Ha már nem találtok otthon szabad falfelületet (ahogy sajnos én sem!!) a családban/barátok között biztos akad olyan, akinél kifejezetten hiányzik egy ilyen rajzolt kandalló....Érdemes családilag közösen neki kezdeni, hisz miközben készül, mindenki megtalálhatja a leginkább neki való feladatot...


A legéletrevalóbbak leginkább az elkészült kandalló használatában jeleskednek...:)
 
Ahhoz persze, hogy mindez elkészüljön némelyeknek dolgozniuk is kell....
Ünnepi nagylelkűségi rohamunkban hajómániás egyéneket is odaengedhetünk a "műhöz", annak ellenére, hogy egy kétárbocos legkevésbé autentikus díszítőmotívum egy kandalló esetében.... 
Ha azt akarjuk, hogy a minta szimmetrikus legyen, érdemes először az egyik felét felrajzolni, majd egy sütöpapírra átkopírozni és áttükrözni... 

A nagymamáknak és nagykorú unokáknak kiosztott forraltbor szerves része egy "kézműves szakkörnek"......Vajon az amatőr gitárszóló is???...hááát...bár legyünk nagylelkűek, mindenkinek jár öt perc hírnév:)....
Mindenkinek csak ajánlani tudom, hogy az adventi készülődés időszakát valami hasonló programmal kezdje....Ebben a rémes novemberi szürkeségben igazán jól jön az ilyesmi....

2014. november 17.

Egy elképesztően béna alaprajzú lakás....

Előre leszögezném, hogy kifejezetten vonzódom a kihívásokhoz, így semmiféle kifogásom nincs, ha megtalál egy-egy izgalmas feladat. Ahogy most is..... bár bevallom, az én kezem is kicsit benne van, hogy ilyen helyzetbe keveredtem, hisz már a megvásárolandó lakás kiválasztásánál is ott voltam. Egy belbudai, 70 m2 körüli, teraszos lakás megtalálása volt a cél... Rengeteget megnéztünk és bizton kijelenthetem, hogy ennél kreténebb alaprajzot ritkán lát az ember!.... 
DE!!! A ház gyönyörű, a jó méretű teraszról rálátni a Sas-hegyre és a Svábhegyre, a hálószobából pedig a kivilágított Mátyás-templom tornyára. A három méteres belmagasság és a békebeli nyílászárók pedig még inkább meggyőzik az embert, hogy érdemes megküzdeni ezzel a lakással!!
És így is lett...mostanra megszületett a végleges alaprajz. Megkönnyítette a dolgomat, hogy egy, max. két személynek kellett kialakítanom, így egy hálószobára volt szükség, a maradék térrel szabadon garázdálkodhattam...
Szerintem ez a lakás tökéletes példája annak, hogy mi alapján válasszuk ki leendő otthonunkat... A legfontosabb, hogy azok a  paraméterek (a környék, a méret, a ház állapota!!, a lakás fekvése, a hangulat...stb.) amik tőlünk függetlenek és nem igazán tudunk rajta változtatni, megfelelőek legyenek. Ha ezek rendben vannak, nem érdemes megriadni a tökéletes lepusztultságtól és a kilátástalannak tűnő alaprajztól.  Érdemes venni egy nagy levegőt, alkudni az árból (elvégre az átalakítás nem lesz két fillér...) és megbízni egy lakberendezőt/belsőépítészt, hogy tökéletes legyen a végeredmény....


Már az alaprajz kialakításánál figyelembe vettem, hogy a legtöbb bútort az előző lakásból magával fogja hozni a tulajdonos. A ferde fal méretezését meghatározta egy gyönyörű régi jugendstil könyvszekrény, a gardróbszekrény és a konyha méretét is a meglévő (Ikea) szekrények jelölték ki, de biztos vagyok benne, hogy némi "trikivel" (átfestés, kiegészítések...stb.) senki sem fog majd ráismerni a megunt darabokra.
Nem lesz "túlgondolkodva" az egész berendezés...falnyi épített könyvespolc, régi gerendákkal elválasztott dolgozó rész, festmények és egy igencsak meghatározó óriási, antik aranyozott csillár, kiegészülve néhány mai design(hangulatú) kiegészítővel.... és persze az évek óta unalomig ismételt szürkéim (tudom, tudom...de egyszerűen ez van!!!...:)
Reményeim szerint amolyan " száz éve itt lakom és csak összegyűltek a dolgok az évek folyamán, amiket lazán elhelyeztem" típusú lakás alakul majd ki....



 

2014. november 4.

"Most komolyan nekiestél lefesteni a kárpitot?!?!?"..avagy mire jó a Chalk Paint...

Évek óta tervezem, hogy nagyanyótól örökölt, textilbőrszerű kárpittal bevont étkezőszékeinket áthúzom valamilyen világosabb, kevésbé komor hatású anyaggal. Mindig elodáztam a dolgot, hisz a most rajta lévő anyagon gyakorlatilag semmilyen kosz nem látszik, ami egy étkezőszéknél nem akkora hátrány...és ehhez hasonlót - csak persze világos színben - nem nagyon találtam.
Nagy szerencsémre nemrég kapcsolatba kerültem Nemiskacattal, aki forgalmazza Annie Sloan Chalk Paint festékét, amiből kaptam egy kis mintát, kipróbálásra...
Sokáig gondolkodtam, hogy mi legyen a mintadarab, mert azzal tisztában vagyok, hogy bútorok antikolására tökéletes, de valahogy mostanában kevésbé vagyok antikolós hangulatban, ezét olyasmin szerettem volna megpróbálni, hogy mire képes a festék, ami nem igazán magától értetődő felhasználási mód.
És akkor villantak be a székek! Leírás szerint a festék mindenre tapad, még textilre is, úgyhogy vettem egy nagy levegőt és belevágtam...
Egyszerűen le vagyok nyűgözve!!! Szerintem hihetetlenül izgalmas, hogy a kárpit és a szék fa része is ugyanolyan felületet kapott, gyakorlatilag úgy néz ki, mintha egy anyagból lenne. Csak ajánlani tudom, hogy próbálkozzatok hasonló izgalmas megoldásokkal...és mondjuk az sem hátrány, hogy lassan egy hónapja használjuk és meg sem mozdul rajta a festékréteg, pedig maga az ülőfelület puha, párnázott, tehát minden egyes ráülésnél benyomódik, úgyhogy nagyon féltem, hogy repedezni fog...de nem!!!
Most már csak a maradék öt széket kell lefestegetnem...hmmm...:)


Először kiragasztottam a lábakat és a háttámlát. Nem volt semmiféle tudományos koncepció arra, hogy hol ragasszam ki, egyszerűen ránézésre határoztam meg. Aztán lefestettem egy rétegben....száradás után riadtan láttam, hogy mennyire foltos lett, úgyhogy pánikszerűen lefestetettem még egyszer....Itt már azért megnyugodtam, mert sikerült teljesen egyenletes felületet elérnem. Azt hiszem aki először fest ezzel a festékkel annak furcsa lesz, hogy mennyire sűrű. Én arra a következtetésre jutottam  hogy pont a sűrűsége az ami elsősorban antikolásra teszi alkalmassá. Nekem a második rétegnél már zavaró volt, hogy annyira "kövér" a festék réteg, így felhígítottam vízzel...hmmm elképzelhető, hogy teljesen szakszerűtlenül jártam el, de a végeredmény engem igazolt, hisz tökéletesen egyenletes felületet kaptam...és nekem ez volt a célom. Ezután kentem rá waxot, amit ajánlanak rá, de valahogy úgy érzem, mintha enélkül is működhetne...bár lehet, hogy tartósság szempontjából  mindenképp ennek kell a végső rétegnek lennie (a furcsa zsírszerű állag senkit ne riasszon meg, én egy ronggyal dörgöltem be...) Nekem maga a felület nem változott tőle, valószínűleg azért, mert világos waxot használtam.
fotó Wein Krisztina

2014. október 29.

Bicikligumi bortartó...most mozgóképen is...

Van akinek ismerősnek tűnhet a bortartó, de filmen még biztos, hogy nem láttátok...most itt a lehetőség!:).....
A Praktiker és a Kiskegyed nyereményjátékot hirdetett. Különböző nyereményeket helyeztek kilátásba, ha elkülditek nekik saját készítésű tárgyatok fotóját és fázisképeket a készítésről. (bővebben itt és itt )
Egy kis kedvcsinálónak készült négy kisfilm négy különböző tárgyam elkészítéséről.
Az elsőt megosztanám Veletek, hátha kedvet kaptok a barkácsolásra....
Ő a végeredmény:

 ..és így készült...
(...azért szinkronszínészi karrieremet nem biztos, hogy a továbbiakban erőltetném...:)

video 


2014. október 16.

Függöny festés, kizárólag erős idegzetűeknek!!!


Nem, nem tréfálok...valóban kicsit megviselt a hétvégi függönyfestés...Bevallom, nem igazán vagyok gyakorlott textilfestésben és a hozzám hasonlóknak csak ajánlani tudom, hogy ne egy 3 méteres anyagdarab legyen az első amivel próbálkoznak. Jó, nyilván az sem könnyíti meg a helyzetet, ha egy fehér lepedővászonnak grafit színűre szeretnénk festeni az alját, hisz a véletlenül felfröccsenő festékcseppek elképesztő rondán bepöttyözhetik az amúgy hófehérnek szánt részt is...(más kérdés, ha lazán pöttyözni szeretnénk, de itt most nem ez volt a cél...)
Szerencse, hogy hétvégén szinte nyári idő volt, mert ez a művelet (szerintem) kizárólag kertben végezhető. Valószínűleg, ha kisebb darabokkal kezdi valaki (párnahuzat, valamilyen ruhanemű..stb.) akkor lakásban is lehet próbálkozni, de én hajlamos vagyok nehezített pályán haladni és ha függöny kell, akkor nincs más választás, mint azzal kezdeni.....
A végeredményt elnézve, simán megérte az agybajt, sokkal érdekesebb lett ezzel a grafit színű lábazattal, mintha csak simán fehéren hagytam volna...


A fázis fotók, nem túl jók, telefonnal készültek, de gondolom azért látható, hogy mi is történt...
Miután az első darabot gyakorlatilag tönkretettem, a következőnél már óvatosabb voltam. 
Első lépésben 90 cm magasságban egy befőttes gumival összegumiztam a lepedővásznat, hogy lássam, meddig tuszkoljam majd bele a festékbe. A maradék, több mint 2 méter anyagot bezacskóztam, tanulva az elrontott darabból...
Egy nagy lábosban vizet forraltam, beleszórtam a textilfestéket, kevergettem....egy lavór hideg vízbe kb 2-3 dl ecetet öntöttem. Aztán fogtam az előkészített lepedővásznat és óvatosan beletuszkoltam a befőttes gumiig a festékbe. Én nem tároltam benne, egy perc után kiemeltem, mert nem feketét, csak grafit színűt szerettem volna. Lecsöpögtettem és máris belenyomkodtam az ecetes vízbe. Aztán kiteregettük...és mindezt megismételtük még háromszor...
És ennyi...így leírva annyira egyszerű, hogy nem is értem miért kerültem a nap folyamán többször "infarktusközeli" állapotba.... 
Már csak az a kérdés, mi történik, ha ki akarom majd mosni a függönyt????...hmmm...





2014. október 13.

Most tényleg??? Az X-Faktorban....????

Előre le kell szögeznem, szégyenletesen  tájékozatlan vagyok X-Faktor ügyben, mind a mostani, mind az előző szériákat tekintve. Én eddig úgy tudtam Anita (Weinber Anita) kolléganőm is így van ezzel, ezért eléggé meglepett, amikor szombat esete döbbenten telefonált, hogy azonnal kapcsoljam be a tvt, mert Geszti Péter egy - néhány éve - általunk berendezett házban válogatja a jelentkezőket... A nyaralónkban nincs tv, így egyenesben nem láthattam, de ma reggel sikerült megnéznem...és tényleg! mentorház lett belőle....
Nagyon érdekes, mert pont a napokban gondolkodtam el rajta, hogy kiposztoljam-e ezt a házat. A most megjelent Szép Házakban egy nagy anyag van róla. A képeket nézegetve néhány gondolat befészkelte magát a fejembe....és igencsak vaciláltam, hogy mit kezdjek velük....
Nagyon izgalmas munka volt, a ház fantasztikus építészeti adottságokkal rendelkezik, annak ellenére, hogy egy Németországból hozatott "gyorslakóház". Egészen az alapoktól bekapcsolódhattunk a munkába, így néhány belsőépítészeti változtatást is sikerült kiharcolnunk, nem csak a berendezés volt a feladat. Anita még Németországba is kiutazott, hogy már a gyártásnál képviselje ötleteinket.
A megrendelő és az építész nyitottan állt mindenhez, így tényleg élvezetes volt velük dolgozni...
De!! Mivel a tervezés legvégső fázisát, a tervek megvalósulásának felügyeletét nem kérték, ezért magát az ötletek kivitelezését, a végső berendezést már nem kísértük figyelemmel, nem láttuk rögtön a végeredményt...És igen az újság képeit nézve (érdekes a tvben nem volt annyira vészes, mivel valószínűleg stylingolva volt) rájöttem, hogy ha valaki lakberendezőt/belsőépítészt foglalkoztat, nem érdemes elkövetnie ezt a hibát. Igen, minden szép és jó, de valahogy az a pont az "i"-re, a lélek, a fűszer, amitől végül összeáll egy otthon, valahogy hiányzik belőle...Legalábbis mi Anitával így gondoljuk, de még az is lehet, hogy ez teljesen lényegtelen, ha az ott lakók szeretik és otthonuknak érzik, elvégre ez a célja minden otthonteremtő munkának.....
Vagy?????...Ti mit gondoltok erről?????
(bocs, a képek scanneltek, így nem igazán jó minőségűek, de a pdfen, amit berakhattam volna, óriási "nem publikus" felirat fut keresztbe...azért az kicsit béna lett volna!!)


2014. szeptember 8.

Most akkor mi is van ezzel a parkettafestéssel???

A parketta festés mostanság sláger téma lakberendezős/blogger körökben. Nálam két éve kezdődött, amikor a kis házban fehérre festettem a hajópadlót. Azóta sem bántam meg, nekünk nagyon bevált.
Most annak jött el az ideje, hogy pesti lakásunkban kezdjünk valamit az eredeti százéves parkettával. Hat éve amikor ide költöztünk nem tettünk vele mást, csak felcsiszoltattuk és dió páccal lepácoltuk, a végén pedig selyemfényű parkettalakkal lelakkoztuk. Azt hiszem nem véletlen, hogy megrendelőimnek mindig azt javaslom, hogy a nagy kosszal, felfordulással járó munkálatokat mindig meg kell csináltatni, még a beköltözés előtt, akkor is, ha ez igencsak megdobhatja a költségvetést.... De ugye tudjuk, hogy a cipésznek a cipője lyukas, a lakberendező pedig kísérletező elme és időnként saját portáján szembe megy az alapvetően ésszerű megoldásokkal..Természetesen a költözéskor az lett volna normális, ha a régi parkettát felszedetjük, a salakot alóla kiszedik, lecincálják a másodikról a tonnányi sittet és elszállítják....NNNa, hát idő és pénz hiányában ez nem történt meg!! Most pedig amikor már itt lakunk, egyszerűen képtelenek vagyunk megoldani, hogy teljesen kiköltözzünk a lakásból, hogy mindezen munkálatokat elvégezzék...
De a sötét parkettát már annyira untam, hogy valaminek történnie kellett....természetesen a festés mellett döntöttünk. A bútorokat becuccoltuk a gyerekszobákba és belevágtunk. Annyira azért eszemnél voltam, hogy nem én estem neki, hanem megbíztuk vele Gyulát, akiért örök hálám Kicsiháznak (akinél rengeteg hasznos dolgot találtok ebben a témában), mivel kincs egy olyan mester, aki a leghülyébbnek tűnő ötleteknél sem a "miért nem lehet", hanem a "hogyan oldjuk meg" gondolatmenetet követi. Én is csak ajánlani tudom!!!
Azért néhány információ annak aki ilyesmibe szeretne belevágni...
Ha lazúrozott, áttetsző fehér padlót szeretnétek, az nem nagyon fog sikerülni! A lazúrok mindig besárgulnak, a parkettára való fehéret pedig a parkettások csak felhősen fogják tudni felhordani és olyan lesz a padló, mintha több liter tejet össze-vissza kilocsoltatok volna.
Szerintem biztosan csak a telibe festés működik! Ez lehet fényes vagy matt. Én esküszöm a két réteg Otex + két réteg mester zománc megoldásra, de a Tikkurilának létezik kifejezetten padló festéke, ha fényes felületet szeretnétek, ez nagyon jó megoldás. Az ára elég borsos, de megéri!
Aki tökéletesen egyenletes látványt szeretne, az ne fessen halszálka mintában lerakott parkettát. A parketta közötti rések itt ott, biztos, hogy látszani fognak.
És igen, be kell vallani a festett padló sérülékenyebb, jobban kell rá vigyázni!
Szerintem mégis érdemes belevágni, még akkor is, ha egy idő után kicsit "patinás" lesz a felület, mert a fehér padlótól lebegős, könnyed hatású lesz, még a legsötétebb lakás is....
Egyelőre itt tartunk a kész képek majd később:



Erről beszélek (persze akinek tökéletes állapotú a parkettája, annak nem kell ettől tartania..mondjuk az miért esne neki festegetni???..:))...báááár:)


 
 

2014. szeptember 2.

Úgy tűnik vége a nyárnak....

Na igen, sajnos egészen ősz van, ami különösebben nem dob fel....Főleg, hogy hontalanok vagyunk, mivel belevágtunk, hogy dió színre pácolt parkettánkat fehérre fessük... Így barátainknál sátorozunk és csak reménykedünk, hogy holnapra a harmadik réteg is megszárad és elkezdhetjük visszacuccolni a holmikat....  Ne kérdezze senki, hogy miért pont akkor amikor gyakorlatilag elborítottak minket a teendők...az iskolakezdés az egyik gyermeknél, a másiknál vidékre költöztetés és minden ami azzal jár, hogy a "kicsike" nyugodtan megkezdhesse orvosi tanulmányait, a rengeteg munka (szerencsére!!) és a rémálomszerű időjárás, ami megakadályozza, hogy a kis házban lakjunk a felújítás ideje alatt. De mindenki úgy nehezíti az életét ahogy akarja és ha már megnehezítette, legalább ne nyavalyogjon!!!!!

Csak kicsit próbáltam magyarázni a bizonyítványomat, hogy miért nem írtam egy sort sem a blogra az utóbbi hónapban...Most gondoltam megosztom a nemrég megjelent Kiskegyed Otthonába képkeretből készített fotó tálcát. Szerintem kifejezetten üdítő, ha ebben a nyúlós-nyálas őszben még házimunka közben is lehet nézegetni a nyáron készült fotókat...
Aki bonyolultnak találná a nyári emlékek ilyetén fajta konzerválását annak tudom ajánlani az örök slágert a kavicsokat...Amióta világ a világ, nyaralás alatt mindenki kavicsot gyűjt, hogy aztán itt vagy ott porosodjon a lakásban.
De ha drótból masnit kötünk rá vagy halfarok formájú "sapkát" horgol rá az aki járatos a horgolásban, máris dísztárgy lesz belőle...:)

2014. július 28.

Egy retro dohányzóasztal másodvirágzása...

Barátainktól kaptam egy nagymama lakásából kikukázott hetvenesévekbeli dohányzóasztalt. Magunk között szólva nekem nagyon tetszett, úgy ahogy van... Ny. azonban még nem tud bekapcsolódni a 2014-es év lakberendezési trendfolyamába :), így kell azon dolgoznom, hogy elfogadja, manapság egy retro asztal tökéletesen integrálható lenne, akár pesti lakásunkba is, minden átalakítás nélkül!!! Mindegy, ami késik, nem múlik, rajta vagyok az ügyön!!!
Addig is, arra gondoltam, ez az asztal inkább átalakult formában a kerti összejöveteleken fog jószolgálatot tenni...és így is lett!
Beestem valamelyik barkácsáruházba, hogy találjak valamit, amit használhatok fogantyúnak és "kerítésnek" az asztallap köré. Ez arra szolgál, hogy amikor cincálom le a kertbe, tele mindenfélével, nehogy lecsússzanak róla cuccok. Az építőanyag osztályokban soha nem csalódom! Most is sikerült egy acélkampót találnom, menetes véggel (eladó szerint ácsok használják a tető rögzítésére a koszorúhoz), egy pont ráíllő réz fűtésszerelési idomot  és egy műanyag 10 cm széles hálót, amit tekercsben lehetett kapni (eladó szerint tetők fedésénél használják a szellőztető nyílások takarására).
A végeredmény ez lett, és bizton állíthatom, hogy a nyári kerti lét egyik nélkülözhetetlen darabját sikerült összehozni (szerintem teraszra is tökéletes). A pontos elkészítés leírását a júliusi Lakáskultúrában olvashatjátok....