2019. március 12.

Jyskhack....új fogalmat alkottam?

A Jyskben kapható bambusz tál tökéletes diy alapanyag... önmagában is használható, de egy kis tuninggal igazi design darab kreálható belőle.
A februárban megjelent Kiskegyed Otthonában előszobai kis tároló volt a téma. 
Talán nem árulok el nagy titkot azzal, hogy időnként én is küzdök......úgy érzem, már mindenből csináltam mindent vagy már mások megcsináltak mindent amit csak diy témakörben lehetett. Ilyenkor először pánikba esem, hogy itt a vég, kész, kiégtem..aztán összeszedem magam és elkezdek nézni...Csak úgy nézni ki a fejemből, körbe a lakásban, Leányfalun a sufniban, az irodában ...és csak nézek és nézek... Nézem a sok összehordott szir-szart és egy darabig csak a nagy semmi van a fejemben. Aztán meglátok valamit és még valamit és elkezd derengeni egy halvány fény...aztán van hogy megint besötétedik, de van amikor egyszer csak összeáll és már látom mit akarok...
Aztán gyorsan megcsinálom....az már a gyerekjáték része a dolognak :)
Így volt ez most is... a nagy nézésben észrevettem az íróasztalon hányódó bambusznyársakat, a szekrény tetején pedig a bambusz tálat.....aztán lett belőlük egy előszobai fali tároló, képeslapoknak, számláknak, leveleknek... :)



Annyira egyszerű megcsinálni....egyedül ott kell kicsit jobban figyelni, amikor a kettesével összeragasztgatott nyársakat elhelyezi az ember a tál peremén. Fontos, hogy tényleg jó minőségű ragasztót használjatok és legyen türelmetek kivárni, hogy tényleg csak akkor kezdjetek neki levagdosni a kilógó részeket és megcsiszolgatni, amikor a ragasztó tökéletesen megkötött.

Fotó: Ringier Axel Springer / Kiskegyed Otthona / Wein Krisztina

2019. február 22.

Kárpitoztam..azért nem véletlen, hogy ez egy külön szakma...

Elképesztő magabiztossággal bírok belevágni bármilyen kézműves dologba és általában addig küzdök, amíg valami ki nem sül belőle...
A kárpitozás nem volt a terveim között...bár nagyon egyszerű formákat, könnyed vászon anyaggal már vontam be, de azért egy igazi vastag kárpit anyag és az íves formák kicsit nehezített pályának tűntek...
De mit csináljak, ha egy barátnőmtől kaptam két szép formájú, szerkezetileg ép széket és a Méta Centrumban a Kenagnál olyan hihetetlen érdekes maradék kárpit anyagot találtam, fillérekért, hogy nem tudtam ott hagyni....Nyilván az a normális, ha valaki ilyenkor kárpitoshoz fordul...de mi van, ha fél év múlva megint szembejön egy ennél sokkal izgalmasabb kárpit anyag?... fél évenként zaklatni egy mester nem túl kifizetődő...
(Egyébként a Kenagot csak ajánlani tudom, ha költséghatékonyan akartok kárpit anyagokat vásárolni. Kicsit olyan, mint egy turi, ahol vagy kincseket találsz, vagy éppen semmit. Érdemes időnként kinézni hozzájuk.)
A végeredmény nekem nagyon tetszik, de a részleteket azért ne kapargassuk...amolyan "kicsit sárga, kicsit savanyú, de a mienk" darab lett. Itthonra nagyon jó kis kiegészítő a nappaliban... mondjuk megrendelést nem vennék fel szék kárpitozásra.... De hát miért is tenném??..lakberendező vagyok...vagy mi... :)


Azért mertem belevágni, mert csak a fedő kárpittal volt gond, a szerkezet és maga a párnázat teljesen rendben volt.  A legtöbb időt az vette igénybe, hogy az anyagot hogyan is forgassam, hogy a legizgalmasabb minta jöjjön ki az ülőfelületen. Ez persze egy "normális" anyagnál nem ilyen bonyolult, de ez az anyag nagyon érdekes, nincs benne semmi szabály, sem a színek, sem pedig az ismétlődések tekintetében. Amikor ezzel megvoltam, ráfektettem a székre és nagyjából körbe vágtam. A támlánál kivágtam a sarkát, egy takkerolóval körbe lőttem, úgy, hogy közben folyamatosan feszítettem. Az elöl lévő lábaknál egymásra hajtogattam, igyekezetem úgy, hogy ne nagyon gyűrődjön. A végén levágtam a kilógó maradék anyagot és egy bőr szalagot ragasztottam körbe, hogy elfedjem a megtűzött széleket. A kárpitos szögeket csak dísznek ütöttem bele.
Ennyi...kész!!....azért azt remélem, hogy kárpitosok nem olvassák ezt a posztot... :)

Amikor le akartam fotózni a széket, hogy megmutassam Nektek, rájöttem, hogy tulajdonképpen dögunalmas... a kárpit jó, de hol van az a finom "fricska"?....Így hát egy hengerrel óvatosan megfestettem a támla belső élét...Így már elégedett vagyok, mert szinte alig látszik, de azért ott van..szeretem az ilyen "finomságokat"..
Azért jobb, ha Ti előbb gondolkodtok, mert a festéseket mindenképp a kárpitozás előtt érdemes csinálni, különben elég veszélykeresős művelet, nagyon takargatni kell a kész kárpitot.


Amúgy is teljes "idegállapotban" voltam, hogy milyen lesz a végeredmény.... és akkor nyakamba szakad egy ilyen segítség....Tényleg dicsérendő az igyekezet, értékelem is...DEEE!!!.... :))))


Fotó: Wein Krisztina



2019. február 5.

Egy óvodához színek kellenek...úgyhogy beszíneztük....

Még ősszel történt, hogy Lukács Juli (Homefactory) kolléganőm egyik reggel  azzal jött be, hogy kisfia óvodáját felújították..... ami szuper, csak éppen kifelejtették belőle a színeket...
Így hát összeszedtük az elfekvőben lévő maradék festékeket és kicsit agyaltunk rajta, hogy mi legyen az a módszer, ami viszonylag kis munkabefektetéssel látványos változást eredményez.
A fehér falak és ajtók adottak voltak. Nem gondoltuk, hogy telibe kifestjük az egészet, mert a nem festő/mázoló képzetségű, kevésbé barkácskodós szülőket - akiktől a segítséget vártunk -  nem akartuk sokkolni létrázós, nyakba csöpögős munkálatokkal.
Csak falfestésben gondolkodtunk, az ajtók mázolását eleve elvetettük, hisz két napot kaptunk az egészre, egyszerűsíteni kellett mindent.
Nyilván a lábazat festés az ami ilyenkor felmerül....könnyen festhető, nem kell létrázni és tényleg nagy lesz a változás. 
..és nem csak látványban, hanem praktikumban! Az eredeti fehér diszperzittel festett falak gyakorlatilag egy hónap alatt fekete "gyerek kéz nyom" mintásak lettek, ezért mi mindenképp lemosható festékben gondolkodtunk.
Mivel maradék feldolgozók voltunk, így használtunk Héra Prémium Clean falfestéket és Polifarbe Platinum matt latex falfestéket is. Most aztán tényleg tesztelhető a gyakorlatban, hogy mennyire váltják be a gyártók által ígért moshatóságot, súrolhatóságot!!
Első körben csináltam néhány gyors Photshop vázlatot..persze a színek a valóságban aszerint változtak, amilyen színű festékünk volt... :)
..ovi bejárat...
..folyosó..

 ..és a valóságos végeredmény...


 

Egyetlen színes rész az volt az oviban, a gyerekek által kivágott felirat és a névadó Nikola Tesla portréja. Ezt természetesen megtartottuk... igen, a felirat ciril betűs és ha esetleg nem tudjátok elolvasni, az annak tudható be, hogy túl fiatalok vagytok :)....de szerb nemzetiségi óvodában vagyunk, úgyhogy itt ez természetes.....
 

Szerintem nagyon vicces és stílusos, hogy a gyerekek óvobácsija olyan Tesla portrét talált, ami játék figurákból áll össze....




...a lámpák sem maradhattak ki... a sima mennyezeti ledlámpák nagyon jó alapok, többször csináltam már, hogy lefújtam őket.. a Pinty Plus sprayk nagyon jók erre a célra, mert rengeteg színe van és hihetetlen gyorsan szárad...



Köszönet a fotókért Lukács Julinak és a szülőknek!!!!
Tényleg öröm és jó érzés ilyen karitatív megmozdulásban részt venni!!!





2019. január 13.

Lámpázzunk...de most akkor "trendi" legyen vagy "kedves"???

Még ősszel csináltam a Kiskegyed Otthonának egy lámpás anyagot. Aki nem látta az újságban, annak pont időszerű, hogy ebben a sötét, gusztustalan időszakban inspirálódjon belőle. 
Két totál különböző stílus és nagyon kíváncsi lennék, hogy Nektek melyik jön be.... Kicsit elbizonytalanodtam, mert úgy látom, hogy a "trendkövető" diy projektjeim kevésbé mozgatnak meg Titeket...a "kedvesebb" , amolyan korszakokat átívelő dolgok sokkal több figyelmet kapnak.
Mondjuk képtelen lennék nem foglalkozni olyan csinálmányokkal, amibe beleszövődik az éppen aktuális szín, anyag és formavilág....de azért érdekelne a véleményetek!

A "festmény olvasólámpa" nagy kedvencem, Leányfalun ezt használom. Csak úgy fogjatok bele, ha meggyőződtetek arról, hogy nem egy évszázados műkincset készültök éppen összemázolni. Ha viszont egy olyan festmény kerül a kezetek közé, aminek semmifajta művészi értéke nincsen, akkor bátran belevághattok.

Használhattok Tilka textilkábelt és színben hozzáillő foglalatot, de én a meglévő, sufniban hányódó dolgokból raktam össze. Narancssárga kültéri hosszabbító és egy fekete műanyag foglalat, amit lefújtam narancs színre...





A másik egy mennyezeti lámpa, régi mécsestartó az alapja, amit faágakkal és két porcelán madárral egészítettem ki...
Ezt is használjuk, szintén Leányfalun, a konyhában...








Fotó: Ringier Axel Springer / Kiskegyed Otthona / Wein Krisztina

 






2019. január 8.

Karácsonyi ruhában már láttátok, most itt a meztelen valóság

A karácsonyi Lakáskultúra címlapján már találkozhattatok Batu-Weinber Anitával közös munkánkkal.....gondoltam érdekes lehet, ha ünnepi dekor nélkül is láthatjátok.
Hihetetlenül izgalmas volt az egész tervezés. Az a tapasztalatom, hogy itthon egy tervező ritkán találkozik hetven év körüli megrendelőkkel. Főleg akik ennyire nyitottak, fiatalosak, kreatívak, jó ízlésűek..és még fokozhatnám, mert nagyon inspiráló volt velük dolgozni.
Nyilván más jellegű otthon születik egy ilyen megrendelésből, mint amikor újonnan vásárolt berendezéssel, tárgyakkal rendezünk be egy lakást. Itt sok minden jött a "múltból"...emlékek kötődtek rengeteg mindenhez, amik meghatározó elemei lettek a térnek. 
Az óriás neobarokk szekrény az egyik ilyen meghatározó elem, már a tervezésnél figyelembe vettük a méreteit és aszerint terveztük a két falba tolható ajtó közötti falszakaszt. Az eltolt ajtók teljesen "eltüntethetőek", így a lakás tökéletesen átláthatóvá/átjárhatóvá tehető...
 

A hozzá tartozó kanapé a könyvtárszobába került, huzatát friss zöldes színű, nem feltétlenül stílus azonos bársonyra cseréltük. Ezzel kicsit "leporoltuk" az egész megjelenését.
 
  

Szinte a teljes szobát beborító könyvespolcba került a tv, amit egy óriás tolópanel mögé rejtettünk. Maga a panel furnérozott, de hogy kissé visszaidézzük a régi korok mestereinek fogásait, a furnér mintázatát összeforgattuk. Nagyon szeretjük ezt a technikát, mert így még mívesebb hatást lehet elérni, mintha egyszerű furnérozást alkalmaznánk. 
 

A festmények is fejünkben voltak már a tervezéskor. Mindenképp kellettek olyan falfelületek, ahova ki tudjuk tenni őket. Bár különböző stílusúak, de mégis el kellett érni, hogy végül egységbe kerüljenek az egész lakás összképével. A képkeretek egységesítésével sikerült is összhangot teremteni...
  

A kérés az volt, hogy a lakás alap adottságaiból és a meglévő tárgyak hangulatából kiindulva egy polgári, hagyományos elemeket mai darabokkal keverő otthonos, legkevésbé sem a régi korokat másoló igazi otthon legyen a végeredmény.  
Ahhoz, hogy ez létrejöjjön, egy teljesen új térszervezés kellett. Sokat agyaltunk, mert rengeteg szempontot kellett figyelembe venni. A meglévő bútorok, képek és a család igényei, csak egy dolog, de a több ezres könyv gyűjteményt nem lehetett bárhova elhelyezni. Ennek akkora súlya van, hogy statikai szempontból is át kellett gondolni. Mindenképp úgy kellett kialakítani a könyvtárszobát, hogy a könyvespolc főfal mellé kerüljön, így a födémre kevésbé terhelődik. 
Így hát vettünk egy nagy levegőt, egy merész húzással áthelyeztük a bejáratot, kialakítottunk két fürdőszobát, vendég wc-t, hálót, könyvtárat, vendégszobát és egy, a nappalitól optikailag kissé elkülönülő, de a nagy falnyílásoknak köszönhetően térérzetileg mégis egyben lévőnek tűnő étkező konyhát.
Szerencsés állapot, ha egy lakásnak eleve két bejárata van...főleg, ha mindkettő egy beugróból nyílik, amit le tudtunk zárni. Az újonnan elkészült "rács" tulajdonképpen egy - a ház stílusához illeszkedő - vas szerkezetű, savmart üveg ajtó....
A nyílászárók újra gyártottak, eredeti minta alapján készültek.
 
 
 
 
  
A térelválsztóról több információt egy régebbi posztban olvashattok
 
 
 
  
Csak halkan vallom be, a konyha a kedvencem....
 


Talán érdekes lehet, hogy honnan indultunk....volt hova fejlődni... :)
 
 
 
 
A képek minősége hagy némi kívánni valót maga után...bocs!!!.....

Fotó:Wein Krisztina