2020. április 23.

Duplakomfort 60 m2-en...

Régen tartozom ezzel a lakásbemutatóval, már két éve készülök rá, de most jutottam idáig... Nagyon érdekes munka volt, nyitott, hihetetlenül jó ízlésű Megrendelővel.
A tervezésben Lukács Juli kolléganőm volt a segítségemre...Igencsak kellett agyalnunk, mert egy 60 m2-es lakásból két hálószobát, két fürdőt, tároló helyiséget és egy használható konyha/nappali részt kihozni...nnna, ahhoz azért kellett némi "varázslat":)
Tovább bonyolította a helyzetet, hogy már a térszervezés kialakításakor figyelembe kellett venni meglévő bútorokat, tárgyakat..bár ez nem volt túl megerőltető, mert a tulajdonos jobbnál jobb dolgokat halmozott fel..inkább azt volt nehéz kitalálni, hogy mi NE kerüljön be a lakásba...(picit talán el is galoppíroztuk magunkat, mert a nappali konyha részt kicsit túlzsúfoltuk...de annyira jó lett így is...) 

A lakást teljesen szétvertük, gyakorlatilag mindent újra építettünk a fűtés és elektromos rendszert, a nyílászárókat, a burkolatokat és a válaszfalak nagy részét is.
Mondjuk nem volt túl jó állapotban, így ezekre a munkálatokra mindenképp szükség volt. 


A konyhából szoba lett, a gardróbból egy plusz fürdőszoba, úgy, hogy az eredeti fürdő is megmaradt. Bár abból lecsíptünk egy másfél m2-es mini tároló/kazánház/mosókonyha :) részt...
Konyha bekerült a nappaliba, így ez a rész nem lett túl tágas, de mind a konyha, mind az étkező, mind pedig a nappali rész nagyon kompakt, jól használható és hangulatos.
Az eredetileg is meglévő hálószoba területéhez nem nyúltunk, csak annyi történt, hogy a meglévő fürdő, előszobából nyíló ajtaját lezártuk, így a fürdőszoba ebből a szobából közelíthető meg. Ezt azért nem tartottuk problémásnak, mert a konyhából kialakított szobához tartozó fürdő az előszobából nyílik, így az vendég wcként is teljesen jól használható.

A sötét, a lakás arányaihoz képest túl nagy előszoba igencsak megváltozott. Két részre tagolódott, egy négyzet alakú belépő részre és egy nappaliba vezető folyosó részre. Ez a folyosó nem túl széles, mivel innen vettünk el területet az újonnan kialakított szoba javára. Azért, hogy ne érezzük nyomasztónak a keskenységét, egyik falát teljesen tükörrel borítottuk. A kabátok tárolását a mini tároló/kazánház/mosókonyha részben, a cipőtárolót pedig a gázóraszekrény aljában oldottuk meg. Azért biztos, ami biztos, néhány design akasztót felfúrtunk a falra, hogy ha szükség van rá akkor legyen. Még egy leülőkének is jutott hely...

A nappali/étkező/konyha rész nem táncterem, de mindennek jutott hely, úgy halljuk remekül használható....és ugye, ha 60 m2-en duplakomfortos "luxust" szeretnénk, akkor néhány kompromisszumot muszáj bevállalni...:)
 
 
Az eredeti hálószoba területe maradt, viszont minden más paramétere változott. A fürdőszobába egy óriás gardróbszekrényen "keresztül" lehet bejutni, így ha be van csukva, az ajtó eltűnik, ahogy maga a szekrény is, amit a falon és a szekrényen egyaránt végigfutó színezés miatt gyakorlatilag nem is látunk...legalább is ez lett volna a cél:)
Eredetileg ilyen volt:
..és most ilyen..
A régi konyhából lett a második szoba. A galériát nem sikerült túl jól fotóznom, de higgyétek el a valóságban ennél sokkal jobb...
..ami volt..
..és ami lett...

Ezzel a szobával szemben, az előszobából nyílik az új fürdő. Nagyon izgalmas darab, mert abszolút kísérleti:)...  
Végre egy olyan Megrendelőt "kaparinthattam a kezem közé" :) aki kellően nyitott volt egy tapétázott fürdőszobára, de a pénzt nem szórhattuk eszetlenül, így a kifejezetten fürdőszobába szánt tapéta szóba sem jöhetett, mivel sajnos ezeknek a tapétáknak az ára nem túl baráti. Úgyhogy elkezdtünk gondolkodni, hogy mi is legyen...
Juli volt az, aki beültette a bogarat a fülembe egy olyan grafikus fiúról, aki autókat, kültéri felületeket fóliáz...úgyhogy gondoltunk egy nagyot, kiválasztottunk egy mintát, Peti grafikailag összerakta nagy felületen, kinyomtatta fóliára és felrakta a fürdő falára....ennyi!!! :) Mindezt harmad áron és én oda vagyok tőle....
Csak a padlóra és a zuhanyfülkébe került nagy méretű márvány mintás greslap...

  
 
Nagyon szerettem ezt a munkát...Bár a végeredmény egyáltalán nem úgy tűnik,mintha az a szokásos, nagyon megtervezett, patikamérleggel kimért, "látszik, hogy lakberendező csinálta" lakás lenne... Pedig nem is gondolnátok, hogy mennyi gondosan végigrágott, átgondolt munka kell ahhoz, hogy egy lakás ilyen legyen és minden megoldásnak, színnek, apró kis részletnek legyen oka és értelme....
Mondjuk egy olyan Megrendelővel könnyű, akinek csak annyit mondasz, hogy "mi lenne, ha ezt a komódot feketére festenénk?" ...és kettőt pislantasz, már le is festette... :) 
Nagyon köszönöm!!

 fotó, szöveg Wein Krisztina










2020. január 20.

Fehér kanapén nem eszünk...vagy mégis????

A hétvégi undorító időben csak a kanapén kuckózás tudott valami hangulatot bele csempészni ...legalább is nekem.
Minden tiszteletem azoké, akik be tudják tartani, hogy nem esznek, isznak a kanapén. Nekünk egyszerűen nem megy... Még az elején voltak próbálkozások... aztán én voltam az első aki megszegte, így némileg hiteltelenné váltam ez ügyben.
Lehúzható fehér huzatunk van, és elég sűrűn megy a mosásba. Az igazán neuralgikus pont a széles karfa, ahova mindenki lerakja a bögrét, a poharat, a tányért és tulajdonképpen mindent, amit behurcolt a konyhából.
Erre kellett valami megoldást találni. Szokás szerinte levonultam a pincébe kutakodni, ahol a kezem ügyébe került egy kallódó fa fiók. 
Mindez még azokban a boldog őszi napokban történt, amikor gyönyörű vasárnap délutánok is előfordultak, úgyhogy a fotókat nézve csak csorgatom a nyálam, hogy nem olyan rég még milyen jó dolgunk volt... Mostanában már csak a kanapé kucorodás játszik, ahhoz viszont remek jól jön ez a "karfa asztalka"...



Első lépésben lesablonoztam a kanapé karfáját. Ez lényeges, mert csak így fog pontosan illeszkedni rá az "asztalka".
A doboz oldalára ráhelyeztem a sablont és körberajzoltam. Ny. egy körkivágóval kivágta az íveket, majd egy dekopír fűrésszel az egyenes részeket.


A vágott éleket megcsiszoltam és a magát a dobozt is, hogy az ezüst festéket eltüntessem róla.


A fenyőfa színét kicsit élettelennek találtam, úgyhogy dió színű Poli-Farbe Boróka Classic fabevonó vékonylazúrral átkentem a tetejét, két rétegben. Az első réteg után kicsit megcsiszoltam, így tökéletes lemosható felülete lett az asztalkának. A festékes doboz kibontása után kicsit meglepődtem, hogy a színe teljesen szürke, de felkenés után nagyon szép lett a felület. Fotón kevésbé jön ki, de nagyon szépen kirajzolódott a fa erezete.


A vékonylazúr száradása után az oldalakat festettem le, fehér színű Poli-Farbe Cellkolor Aqua selyemfényű zománcfestékkel, két rétegben.


Az "i"-re a pontot a vékony fekete csík tette fel. Itt is Poli-Farbe Cellkolor Aqua selyemfényű zománcfestéket használtam. Óvatosan, egy vékony ecsettel végig festettem a peremet.
Tudom a fotókon olybá tűnik, mintha rabszolgaként csak Ny.-t dolgoztattam volna, de most elárulom, hogy ez nem igaz. A körkivágó és a dekopír valóban az ő asztala, de a - nálunk csak"női" munkaként meghatározott - sablonozás, csiszolás, festés az én feladatom....Azt azért beláthatjátok, hogy csinálni is és fotózni is elég kevés két kéz, úgyhogy kénytelen vagyok kéz dublőrt alkalmazni. Viszont azt nem vitathatjátok, hogy ebben a szerepben igazán Oscar-díj gyanús alakítást nyújtott... :)


ötlet, szöveg, fotók, styling Wein Krisztina



A bejegyzés támogatója a

2019. szeptember 6.

Leányfalu és vidéke....avagy "luxus" saját kezűleg...

Azt hiszem, így az első őszies napok sokkhatása után mindannyiunk lelkének jót fog tenni egy kis nyári összefoglaló.
Egyrészt, mert úgy döntöttem, hogy dobozunk igencsak megérett egy kis ráncfelvarrásra, így a jövő szezonban már kicsit más képet fog mutatni. A költségminimalizálós szemlélet marad, de frissítés jön, ezért talán érdekes lehet egy kis visszatekintés, hogy honnan indultunk....
Másrészt rájöttem, hogy az ember hajlamos megszokni a jó dolgokat és egy idő után nem látja a fától az erdőt. Én is így jártam...vigyázat, családi szennyes teregetés következik, némi picsogással, nosztalgiázással...Aki nem szereti, az ugorjon és nézegesse csak a képeket...
Leányfalu az életem része, mióta csak az eszemet tudom. Nagyszüleim vették a telket akkor, amikor még Móricz Zsigmond a szomszéd telken írogatta regényeit, a pesti művészvilág pedig felfedezte a környéket és egyre-másra építették a nyaralókat. Folyt az élet rendesen, amit szüleim generációja is vitt tovább. Mi is igyekszünk hasonló szellemben tölteni a nyarainkat, mindezt tovább örökítve a gyerekeinkre... Dunai leúszások, csurgások (jelentése: Dömös magasságában nagy mennyiségű vízijármű vízre helyezése, úsztatása Leányfaluig, hülye poénok, alkohol és elképesztő mennyiségű vihogás, fürdés közepette) bulik, nagy zabálások, fürdések éjjel és nappal, motorcsónak túrák, vizisi és fánk húzgálás, biciklizés, esti ücsörgések a Gombában (helyi kocsma), pletykák és intrikák az otthonos "mindenkiismermindenkitdemégadédszüleitis" hangulatban...
...és hiába nőttünk fel - szerencsére -  a nyaraink most is hasonló módon zajlanak...nincs okom panaszra, tényleg a földi mennyország maga....
DE!!!...Akik - hozzám hasonlóan - "klán szerkezetű" családban nőttek fel, azoknak - gondolom - nem kell magyarázni, hogy rengeteg előny mellett, ennek hátrányai is vannak rendesen... Főleg ha a központ egy családi nyaraló telek.
Mondjuk hellyel nem állunk rosszul. Egy ekkora méretű telekre manapság élelmesebb vállalkozók minimum 24 lakásos társasházakat építenek, így a mi, két, kb. 50 m2-es házikónk azért egész jól elfér.. 
Merthogy van egy, még a nagyszüleim által épített "nagy" ház....
....hátul pedig a mi kis dobozunk, ami több, mint 40 éve épült és valami isteni csoda, hogy még mindig áll és hagyja, hogy folyamatosan varrogassuk a ráncait...
Sajnos a nagy számok törvénye alapján, egy ekkora létszámú családban biztos akad valaki, aki a Shrek rajzfilmből jól ismert "jó tündér keresztanyu" jellemmel van megáldva és erősítésnek még egy olyan fiút is tart, mint az önnön nagyságától eltelt Szőke Herceg. A rajzfilmben roppant szórakoztatónak találom őket, de valóságban szembesülni velük.....na, ez azért némileg zaklatottá tesz...
Egy közös ló hátával mindig vannak gondok, de hogy a legnagyobb gond egy bárgyú, fejében kizárólag lepkéket tartó agárkutya legyen, aki naiv jóindulattal bóklászik a világban, az azért némileg kiverte nálam a biztosítékot...a perrel történő fenyegetődzés pedig konkrétan dühöngő fúriává változtatott...
Az én fejemet most nem osztanám meg, de a "per tárgya" így reagált:
Sajnos ekkor történt, hogy elvesztem az erdőben...Szokásos színes, szagos, szélesvásznú nyári napjainkat éltük, de én csak dühöngtem, fülemen pöfögött a gőz és mindenkinek panaszkodtam, aki csak meghallgatott...Nagy szerencsémre néhány napra Erika barátnőm meglátogatott minket és miközben fárasztottam a panaszaimmal, ő fotózott....
Aztán bejöttünk Pestre és másnap reggel - amikor én még mindig sebeimet nyalogatva, roppant módon sajnáltam magamat - egyszer csak elárasztott a fotóival...
És hihetetlenül jól jött ez a virtuális nyakon vágás (ezúton is örök hálám!!!) mert ki az az elmebeteg aki képes annyira elborítani az agyát, hogy nem veszi észre hogy miben van éppen? Na jó....én vagyok az.....de talán nem csoda, hogy a képek láttán azért észbe kaptam... :)
Mert tényleg elképesztő, hogy milyen életminőséget képes generálni, ha az ember túlteszi magát a némileg fapados megoldásokon és kizárólag a hangulatra és arra koncentrál, hogy jól érezze magát!! 
Igazi glampinget teremtettünk!!! :) (A glamping szó jelentése két angol szó, a glamour és a camping szavak összeolvadásából keletkezett, jelentése nyersfordításban luxuskemping.)
...és a jövő szezonra még jobb lesz, úgyhogy csináltam egy kis összefoglalót az eddigiekről...
 

Az óriás változás 2013-ban volt....Előtte utána képek, profi fotókkal...
(nekem kicsit édi-bédi, poros a hangulat, így 6 év elteltével, ezért is zárjuk ezt a korszakot)
... az akkori részletek
..és a nem profi, telefonos fotók, most 2019-ben, amik helyrerakták az agyamat...
mindenféle szempontból...többek között abból is, hogy tényleg nagyon megérett a helyzet egy ráncfelvarrásra!!!

...végül egy kis nyári Duna reklám azoknak, akiknek fenntartásaik vannak vele kapcsolatban...bármilyen csudálatos helyeken járunk, a telet csak ezekkel az emlékekkel sikerül túlélnem... :)


fotók: Lakáskultúra, Pin Magazin, Golyán Erika, Wein Gábor, Wein Krisztina