2015. május 4.

A tegnap beharangozott átváltozás végeredménye....

És itt a pillanat amikor az előző posztomban beharangozott székátváltoztatás végeredményét láthatjátok. 
Az alap egy IDdesigntól kapott Asta szék volt. Az inspiráló ötletadó egy összeturizott sárga táska, egy ütött-kopott dobozfiók, és két "L" alakban összeragasztott lécdarab. Kellett még hozzá két méter szürke alapon sárga pöttyös kábel a Tilkától, egy kapcsolható foglalat és egy kevés szürke Unitop. 
A végeredmény egy éjjeliszekrény lett, amire bárki licitálhat vasárnap délután 16 órától a MaxCityben. A befolyt összeget a Heim Pál Gyermekkórháznak szeretném felajánlani.
A fázis fotókból gondolom elég egyértelmű, hogy hogyan is készült, de a hogy a táskából hogyan szabtam ki a lámpatartót, azt egyszerűen képtelen vagyok pontosan leírni.. Először szétbontottam a táskát darabjaira. Aztán a darabjait addig forgattam, próbálgattam, amíg egy akkorát nem találtam - ahol nem volt se kapocs, se fül se semmi - amiből ki lehetett szabni a tartót. Végül a táska alja lett a befutó, ahol még a varrások is jó helyre estek. Ezután már csak a háttámla pálcáinak helyét kellet kivágni és beleütni a patentokat...ennyi! (magunk között szólva, emlékeim szerint, ennyit nem agyaltam még csinálmányon.....) Végül maradt egy akkora darab a táskából, hogy a mobil fiók alját is ki tudtam vele bélelni.
A mobil fiók nem új találmányom. Évekkel ezelőtt már olvashattatok róla a bolgon (itt) és a Lakáskultúrában is megjelent.
Székkel is párosítottam már (itt), úgyhogy az "éjjeliszék" sem új gondolatom, de ez a továbbfejlesztett, mostani darab - szerintem - magasan veri az összes előző próbálkozást.
És ami a lényeg, hogy tényleg egy perc alatt visszaváltozhat székké. Nem kell hozzá más mint négy patentot kikapcsolni és leemelni róla a mobilfiókot... már mehet is vendégszékként az asztal mellé. Amikor pedig elmentek a vendégek csak vissza kell patentolni a lámpát és felakasztani a "fiókot"... 






Aztán már beesteledett (nagyon) és most látom, hogy gyakorlatilag alig vannak használható fotóim a táska szabdalásról és a lámpatartó csinálásról...
Ezek is elképesztően bénák, de kell valami bizonyítékot mutatnom arról, hogy valóban mi csináltuk:)......

fotó Wein Krisztina



2015. május 3.

Egy Asta szék átváltozása...

Szerencsés vagyok, hisz kezem közé kaparinthattam egy igazán szép formájú széket. Az IDdesign által forgalmazott Asta szék már önmagában is baromi jó. Most öt alkotó kapott felkérést, hogy gondolja kicsit tovább...
Jövő héten, a MaxCityben megrendezendő design kiállítás és vásár keretében árverezésre kerülnek a művek. A bevételt jótékonysági célra fordítják és még ki kell gondolnom, hogy kinek is szeretném felajánlani a befolyt összeget.
Tehát adott volt egy szék. Egy szép sárga szék... Első gondolatom az volt, hogy önmagában is annyira jó formájú, hogy nem akarok eszetlenül nekiesni. A csak festegetést elvetettem, hisz feltett célom volt, hogy a funkcióját is megváltoztassam, de valahogy úgy, hogy egy mozdulattal megint szék lehessen belőle.
...és azt hiszem sikerült...
Akik rendszeres olvasóim, azoknak valószínűleg ezekből a részletfotókból is egyértelmű lesz, hogy mi készült. Az alapötletet már láthattátok hónapokkal ezelőtt a blogon, de most továbbfejlesztettem és bizton állíthatom, hogy sokkal jobb lett.
Mondjuk a szerencse is mellém szegődött...Először nem voltam túl lelkes, hogy sárga széket kaptam, de aztán bevillant, hogy valahol a pince mélyén hányódik egy évekkel ezelőtt túrt sárga táska, aminek az egyik fülét már felhasználtam egy csinálmányhoz. Sikerült előkotornom és - jól emlékeztem -  teljesen olyan színe van, mint a széknek, mintha a szék színét ehhez igazították volna!!! 
(Ezúton üzenem azon családtagjaimnak, akikkel szemben - minden lomtalanításnál -  testemmel kell védenem a látszólag szemétnek tűnő tárgyakat, hogy EZ az oka a közelharcnak!!!!!!:)
Összeszedtem egy kopott dobozfiókot és két, "L" alakban összeragasztott lécdarabot, aztán  belevágtam(tunk, mert Ny. is lelkes volt és a folyamatos tanácsadás és az ebből fakadó "válásközeli" helyzet :))  mellett tevőlegesen is részt vett a dologban. Köszönöm!!!)
Azt hiszem sikerült olyan valamit csinálni, ami ha akarom szék, de ha "felkantározom" akkor  ..... Csak négy patent és egy mozdulat az egész átváltozás.... Hogy pontosan mi is az, azt majd holnap olvashatjátok...
Az alapanyagok:
...a részletek...(jó, azért egy kicsit festegettem a széken...)






fotó Wein Krisztina

2015. április 23.

Öreg lakás, nem vén lakás....

Azt hiszem nem árulok el óriási titkot, ha bevallom, nagy kedvenceim a régi házak, lakások. Hihetetlenül izgalmasnak találom, amikor egy múlt század elején épült lakás kerül a kezeim közé. Igyekszem minél többet megtartani az elmúlt korok hangulatából, építészeti elemeiből, mindezt úgy, hogy mégis friss, mai legyen az összkép.
Szerencsés vagyok, hisz épp egy ilyen feladat talált meg minket Anitával (Weinber Anita). Egy naphegyi szecessziós jellegű ház teljes második szintjét elfoglaló, 160 m2-es lakást kell átalakítanunk irodává. Nem, ne egy hagyományos iroda jelenjen meg a szemetek előtt...
Inkább valami ilyesmire gondoljatok:
(Legalább is mi ezt tartjuk iránymutatónak, ha minőségi stíluskeveredésről beszélünk. Bár még nagyon az elején vagyunk a tervezési folyamatnak, így többlépcsős egyeztetések állnak előttünk, de vannak már optimizmusra okot adó jelek..)
 


forrás
Ilyen finomságoknál még nem tartunk, egyelőre a térrendezés, alap berendezés kialakításának folyamatában vagyunk. Sokféle igénynek kell megfelelni.  Falakat keveset bontsunk, ne csak a tárgyalóból legyen megközelíthető a dolgozói rész, a főnöki szoba legyen nagy és mindenképp tartozzon hozzá az erkély és persze amit elsőként kellett volna említenem a funkcionalitás!
Egyszóval - mint ahogy mindig - folyik az agyalás, egyeztetés, de úgy tűnik ő lesz a befutó:
A használaton kívüli télikertet használhatóvá tettük, bevontuk a lakás terébe. A dolgozói rész így már nem csak - az eddig nappaliként funkcionáló - nagy tárgyalóvá alakított szobán keresztül, hanem hátulról is megközelíthető. A kis tárgyaló terébe került a konyha, amit alacsony, épített parapetfallal takartunk. Így a térérzet nem csökken, az ablakokból áramlik a fény és a konyhabútor látványa sem zavar bele az elegáns, szobaszerűen kialakított kis tárgyaló megjelenésébe.
Némi kompromisszum bevállalásával sikerült kialakítanunk az erkélyes fronton a főnöki szobát és a hozzátartozó "várót" is. 
A vizes helyiségeket - kis átalakítással - meghagytuk eredeti helyén, így ezek felújításának költsége sem szalad majd az egekbe...Izgatottan várjuk a folytatást..remélem Ti is! :)

Egy kis ízelítő az eredeti állapotokból:



2015. március 29.

Ki lett a szakmai zsűri szerint 2014 legjobb lakberendező csapata??

Szombaton a LOSZ Tervezők Bálján átadták a 2014-es év lakberendezője díját. Három kategóriában lehetett indulni, egyéni, csapat és pályakezdő (sajnos nem ebben indultunk...)
Weinber Anitával a csapat kategóriában neveztünk, azzal a bizonyos "vakolat térképes" lakással amit már láthattatok a blogon (itt).
...és legnagyobb örömünkre MEGNYERTÜK a szakmai díjat!! Nekem meglepetés volt, hisz az egy héttel ezelőtt lezajlott szakmai napon bemutatott pályamunkák között volt egy-két figyelemre méltó. 
Jó volt látni, hogy van néhány hozzánk hasonló gondolkodású tervező, aki nem elégszik meg azzal, hogy trendi bútorboltok viszonteladójaként bepaszírozza a megfelelő helyre az éppen aktuális mainstream vonalat képviselő berendezési tárgyakat, kiegészítőket.....
Örülnék, ha egyre többen lennénk, talán megváltozna az a közgondolkodás, hogy egy lakberendező nem más, mint unatkozó háziasszony, aki ügyesen tud bútort tologatni...
Remélem egyszer eljutunk idáig, hisz aki valóban profin űzi ezt a mesterséget, annak nem csak azt kell(ene) tudnia, hogy vajon a 90 centis helyre befér-e a 80 centis komód, vagy jól fog-e mutatni a hupilila fallal a zöld  szőnyeg, hanem ennél sokkal sokrétűbb tudással kell(ene) rendelkeznie...
Bátran fel kell vállalni belsőépítészeti feladatokat, átgondolni a térszervezést, falakat tologatni, ajtót befalazni vagy nyitni, érdemben kell tárgyalni társtervezőkkel, kivitelezőkkel... De mindezt nem lehet profin csinálni, kizárólag akkor, ha van mögötte valódi TUDÁS (műszaki, anyagismereti, akár építészettörténeti...stb.). 
Amikor pedig a berendezési fázis jön el, ne csak a katalógusokat bújjuk, hanem GONDOLKODJUNK, érezzünk rá a megrendelő egyéniségére,  a tér hangulatára és próbáljunk meg valami olyasmit alkotni, ami több, mint ízlésesen elhelyezett langyos unalom....
Tévedés ne essék én is leborulok egy igazán magas minőségű design bútor láttán (legyen az kortárs vagy régi)... bárcsak ott tartanánk, hogy minden lakásba kerülhetne ilyen!!!
Még egy-egy ikeás tömegdesign darab is tud csodálatra késztetni....minden tiszteletem a tervezőké! De mindig kell valami "triki" mellé, amitől valóban személyre szabott, élhető hangulatú lesz az a tér. (az megint más kérdés, hogy kizárólag akkor, ha a megrendelőnek van erre igénye, hisz a lakberendezés nem öncélú művészet...)
Még a "barkács" megoldásoktól sem kell félni! Persze nem arra a gagyi sufnituning kategóriára gondolok amivel tele van a net, hanem a profin kivitelezett, design tudatos, egyedi megoldásokra, amire azért szintén lehet találni egy-egy jó példát...
Na itt fejezem be az okoskodást, mert e témában képes vagyok nagyon elharapódzni...
Inkább nézzétek meg a pályamunkánkat. Két részből áll, egy 80x100-as tablóból és egy tervdokumentációs anyagból.
Ő a tablónk:
(ezúton is köszönet Darabos Gyurinak a profi fotókért!)
 ..és néhány kevésbé "száraz" oldal a tervdokumentációból:
borító

A többi pályamunka a napokban felkerül a LOSZ oldalára, ott megnézhetitek.
Bár a közönség díj nem a mienk lett, azért nagyon köszönöm a sok lájkot amit küldtetek!!!

2015. március 15.

Még egy kiadásra kialakított lakás.....

Nagy szerencsémre megint megtalált egy olyan lakás, amit kiadásra kellett kialakítanom. Egy ilyen feladat mindig más, mint egy személyre szabott otthon tervezése. Meg kell találni  a középutat a szállodai szobák, apartmanok személytelensége és egy igazi otthon melegsége között. 
Ez nem mindig egyszerű. Leginkább azért, mert a legtöbb esetben a költségvetés 80-90 százalékát elviszi az átalakítás, a műszaki kivitelezés, így a berendezésre, hangulatteremtésre már nem igazán marad túl sok...
Ilyenkor jön a jól bevált "Ikea-Jysk-Oxl" szentháromság és persze a mérhetetlen mennyiségű agyalás. Ezt egyáltalán ne vegyétek panaszkodásnak. Kifejezetten inspirál és nagyon élvezem, amikor meg kell találni a "kincseket" a sok tucat termék és használt gagyi között.
A lakásban persze van még néhány kisebb csiszolgatni való, de talán már most is érzékelhető, hogy nagyjából milyen lesz a végeredmény...
(bocs....tudom már megint azok a nyomorult szürkék...nem tudok mit tenni megszállták az agyam..immáron 15 éve.... és nem eresztenek...)
Az alaprajz ilyen volt - ilyen lett....

Az "ajtósor" első darabja takarja a fogasokat. Sajnos ahhoz, hogy a fürdőben a zuhanyfülke megfelelő méretű maradjon, a mélysége nem lehetett több, mint 25 cm...de a kabátok így sincsenek szem előtt.


A végső tervek szerint ide egyszer majd egy teljes beépített szekrény kerül.. A tárolási feladatokat addig, egy Oxl-en vásárolt, majd lefestett szekrény és egy Ikea komód tölti be...na meg néhány régi bőrönd...(az üveges részere már készül a piros csíkos textil, ami majd az ajtó belső oldalára kerül)
k
Egy igazi otthonban családi fotók kerülnek fel a falra. Egy kiadásra szánt lakásban ezt nem nagyon lehet megoldani, így világhírű magyarok fotóit nyomtattuk ki, ami a néhány száz forintos Jysk keretekben tökéletes (na és igencsak költségkímélő!!) dekoráció...
Remélem minden ideérkező külföldinek egyértelmű lesz, hogy kik ők....ha más nem Puskás Öcsi és Gábor Zsazsa tuti:).....





Egy falmatrica ugyanúgy lehet hihetetlenül gagyi és baromi jó dekor. Reményeim szerint itt az utóbbit sikerült elérni...(igen, ha valakinek rémlik valami világtérképes dolog velem kapcsolatban, akkor jól gondolja. Kiposztoltam már (egy szintén kiadásra szánt lakás) képeit, amit Anitával csináltunk...ott vakolatból levert világtérkép van...na de ne feledkezzünk meg arról, hogy ott egész más költségvetésből dolgozhattunk!!!:)

A sárga ajtó rejti a "kamrát"...Talán első blikkre nem tűnik logikusnak egy 45 m2-es lakásból kb 3 m2-t lefalazni..pedig higgyétek el az. A legkisebb lakásban is érdemes törekedni arra, hogy az ember kialakítson valami minimális méretű kamraszerűséget, mert oda minden bénán kinéző cuccot be lehet szuszakolni.
Itt, ide került a kazán, a hűtőszekrény, a mosógép, hely a porszívónak, takarító holmiknak és még egy csomó polc a mindenféléknek.



A hálóban helyet kapott az a bizonyos éjjeli székem,a mit már láthattatok a bolgon. A falra még felkerül majd az alsó fotón látható keret benne a fotóval.

A wc nagyon keskeny, így a mosdót muszáj volt bele tuszkolni a falba. A fal másik oldalán egyáltalán nem zavaró a kitüremkedés, szépen belesimul a mosdópultba....




Mivel a gázcsöveket nem lehet eltakarni, így jobbnak találtam, ha nem is akarunk úgy csinálni, mintha nem lenne. Szerintem a nyers réz csövek kifejezetten szépek....a mesterek nem igazán értettek velem egyet, mindenképp meg akartak győzni, hogy idővel el fog színeződni és nem nagyon hitték, hogy engem ez egyáltalán nem zavar, azt is szépnek látom...Ha valaki ilyen megoldást alkalmaz és nem akarja, hogy elszíneződjenek, annak érdemes lelakkozni őket...

fotók Wein Krisztina