2016. szeptember 28.

Megint egy kiadásra szánt....de a részletek nem engem dicsérenek....

Tanácsadásra kértek fel minket Batu-Weinber Anitával egy belvárosi, kiadásra szánt lakásnál. A lakás már félkészen állt és a tulajdonosok elakadtak. Érezték, hogy mire vágynának, de nem igazán tudták, hogy hogyan...
A tanácsadás sikeres volt. Felvázoltuk a koncepciót, javasoltunk különböző megoldásokat, bútorokat, kiegészítőket, összeállt a lakás megjelenése....De akárhogy is nézzük, bár az elmélet megvolt, annak megvalósítása (ahogy az a tanácsadásoknál lenni szokott) már a megrendelő feladata lett volna, akik jobbnak látták, ha a gyakorlati megvalósításban is segítséget kérnek.
Ezt a segítséget Anita adta meg nekik....Kinézett, összeválogatott, beszerzett.... A tapétától, a lámpatesteken át, a díszpárnáig minden részletre odafigyelt.
A végeredmény őt dicséri és szerintem tökéletes példa arra, hogy egy konzervatívabb irányba hajló megrendelői igény esetén is lehet néhány jól kitalált "fricskával" mai, friss, izgalmas hatást elérni....
Gyanús, hogy itt sem kell majd nagyon sokáig várni a bérlőkre...:)
 


nagy hálószoba....
kis hálószoba....

fotó Wein Krisztina

2016. augusztus 29.

Festmény nyomat vászonra...szeretjük?????

Nem is tudom.... Első körben határozott "NEM"-mel válaszolnék a címben feltett kérdésre...aztán persze elgondolkodnék, mert soha semmi nem egyértelmű...
Alapvetően nem szeretem azokat a képeket, amik festménynek szeretnének látszani miközben semmi közük az eredeti kézi munkához. Annyi minden izgalmas, költség kímélő megoldással lehet dekorálni egy lakást ami valóban az, amit mutat (plakát, fotó, a gyerekek rajzai..stb.)
Valószínűleg családom tehet róla, hogy megfertőződtem az eredeti festmények iránti vonzalmammal. Dédapám, nagyapám és édesapám is gyűjtötte a maga korában aktuális magyar kortárs festők képeit és én is nagyon szeretném, ha megtehetném, hogy eredeti kortárs művekkel vegyem körbe magam... Jó, jó jelenleg ez némi nemű nehézségbe ütközik, de mindenki arról álmodozik, amiről akar....:)
Most olyan szituációba keveredtem, ami igencsak megrengette határozott véleményemet a nyomatok iránti ellenszenvem ügyében...
A madridi Thyssen-Bornemisza múzeumban Ny. egyszer csak lecövekelt egy Ramon Casas kép előtt, "nekem kell" felkiáltással. Teljes meggyőződéssel állította, hogy a kép címe "NY. A TERASZON AZON MERENG, HOGY NEKI KÉNE KEZDENI A FŰNYÍRÁSNAK..."
Az eset tavasszal történt, azóta folyamatosan visszatérő téma, hogy a kép úgy kell a leányfalui "dobozunkba", mint egy falat kenyér...
Mit tesz ilyenkor egy jó feleség?
a., felvásárolja a képet a múzeumtól
b., festőkurzusra kezd járni, hogy elkészíthesse a tökéletes másolatot
c., a múzeumban stikában elkattingatott képeket Photosoppal elkezdi javítgatni, hogy vászon nyomatot készíttethessen róla
Szerintetek???
Jelenleg ezek az állapotok...és ami furcsa, még én is szeretem.....:)
..és az ominózus hely, ahol a Ny. rendszeresen mereng a fűnyírásról...a szék ikonikus darab, némileg elhagyta magát, de mivel már nagyszüleim is ebben merengteg, ezért örök helye van itt...

Ha eredeti festményt szeretnétek, akkor a legjobb, ha a gyerekek művei között keresgéltek. Nekünk is legértékesebb darabunk "kislányom" gyerekkori festménye, ami azért is hihetetlenül értékes és megismételhetetlen, mivel a művésznő azóta már orvosi egyetemen tengeti mindennapjait és nem úgy tűnik, mintha vissza akarna térni bármifajta művészi megnyilvánuláshoz...
 
Ha valaki - hozzám hasonlóan - szintén idegenkedik a festmény nyomatoktól, de mégis beleszeret valami megszerezhetetlen festménybe, akkor a legjobb megoldás, ha "igazi hamisítványt" készíttettek róla. (arra azért érdemes figyelni, hogy olyannal csináltassátok, aki tényleg ért hozzá!!!) Én is ezt tettem néhány éve  Tamara de Lempicka Fiatal lány kesztyűvel (vagy más néven Zöld ruhás lány) című festményével.. Itt is Ny. volt a hibás, ő hisztizett :), hogy nem tud enélkül élni....Hiába érveltem, hogy a kép a Pompidou központban Párizsban van és nehezen tudom elképzelni, hogy le tudom velük boltolni az adás-vételt... Úgyhogy csináltattam a képről egy olaj technikával készült másolatot...
Ok, kicsit sárga, kicsit savanyú...de a mienk!!
Fotók: Wein Krisztina

2016. augusztus 4.

Régmúlt idők Ikea széke....

Talán mások emlékeiben is megvan ez a fonott Ikea szék...úgy emlékszem már évek óta nem kapható, pedig formáját tekintve - szerintem - még most is megállná a helyét...
Ezek a konkrét darabok közel tíz évesek és igazán nem vethetjük a szemükre, hogy mostanra "kicsit" elhagyták magukat. 
Amikor egy kedvenc régi megrendelőm felhívott, hogy kell-e nekem négy lelakott Ikea szék, természetesen igent mondtam, bár elképzelésem nem volt, hogy hova fognak kerülni. (Nagyon köszönöm Lilla!!! :) 
Hihetetlen volt, hogy azon kívül, hogy az ülőfelület fonata elszakadt, semmi bajuk. Szerkezetileg tökéletes állapotban vannak. A felépítése pedig egyenesen barkácsolók álma, hisz úgy lehet szétszedni, hogy az ülőfelület kerete profi alapként szolgálhat bármilyen típusú újragondoláshoz.
Egyet régi övekkel "kárpitoztam", kettőt pedig osb lappal egészítettem ki. Szintén az Ikea tervezőket dicséri (nem...nem fizetett Ikea reklám!! :) hogy az atomjaira szétszedett székeket pikk-pakk újra össze lehetett szerelni, úgy hogy tökéletesen stabilak.
A mostanában megjelenő Kiskegyed Otthonában olvashattok róla bővebben.

Kiinduló állapotok:

a végeredmények:

  
Teljesen megértem, hogy ennyi régi öve kevés embernek van otthon elfekvőben...de ugye nem most először hirdetem az igét, hogy egy barkácskodónak kötelező a különböző turikat rendszeresen látogatni!! Öveket érdemes nem darab árus, hanem kilós helyen beszerezni, úgy tényleg minimál költségből meg lehet úszni.
Azzal is tisztában vagyok, hogy övekkel nem csak így hosszában szoktak kárpitozni, hanem rá merőleges darabokat is beillesztenek és összefonják, de én nem akartam kockás hatást, mert a csíkosat izgalmasabbnak találtam. Tudom, hogy a kereszt szálak hiánya miatt talán ez kevésbé tartós, de az elmúlt hónap tapasztalata azt mutatja, hogy meg sem mozdul. Ha biztosra akartok menni, alulról - úgy, hogy felülről ne látszódjon - befeszíthettek keresztbe néhány hevedert...

A képek elkészítése között azért történt egy s más...
És mielőtt úgy tűnne, hogy kizárólag Ny. az aki dolgozik, szeretném felhívni a figyelmet azon hiányosságomra, hogy képtelen vagyok csavarozni/húzni/vonni/szerelni...stb és ezzel egy időben csudálatos fotókat kattingatni, így kézdublőrre van szükségem...Na jó az igazsághoz hozzátartozik, hogy a szét és összeszerelést nem én csináltam... és az is igaz, hogy a kevésbé látványos munkarészekhez sokszor semmi türelmem....de okoskodni remekül tudok...:) Mondjuk a munka időtartamát igencsak meghosszabbítják a "nem lenne jobb, ha úgy csinálnánk...?!?!?!?" kezdetű mondatok és a javaslatok parázs hangulatú megvitatása...:)
 
 
 
 
 
 
 
A párnázott szék alapjául Osb lap szolgál..és csak halkan vallom be, hogy valójában nekem úgy tetszik a legjobban ez a szék, hogy nincs rajta párna és öv, csak az Osb mintázata látszik....Miután beillesztettem a lapot, kicsit leolajoztam, így mind színben, mint mintázatban tökéletesen illeszkedik a fonott háttámlához.
 

fotók RingierAxelSpringer/KKO/Wein Krisztina

2016. július 11.

Egy kis előzetes az alakulóban lévő újdonságból....

Az utóbbi hónapok egyik kedvenc munkája alakulóban...Mivel tulajdonosa ritkán tartózkodik Magyarországon, így a végső finomítások, valószínűleg igencsak elhúzódnak majd, ezért - nagy türelmetlenségemben - nem bírtam kivárni, hogy "teljes, végső pompájában" mutassam meg.... Gondoltam, néhány telefonnal fotózott ízelítőt azért elhintek - így félkész állapotban -  de természetesen csak azért, hogy felcsigázzam a kíváncsiságotokat,  hogy aztán a végső fotózáson majd lássátok, hogy azok a bizonyos pontok az "í"-re mennyire sokat jelentenek!! Mondjuk a képek azért már most is biztatóak...:)










2016. június 9.

Amikor az amatőrök belvágnak a kertészkedésbe.....

Előre szólok, hogy semmilyen kertész előképzettségünk nincs!!! Valószínűleg az esetek nagy részében nem úgy állunk hozzá a növények ültetéséhez, annak előkészítéséhez és utána a gondozásukhoz, ahogy az a nagy könyvben meg van írva... Kicsit úgy csináljuk, mint a lakberendezést, látványra megyünk, ha egy növény nem válik be egy adott helyen, gátlás nélkül átültetjük, mintha egy asztalt tolnánk odébb. Ennek ellenére a növények meglepő módon burjánoznak, amit magam sem értek....
Azért a többesszám, mert kertészet ügyben Ny. mutat nagyobb lelkesedést, én kevésbé vagyok hajlamos gyomlálgatni, metszegetni, lehelgetni, pöcögtetni a növényeket. Szeretet van, szakértelem területén pedig van még mit fejlődni...:)
Fűszerkert ügyben azért én is eléggé belelkesedtem, így el is készült a magasított ágyásunk.
Nem történt más, mint az öcsém által évekkel ezelőtt a sufni mögé halmozott gerendákat végre felhasználtuk  (...persze, nyugodtan pakold oda, hisz "valamire csak jó lesz"...Most nem értem miért akadsz fenn azon, hogy a komposztálóhoz csak lapjával, kúszva lehet beszuszakolódni..végül is csak néhány évig tartott...most milyen jó, hogy már   megvolt az alapanyag????... ÁÁÁÁ...:))))
Baromi egyszerűen oldottuk meg. A gerendákat méretre vágtuk, óriás szögekkel összeütöttük és ezt a keretet felállítottuk egyszerűen a fűre, én pedig lefestettem, hogy azért kinézzen valahogy. Az aljára kavics került, arra a tüzelőből kilapátolt hamu, majd a komposztálóból az a valami ami télen keletkezett, végül pedig rendes föld.
Ennyi!!...aztán beültettünk mindenfélét ötletszerűen...és mondhatom mostanra gyakorlatilag elborítottak minket a fűszerek...
A fotón még a kezdeti állapotok láthatóak...
(A most megjelent Kiskegyed Otthonában többet olvashattok róla.)
Teljesen mellékszál, de mivel látszik a fotón, gondoltam leírom, hogy a bicikli a nagypapámé volt, Ny. felújította és egy zöldségesládát valahogy rábiggyesztett a csomagtartójára...a munka oroszlánrésze az enyém volt, piros szigetelőszalagból csinos dekorcsíkot ragasztottam a ládára.... 
Annyira szakszerűnek tűnik, hogy a gyökérről terjedő citromfüvet egy földbe süllyesztett cső darabba ültettük...pedig csak tapasztalat ...a citromfű gyökere úgy terjed, hogy seperc  alatt beborítaná az egész  fűszerkertet...így reményeink szerint megmarad saját kis helyén és nem nyomja el a többieket...
 
 
 és a szokásos jelölések...
 
Azért csináltam telefonnal néhány fotót, hogy bebizonyítsam nem vagyunk növény gyilkosok..bár tökéletes összevisszaságban, de mindenki  - köszöni - remekül van...