2015. március 29.

Ki lett a szakmai zsűri szerint 2014 legjobb lakberendező csapata??

Szombaton a LOSZ Tervezők Bálján átadták a 2014-es év lakberendezője díját. Három kategóriában lehetett indulni, egyéni, csapat és pályakezdő (sajnos nem ebben indultunk...)
Weinber Anitával a csapat kategóriában neveztünk, azzal a bizonyos "vakolat térképes" lakással amit már láthattatok a blogon (itt).
...és legnagyobb örömünkre MEGNYERTÜK a szakmai díjat!! Nekem meglepetés volt, hisz az egy héttel ezelőtt lezajlott szakmai napon bemutatott pályamunkák között volt egy-két figyelemre méltó. 
Jó volt látni, hogy van néhány hozzánk hasonló gondolkodású tervező, aki nem elégszik meg azzal, hogy trendi bútorboltok viszonteladójaként bepaszírozza a megfelelő helyre az éppen aktuális mainstream vonalat képviselő berendezési tárgyakat, kiegészítőket.....
Örülnék, ha egyre többen lennénk, talán megváltozna az a közgondolkodás, hogy egy lakberendező nem más, mint unatkozó háziasszony, aki ügyesen tud bútort tologatni...
Remélem egyszer eljutunk idáig, hisz aki valóban profin űzi ezt a mesterséget, annak nem csak azt kell(ene) tudnia, hogy vajon a 90 centis helyre befér-e a 80 centis komód, vagy jól fog-e mutatni a hupilila fallal a zöld  szőnyeg, hanem ennél sokkal sokrétűbb tudással kell(ene) rendelkeznie...
Bátran fel kell vállalni belsőépítészeti feladatokat, átgondolni a térszervezést, falakat tologatni, ajtót befalazni vagy nyitni, érdemben kell tárgyalni társtervezőkkel, kivitelezőkkel... De mindezt nem lehet profin csinálni, kizárólag akkor, ha van mögötte valódi TUDÁS (műszaki, anyagismereti, akár építészettörténeti...stb.). 
Amikor pedig a berendezési fázis jön el, ne csak a katalógusokat bújjuk, hanem GONDOLKODJUNK, érezzünk rá a megrendelő egyéniségére,  a tér hangulatára és próbáljunk meg valami olyasmit alkotni, ami több, mint ízlésesen elhelyezett langyos unalom....
Tévedés ne essék én is leborulok egy igazán magas minőségű design bútor láttán (legyen az kortárs vagy régi)... bárcsak ott tartanánk, hogy minden lakásba kerülhetne ilyen!!!
Még egy-egy ikeás tömegdesign darab is tud csodálatra késztetni....minden tiszteletem a tervezőké! De mindig kell valami "triki" mellé, amitől valóban személyre szabott, élhető hangulatú lesz az a tér. (az megint más kérdés, hogy kizárólag akkor, ha a megrendelőnek van erre igénye, hisz a lakberendezés nem öncélú művészet...)
Még a "barkács" megoldásoktól sem kell félni! Persze nem arra a gagyi sufnituning kategóriára gondolok amivel tele van a net, hanem a profin kivitelezett, design tudatos, egyedi megoldásokra, amire azért szintén lehet találni egy-egy jó példát...
Na itt fejezem be az okoskodást, mert e témában képes vagyok nagyon elharapódzni...
Inkább nézzétek meg a pályamunkánkat. Két részből áll, egy 80x100-as tablóból és egy tervdokumentációs anyagból.
Ő a tablónk:
(ezúton is köszönet Darabos Gyurinak a profi fotókért!)
 ..és néhány kevésbé "száraz" oldal a tervdokumentációból:
borító

A többi pályamunka a napokban felkerül a LOSZ oldalára, ott megnézhetitek.
Bár a közönség díj nem a mienk lett, azért nagyon köszönöm a sok lájkot amit küldtetek!!!

2015. március 15.

Még egy kiadásra kialakított lakás.....

Nagy szerencsémre megint megtalált egy olyan lakás, amit kiadásra kellett kialakítanom. Egy ilyen feladat mindig más, mint egy személyre szabott otthon tervezése. Meg kell találni  a középutat a szállodai szobák, apartmanok személytelensége és egy igazi otthon melegsége között. 
Ez nem mindig egyszerű. Leginkább azért, mert a legtöbb esetben a költségvetés 80-90 százalékát elviszi az átalakítás, a műszaki kivitelezés, így a berendezésre, hangulatteremtésre már nem igazán marad túl sok...
Ilyenkor jön a jól bevált "Ikea-Jysk-Oxl" szentháromság és persze a mérhetetlen mennyiségű agyalás. Ezt egyáltalán ne vegyétek panaszkodásnak. Kifejezetten inspirál és nagyon élvezem, amikor meg kell találni a "kincseket" a sok tucat termék és használt gagyi között.
A lakásban persze van még néhány kisebb csiszolgatni való, de talán már most is érzékelhető, hogy nagyjából milyen lesz a végeredmény...
(bocs....tudom már megint azok a nyomorult szürkék...nem tudok mit tenni megszállták az agyam..immáron 15 éve.... és nem eresztenek...)
Az alaprajz ilyen volt - ilyen lett....

Az "ajtósor" első darabja takarja a fogasokat. Sajnos ahhoz, hogy a fürdőben a zuhanyfülke megfelelő méretű maradjon, a mélysége nem lehetett több, mint 25 cm...de a kabátok így sincsenek szem előtt.


A végső tervek szerint ide egyszer majd egy teljes beépített szekrény kerül.. A tárolási feladatokat addig, egy Oxl-en vásárolt, majd lefestett szekrény és egy Ikea komód tölti be...na meg néhány régi bőrönd...(az üveges részere már készül a piros csíkos textil, ami majd az ajtó belső oldalára kerül)
k
Egy igazi otthonban családi fotók kerülnek fel a falra. Egy kiadásra szánt lakásban ezt nem nagyon lehet megoldani, így világhírű magyarok fotóit nyomtattuk ki, ami a néhány száz forintos Jysk keretekben tökéletes (na és igencsak költségkímélő!!) dekoráció...
Remélem minden ideérkező külföldinek egyértelmű lesz, hogy kik ők....ha más nem Puskás Öcsi és Gábor Zsazsa tuti:).....





Egy falmatrica ugyanúgy lehet hihetetlenül gagyi és baromi jó dekor. Reményeim szerint itt az utóbbit sikerült elérni...(igen, ha valakinek rémlik valami világtérképes dolog velem kapcsolatban, akkor jól gondolja. Kiposztoltam már (egy szintén kiadásra szánt lakás) képeit, amit Anitával csináltunk...ott vakolatból levert világtérkép van...na de ne feledkezzünk meg arról, hogy ott egész más költségvetésből dolgozhattunk!!!:)

A sárga ajtó rejti a "kamrát"...Talán első blikkre nem tűnik logikusnak egy 45 m2-es lakásból kb 3 m2-t lefalazni..pedig higgyétek el az. A legkisebb lakásban is érdemes törekedni arra, hogy az ember kialakítson valami minimális méretű kamraszerűséget, mert oda minden bénán kinéző cuccot be lehet szuszakolni.
Itt, ide került a kazán, a hűtőszekrény, a mosógép, hely a porszívónak, takarító holmiknak és még egy csomó polc a mindenféléknek.



A hálóban helyet kapott az a bizonyos éjjeli székem,a mit már láthattatok a bolgon. A falra még felkerül majd az alsó fotón látható keret benne a fotóval.

A wc nagyon keskeny, így a mosdót muszáj volt bele tuszkolni a falba. A fal másik oldalán egyáltalán nem zavaró a kitüremkedés, szépen belesimul a mosdópultba....




Mivel a gázcsöveket nem lehet eltakarni, így jobbnak találtam, ha nem is akarunk úgy csinálni, mintha nem lenne. Szerintem a nyers réz csövek kifejezetten szépek....a mesterek nem igazán értettek velem egyet, mindenképp meg akartak győzni, hogy idővel el fog színeződni és nem nagyon hitték, hogy engem ez egyáltalán nem zavar, azt is szépnek látom...Ha valaki ilyen megoldást alkalmaz és nem akarja, hogy elszíneződjenek, annak érdemes lelakkozni őket...

fotók Wein Krisztina

2015. február 16.

Kárpit festés utóélete - közkívánatra....

Úgy tűnik elég sokan olvastátok kárpit festős posztomat (ahol Annie Sloan Chalk Paint festékkel lefestettem nagyanyó székét, kárpitostul, fa részestül) mivel nagyon sokan írtak, hogy mi van most vele. Teljesen igazatok van, megígértem, hogy referálok róla milyen is a tartóssága ennek a megoldásnak, úgyhogy ma reggel gyorsan fotóztam néhányat.
Természetesen nem jutottam odáig, hogy mind a hatot lefessem, így még mindig magányosan árválkodik....(de nem tettem le róla, hogy a többi is hasonló sorsra jut!!!)
Nekem nagyon tetszett a végeredmény, de hát ugye a puding próbája.......
Tehát kb. négy hónappal a festés és igen nagy igénybevétel után ezek az állapotok:
Szerintem jól vizsgázott, de egy valamit elhibáztam. Egy nagyobb vendégség után azt vettem észre, hogy valami megfogta kékre....olyan volt, mintha egy kék farmeres illető ücsörgött volna rajta és ettől a szék is bekékült....kicsit érthetetlen, mert emlékeim szerint senki nem volt farmerban....
Én fogtam egy szivacsot és a dörzsis részével el kezdtem sikálni.
Nnnna....ez nem volt valami jó ötlet! Simán szivaccsal letörölni lehet, azt már előtte is többször csináltam, de ez a dörzsis megoldás őrültség!!! Azt nem bírja. A kékség lejött, de vele néhány helyen sikerült a festéket is ledörzsölnöm, ezt látjátok a fotókon. Most, ahogy nézegettem, mintha a dörzsölés óta is kicsit kopott volna, valószínűleg ledörzsöltem róla wax-ot.........remek!!!
Engem nem zavar, szerintem nem von le az értékéből, de aki évtizedekre szeretné megoldani a kárpitozás kérdéskört, annak nem ez a megoldás fog bejönni. De két-három évre tökéletes! Az a félelmem, hogy repedezni fog amikor ráülünk, az nem jött be. Egyáltalán nem repedezik, bírja az állandó ki-benyomódást, úgyhogy én biztos, hogy lefestem a többit is....legfeljebb néhány év múlva, amikor már úgy érzem, hogy nagyon megkopott, kicsit restaurálom....
Na persze a dörzsis megoldást nem nagyon fogom a jövőben erőltetni!!!!

Ilyen volt:
Ilyen lett:
csak dörzsis szivacsot ne!!!!!!!
Fotó: Wein Krisztina

2015. február 10.

Mire jó néhány réz fűtéscső idom és egy asztal????

Szeretem a réz fűtéscső idomokat. Szerintem nagyon jó alapanyag egy csomó diy tárgy készítéséhez. Persze amikor először elkezdtem nézegetni ezt az asztalkát, hogy mi is legyen belőle, fel sem merült, hogy össze fogom velük párosítani. Pedig ez történt....Ny. "hisztizett" (remélem nem olvassa!!!), hogy nem tud élni egy szobainas nélkül...és akkor rájöttem, hogy ez az asztal festve, kiegészítve néhány staflifával, fűtéscső idommal tökéletes lesz erre a célra...
Lefestettem (szokásos Otex +Tikkurila bútorfesték) fehérre, a fogantyút kicseréltem egy régi övre és réz szegecsekkel kicsit még csicsáztam. Aztán a staflifákat méretre vágtam, festettem és száradás után a fűtéscső idomokkal összeépítettem...tisztára olyan volt, mint valami gyerek építőjáték, mert a 18-as idomokba pont beleszorul a 18-as stafli, így még ragasztani sem kellett. Aztán rácsavaroztam a vázat az asztalra és a lábak végét még megfestettem rézszínű metál akrilfestékkel és kész.....
A napokban megjelenő Kiskegyed Otthonában olvashatjátok!!!

..ő volt a kiindulási pont...

 fotó: Axel Springer/KKO/Wein Krisztina

2015. január 15.

Egyszerű hokedli tuning bemelegítésnek így januárra - filmen is....

Még tavaly elkészült néhány reklám film(ecske) a Praktikernek. Ebből a bortartót már láthattátok és most jöttem rá, hogy a hokedlit még meg sem mutattam...
Nekünk nagyon bevált. A hétköznapokban a hálószobában ácsorog szerényen, de ha vendégek jönnek tökéletes pótszék lesz belőle....
Szerintem nagyon szép, jó minőségű műszőrmét  érdemes használni, ettől lesz "elegánsabb" jellegű a megjelenése. Tudom, az ilyesmi elég drága, de olyan szerencsés voltam, hogy pont akkor jártam a Métában (ez tulajdonképpen egy textil turi) amikor kiárusították a műszőrme bemutató mintáikat, kilóra. Mivel rengeteg volt belőle, így természetesen felvásároltam több tonnányit, így most hegyekben áll nálunk a szebbnél szebb 50x60 centis darab....valamire csak jó lesz:)....
(talán érdemes náluk érdeklődni, lehet, hogy még mindig van belőle Kenag)


Most láttam, hogy az Ikea is forgalmaz pont ugyanilyen hokedlit....


video 
 Anchor Films




2015. január 7.

Szobrászoknak, restaurátoroknak, hozzáértőknek NEM! ajánlott bejegyzés!!!

Akik figyelemmel kísérik a blogot, gondolom rájöttek már, hogy első látásra elképesztően hülye dolgokkal bírok előállni...mit csináljak? egyszerűen ha valami befészkeli magát az agyamba, képtelen vagyok elengedni addig, amíg ki nem próbálom....Valami ilyesmi volt ez a szobor festés ügy is...
A történet valamikor a z 1900 évek elején kezdődött, amikor dédapám - az 1920-ban alapított Szinyei Merse Pál társaság főtitkáraként - olyan baráti társaságba tartozott, ami tele volt azokkal a neves magyar festőkkel, szobrászokkal, akikkel én csak művészettörténet tankönyveimben találkoztam. Így történhetett, hogy nagymamámról és húgáról Kisfaludy Strobl Zsigmond készített egy-egy márvány  mellszobrot. Szerencsére már akkor gondoltak arra, hogy nagy a család, így, hogy mindenkinek jusson a szobrokból, terakotta másolatok is készültek belőle. Néhány éve egy ilyen másolat került hozzám. Sokáig nem mertem vele mit kezdeni, elvégre mégiscsak egy értékes szobor(másolata). Nagyon szerettük, így ahogy van, repedten, törötten, kopottan, elszíneződve....DE!! folyton az motoszkált bennem, hogy ennek a szobornak fehérnek kell lennie, hisz az a szobor, ami egész gyerekkoromban ott állt egy posztamensen az fehér és kész! Jó, jó, tisztában vagyok vele, hogy az márvány volt, ez pedig legnagyobb jóindulattal sem az...
Az ünnepek alatti láblógatás idején vettem egy nagy levegőt és nemes egyszerűséggel lefestettem. (családom minden ellenkezésével dacolva..)
Nagyon remélem, hogy hozzáértők már nem jutottak idáig az olvasásban, mert megfogadták a címben foglaltakat! Valahol érzem, hogy barbár dolog egy ilyen szobornak nekiesni glettel, csiszolópapírral és egy ecsettel, úgy, hogy semennyit sem értek a restauráláshoz, de van már egy ilyen másolat a rokonságban, amit restaurátor újított fel és hát túl sok szépet nem tudok mondani.... Én a végeredménnyel hihetetlenül elégedett vagyok...Teljesen "vissza a gyerekkorba" érzés, ha ránézek.....már csak egy fekete posztamenst kell szereznem valahonnan...
És, hogy miért posztoltam ki ezt az egészet? Csak azért, hogy senki ne rettenjen meg, egy első látásra teljesen agyament ötlettől.... akár még jó is kisülhet belőle :)
a szobor válla az előtte fotó elkészülte óta repedt végig és még egy darab is kitört belőle....
Na itt, az alapozás után egy kicsit azért kétségbe estem (Harzo t16 alapozó)


...aztán a második fedő rétegnél megnyugodtam (sima selyemfényű zománc)
Fotók Wein Krisztina