2015. július 9.

Mini lakás styling nélkül, a maga hétköznapi valóságában...

Gondolom nem árulok el hihetetlen nagy titkot azzal, hogy azok a lakások, amiket a neten vagy különböző újságokban csodálunk, azok nem teljesen a valóságot tükrözik. Stylistoknak nem kevés energiájuk és munkaórájuk fekszik abban, hogy mi azt lássuk, amit szeretnénk. Természetes, harmonikus otthonokat, amiben jó élni. Még a legprofibban megtervezett terek sem mindig olyanok a hétköznapokban, mint amit a képeken látunk...tisztelet a kivételnek.
Egy ilyen kivételt fotózhattam a héten. Már több mint egy éve elkészült, de mostanra sikerült találni egy időpontot.
Persze nem vagyok fotós, úgyhogy a képek hagynak némi kívánnivalót maguk után, de azt talán visszaadják, hogy mennyire laza természetességgel használja tulajdonosa, úgy, hogy még Elzának, a magyar agárnak is - aki az Agár Fajtamentőktől érkezett -  jut hely.
Minden úgy van, ahogy a fotókon látjátok. Nem igazán kellett bútort tologatni, tárgyakat elhelyezni, tuningolni. 20 perc alatt végig kattingattam  és kész... persze lehetett volna több párna, másik kaspó a növényeknek vagy bögrék az asztalra...de minek is????
Azt hiszem egy tervezőnek az a legjobb érzés, ha azt hallja/látja, hogy az ott lakó szereti azt amit kitalált.
A poszt végén egy előtte utána alaprajzot is mellékeltem, hogy lássátok nem csak
szép, de praktikus is...:)) 

Itt is beterveztem azt a bizonyos "rumli tárolót", amiről meggyőződésem, hogy minden lakásban szükség van rá, de az ilyen minilakásokban a leginkább....


Előszeretettel használok bontott gerendákat, de itt használtam először úgy, hogy vízszintesen a hátsó faltól kb 8-10 cm távolságra került beépítésre.Csak a két végén támaszkodik, egyik oldalon bevésték a falba, másik oldalon az újonnan épített tároló "kukszni" falába építették. Tökéletes könyvespolc és konzol sehol....Ezek a gerendák 4-5 méter fesztávolságot is képesek áthidalni alátámasztás nélkül és mégis  telepakolhatja őket az ember...

 




Végül az a döntés született, hogy mosogatógépre nincs szükség, így lett hely arra, hogy az edényszárítót egy gurulós polcra helyezve egy mozdulattal el lehessen tüntetni a pult alatt...



A fürdőszobát képtelen voltam lefotózni. Ahogy az alaprajzból is látszik, elképesztően kicsi, egyik végében mosdó, alatta fiókokkal, másik végében egy zuhanyfülke...és ennyi...De funkcióját tökéletesen betölti. Azért az agancslámpáról csináltam egy képet....

Fotó: Wein Krisztina

2015. június 10.

Szerintem mindenki igyekezzen a szabadba....

Ilyen kánikulában egyszerűen képtelenség dolgozni! Már alig várom, hogy hétvégén kint ücsörögjünk a kertben és iszogassuk jól megérdemelt koktélunkat/borunkat/limonádénkat...stb. 
Ehhez pont jól fog jönni az a hordozható tálca, aminek elkészítését elolvashatjátok a most megjelent Kiskegyed Otthonában. Érdemes nézegetni az újságot, mert van még néhány izgalmas kerti ötlet...
Volt egy tavalyi epres ládám, két méter kötelem és némi piros szigetelőszalagom...
 
 

Fotó: Ringier Axel Springer/KKO/Wein Krisztina

2015. május 4.

A tegnap beharangozott átváltozás végeredménye....

És itt a pillanat amikor az előző posztomban beharangozott székátváltoztatás végeredményét láthatjátok. 
Az alap egy IDdesigntól kapott Asta szék volt. Az inspiráló ötletadó egy összeturizott sárga táska, egy ütött-kopott dobozfiók, és két "L" alakban összeragasztott lécdarab. Kellett még hozzá két méter szürke alapon sárga pöttyös kábel a Tilkától, egy kapcsolható foglalat és egy kevés szürke Unitop. 
A végeredmény egy éjjeliszekrény lett, amire bárki licitálhat vasárnap délután 16 órától a MaxCityben. A befolyt összeget a Heim Pál Gyermekkórháznak szeretném felajánlani.
A fázis fotókból gondolom elég egyértelmű, hogy hogyan is készült, de a hogy a táskából hogyan szabtam ki a lámpatartót, azt egyszerűen képtelen vagyok pontosan leírni.. Először szétbontottam a táskát darabjaira. Aztán a darabjait addig forgattam, próbálgattam, amíg egy akkorát nem találtam - ahol nem volt se kapocs, se fül se semmi - amiből ki lehetett szabni a tartót. Végül a táska alja lett a befutó, ahol még a varrások is jó helyre estek. Ezután már csak a háttámla pálcáinak helyét kellet kivágni és beleütni a patentokat...ennyi! (magunk között szólva, emlékeim szerint, ennyit nem agyaltam még csinálmányon.....) Végül maradt egy akkora darab a táskából, hogy a mobil fiók alját is ki tudtam vele bélelni.
A mobil fiók nem új találmányom. Évekkel ezelőtt már olvashattatok róla a bolgon (itt) és a Lakáskultúrában is megjelent.
Székkel is párosítottam már (itt), úgyhogy az "éjjeliszék" sem új gondolatom, de ez a továbbfejlesztett, mostani darab - szerintem - magasan veri az összes előző próbálkozást.
És ami a lényeg, hogy tényleg egy perc alatt visszaváltozhat székké. Nem kell hozzá más mint négy patentot kikapcsolni és leemelni róla a mobilfiókot... már mehet is vendégszékként az asztal mellé. Amikor pedig elmentek a vendégek csak vissza kell patentolni a lámpát és felakasztani a "fiókot"... 






Aztán már beesteledett (nagyon) és most látom, hogy gyakorlatilag alig vannak használható fotóim a táska szabdalásról és a lámpatartó csinálásról...
Ezek is elképesztően bénák, de kell valami bizonyítékot mutatnom arról, hogy valóban mi csináltuk:)......

fotó Wein Krisztina



2015. május 3.

Egy Asta szék átváltozása...

Szerencsés vagyok, hisz kezem közé kaparinthattam egy igazán szép formájú széket. Az IDdesign által forgalmazott Asta szék már önmagában is baromi jó. Most öt alkotó kapott felkérést, hogy gondolja kicsit tovább...
Jövő héten, a MaxCityben megrendezendő design kiállítás és vásár keretében árverezésre kerülnek a művek. A bevételt jótékonysági célra fordítják és még ki kell gondolnom, hogy kinek is szeretném felajánlani a befolyt összeget.
Tehát adott volt egy szék. Egy szép sárga szék... Első gondolatom az volt, hogy önmagában is annyira jó formájú, hogy nem akarok eszetlenül nekiesni. A csak festegetést elvetettem, hisz feltett célom volt, hogy a funkcióját is megváltoztassam, de valahogy úgy, hogy egy mozdulattal megint szék lehessen belőle.
...és azt hiszem sikerült...
Akik rendszeres olvasóim, azoknak valószínűleg ezekből a részletfotókból is egyértelmű lesz, hogy mi készült. Az alapötletet már láthattátok hónapokkal ezelőtt a blogon, de most továbbfejlesztettem és bizton állíthatom, hogy sokkal jobb lett.
Mondjuk a szerencse is mellém szegődött...Először nem voltam túl lelkes, hogy sárga széket kaptam, de aztán bevillant, hogy valahol a pince mélyén hányódik egy évekkel ezelőtt túrt sárga táska, aminek az egyik fülét már felhasználtam egy csinálmányhoz. Sikerült előkotornom és - jól emlékeztem -  teljesen olyan színe van, mint a széknek, mintha a szék színét ehhez igazították volna!!! 
(Ezúton üzenem azon családtagjaimnak, akikkel szemben - minden lomtalanításnál -  testemmel kell védenem a látszólag szemétnek tűnő tárgyakat, hogy EZ az oka a közelharcnak!!!!!!:)
Összeszedtem egy kopott dobozfiókot és két, "L" alakban összeragasztott lécdarabot, aztán  belevágtam(tunk, mert Ny. is lelkes volt és a folyamatos tanácsadás és az ebből fakadó "válásközeli" helyzet :))  mellett tevőlegesen is részt vett a dologban. Köszönöm!!!)
Azt hiszem sikerült olyan valamit csinálni, ami ha akarom szék, de ha "felkantározom" akkor  ..... Csak négy patent és egy mozdulat az egész átváltozás.... Hogy pontosan mi is az, azt majd holnap olvashatjátok...
Az alapanyagok:
...a részletek...(jó, azért egy kicsit festegettem a széken...)






fotó Wein Krisztina

2015. április 23.

Öreg lakás, nem vén lakás....

Azt hiszem nem árulok el óriási titkot, ha bevallom, nagy kedvenceim a régi házak, lakások. Hihetetlenül izgalmasnak találom, amikor egy múlt század elején épült lakás kerül a kezeim közé. Igyekszem minél többet megtartani az elmúlt korok hangulatából, építészeti elemeiből, mindezt úgy, hogy mégis friss, mai legyen az összkép.
Szerencsés vagyok, hisz épp egy ilyen feladat talált meg minket Anitával (Weinber Anita). Egy naphegyi szecessziós jellegű ház teljes második szintjét elfoglaló, 160 m2-es lakást kell átalakítanunk irodává. Nem, ne egy hagyományos iroda jelenjen meg a szemetek előtt...
Inkább valami ilyesmire gondoljatok:
(Legalább is mi ezt tartjuk iránymutatónak, ha minőségi stíluskeveredésről beszélünk. Bár még nagyon az elején vagyunk a tervezési folyamatnak, így többlépcsős egyeztetések állnak előttünk, de vannak már optimizmusra okot adó jelek..)
 


forrás
Ilyen finomságoknál még nem tartunk, egyelőre a térrendezés, alap berendezés kialakításának folyamatában vagyunk. Sokféle igénynek kell megfelelni.  Falakat keveset bontsunk, ne csak a tárgyalóból legyen megközelíthető a dolgozói rész, a főnöki szoba legyen nagy és mindenképp tartozzon hozzá az erkély és persze amit elsőként kellett volna említenem a funkcionalitás!
Egyszóval - mint ahogy mindig - folyik az agyalás, egyeztetés, de úgy tűnik ő lesz a befutó:
A használaton kívüli télikertet használhatóvá tettük, bevontuk a lakás terébe. A dolgozói rész így már nem csak - az eddig nappaliként funkcionáló - nagy tárgyalóvá alakított szobán keresztül, hanem hátulról is megközelíthető. A kis tárgyaló terébe került a konyha, amit alacsony, épített parapetfallal takartunk. Így a térérzet nem csökken, az ablakokból áramlik a fény és a konyhabútor látványa sem zavar bele az elegáns, szobaszerűen kialakított kis tárgyaló megjelenésébe.
Némi kompromisszum bevállalásával sikerült kialakítanunk az erkélyes fronton a főnöki szobát és a hozzátartozó "várót" is. 
A vizes helyiségeket - kis átalakítással - meghagytuk eredeti helyén, így ezek felújításának költsége sem szalad majd az egekbe...Izgatottan várjuk a folytatást..remélem Ti is! :)

Egy kis ízelítő az eredeti állapotokból:



2015. március 29.

Ki lett a szakmai zsűri szerint 2014 legjobb lakberendező csapata??

Szombaton a LOSZ Tervezők Bálján átadták a 2014-es év lakberendezője díját. Három kategóriában lehetett indulni, egyéni, csapat és pályakezdő (sajnos nem ebben indultunk...)
Weinber Anitával a csapat kategóriában neveztünk, azzal a bizonyos "vakolat térképes" lakással amit már láthattatok a blogon (itt).
...és legnagyobb örömünkre MEGNYERTÜK a szakmai díjat!! Nekem meglepetés volt, hisz az egy héttel ezelőtt lezajlott szakmai napon bemutatott pályamunkák között volt egy-két figyelemre méltó. 
Jó volt látni, hogy van néhány hozzánk hasonló gondolkodású tervező, aki nem elégszik meg azzal, hogy trendi bútorboltok viszonteladójaként bepaszírozza a megfelelő helyre az éppen aktuális mainstream vonalat képviselő berendezési tárgyakat, kiegészítőket.....
Örülnék, ha egyre többen lennénk, talán megváltozna az a közgondolkodás, hogy egy lakberendező nem más, mint unatkozó háziasszony, aki ügyesen tud bútort tologatni...
Remélem egyszer eljutunk idáig, hisz aki valóban profin űzi ezt a mesterséget, annak nem csak azt kell(ene) tudnia, hogy vajon a 90 centis helyre befér-e a 80 centis komód, vagy jól fog-e mutatni a hupilila fallal a zöld  szőnyeg, hanem ennél sokkal sokrétűbb tudással kell(ene) rendelkeznie...
Bátran fel kell vállalni belsőépítészeti feladatokat, átgondolni a térszervezést, falakat tologatni, ajtót befalazni vagy nyitni, érdemben kell tárgyalni társtervezőkkel, kivitelezőkkel... De mindezt nem lehet profin csinálni, kizárólag akkor, ha van mögötte valódi TUDÁS (műszaki, anyagismereti, akár építészettörténeti...stb.). 
Amikor pedig a berendezési fázis jön el, ne csak a katalógusokat bújjuk, hanem GONDOLKODJUNK, érezzünk rá a megrendelő egyéniségére,  a tér hangulatára és próbáljunk meg valami olyasmit alkotni, ami több, mint ízlésesen elhelyezett langyos unalom....
Tévedés ne essék én is leborulok egy igazán magas minőségű design bútor láttán (legyen az kortárs vagy régi)... bárcsak ott tartanánk, hogy minden lakásba kerülhetne ilyen!!!
Még egy-egy ikeás tömegdesign darab is tud csodálatra késztetni....minden tiszteletem a tervezőké! De mindig kell valami "triki" mellé, amitől valóban személyre szabott, élhető hangulatú lesz az a tér. (az megint más kérdés, hogy kizárólag akkor, ha a megrendelőnek van erre igénye, hisz a lakberendezés nem öncélú művészet...)
Még a "barkács" megoldásoktól sem kell félni! Persze nem arra a gagyi sufnituning kategóriára gondolok amivel tele van a net, hanem a profin kivitelezett, design tudatos, egyedi megoldásokra, amire azért szintén lehet találni egy-egy jó példát...
Na itt fejezem be az okoskodást, mert e témában képes vagyok nagyon elharapódzni...
Inkább nézzétek meg a pályamunkánkat. Két részből áll, egy 80x100-as tablóból és egy tervdokumentációs anyagból.
Ő a tablónk:
(ezúton is köszönet Darabos Gyurinak a profi fotókért!)
 ..és néhány kevésbé "száraz" oldal a tervdokumentációból:
borító

A többi pályamunka a napokban felkerül a LOSZ oldalára, ott megnézhetitek.
Bár a közönség díj nem a mienk lett, azért nagyon köszönöm a sok lájkot amit küldtetek!!!