2019. június 28.

Mosogatószivacs design...avagy nagyanyó széke újravariálva

Nem tudom hogy vagytok vele, de nálunk Leányfalun van néhány dolog, ami gyakorlatilag gyerekkorom óta változatlan.
Ilyenek a magas támlás fonott székeink, amikben nagymamám kötögetett, bridzsezett a barátnőivel, ezekben ülve a teraszon pucolta a krumplit... Az összes általam ismert felmenőm és rokonom ücsörgött benne és még én is lóbáltam benne a lábam, amikor az még nem ért le...
Szerintem legalább negyven éve családunk tulajdona és totál meglepő módon szerkezetileg még mindig ép, itt-ott van csak némileg megszögelgetve.
A nyolcszáz réteg festék persze már igencsak megkopott rajta, úgyhogy gondoltam egyet és formabontó módon idén feketére festettem...


Szerintem nincs olyan vízparti nyaralóban felnőtt gyerek akinek ne égett volna bele az agyába a - némileg emelt hangon közölt - "...ne ülj vizes fenékkel a párnára!!!!!" mondat...
Hát én most megoldottam ezt a problémát!! Az Aldiban 150 Ft/10 db mosogatószivacsból felvásároltam egy jelentősebb mennyiséget, családi kalákában leszedegettük róla a dörzsis részt és befűzögettem a rácsok közé.
Ezen tocsogósan vizes fenékkel is lehet ücsörögni...vizes lesz, aztán meg megszárad..
(mondjuk szerintem a párna is, de ezt csak halkan merem leírni, mert ezen állításommal évszázados családi tradíció létjogosultságát kérdőjelezem meg :)
Persze kekeckedő barátaim természetesen belekötöttek...A környezettudatosságot kérték rajtam számon...de kifogtam rajtuk, mert rájöttem, hogy ha nagyon elkopik, darabokra vágom és párnatöltelék lesz belőle...A maradék szivacsokon kipróbáltam és szuperül működik!!!!!


A júniusban megjelent Kiskegyed Otthonában részletes leírást olvashattok az elkészítéséről.
 
Fotó: Ringier Axel Springer / Kiskegyed Otthona / Wein Krisztina

2019. május 22.

Kerítést festeni bárki, bármikor....hogy építeni???...azt azért gondoljátok át :)...

Eldöntöttük! kell egy kutyakerítés!! Nagy a kert, sokszor van olyan esemény, amikor nem feltétlenül szükséges, hogy mindenkit erőszakosan szerető, folyton az éhhalált előadó, mindenben részt venni akaró kutyák tobzódjanak mindenhol ...
Mi sem egyszerűbb ennél! Szükség van néhány kész, 1 méter magas kerítés elemre, földbe üthető oszloptartókra, oszlopokra, egy kapu elemre, nem kevés csavarra és nagy mennyiségű festékre. 
A festékkel szerencsém volt, mert a Poli-Farbe festékgyártól rengeteg festéket kaptam kipróbálásra. Közte volt a Boróka Satin selyemfényű vastaglazúr, ráadásul fehér színben, amire nekem pont szükségem volt. Így hát beszereztük a hozzávalókat és baráti/családi körben meghirdettünk egy kerítésépítő hétvégét.
Egy valamire nem gondoltam... Bármilyen tevékenységet folytat valaki a hétköznapokban, legyen az vegyi üzem igazgató, orvos vagy történész hallgató, gimnazista vagy sport rendezvényszervező, esetleg lakberendező :)....erre a hétvégére mindenki nagy tapasztalattal rendelkező, markáns véleményt megfogalmazó, öreg kerítésépítő szakivá változik, így az egyes munkafolyamatok közötti megbeszélések elképesztő mennyiségű időt/ételt/italt..stb. emésztenek fel...
A feladat egyszerű, ki kell mérni az oszlopok helyét, leverni a fém oszloptartókat, méretre vágni az oszlopokat, beleállítani a tartókba, felcsavarozni a kerítéselemeket és a végén beállítani a kaput...ennyi!!!!
Azért van néhány dolog, amire érdemes figyelnetek....
  1.  Lehet hogy teljesen egyenesnek tűnik a talaj, de - az amúgy nem feltűnő - szintkülönbségek a végén óriás ugrásokat fognak eredményezni a kerítéselemek között.
  2. Nagyon!! pontosan mérjétek ki az oszloptávolságokat.
  3. A kerítés nyomvonalában kifeszített jelölő zsinór nem hülyeség, főleg, ha tartjátok is a kijelölt vonalat.
  4. A fém oszloptartókat tényleg!!! függőlegesen verjétek be a földbe.
  5. ..és végül a legfontosabb!!... jelöljetek ki egy véleményvezért, a demokrácia ez esetben nem működik! :)
Az építéshez képest a festés tényleg gyerekjáték. A Poli-Farbe Boróka Satin selyemfényű vastaglazúr, időjárásálló, vízlepergető és tartós bevonatot ígér, és én pont ezt szeretném, hogy ne kelljen félévente újrafesteni mindent. A festék oldószeres, így nekem ez egy kicsit macerásabb volt, mint a vízzel hígítható társai, de több szakemberrel is beszéltem erről és az volt a véleményük, hogy kültérre tartósabbnak találják az oldószeres anyagokat. Ezért vállaltam be a végén a lakkbenzinnel mosogatást, kézmosást...
A nagy, 2,5 literes festékes dobozok pakolgatásával bénáztam egy kicsit, egészen addig, amíg rá nem jöttem, hogy a tetejében az a félkör alakú drót, valójában egy fül és nincs más dogom, mint kipöckölni majd a doboz oldalán lévő lyukakba belepattintani..szerintem ezt Ti már az elején tegyétek meg...
Sokan voltunk, így a nagy dobozból kiméricskéltük kisebb tégelyebe a festéket, hogy mindenkinek ott legyen a keze ügyében. Szerintem használjatok kesztyűt, mert a lakbenzines kézmosás nem annyira tesz jót...Nálunk megoszlottak a vélemények, hogy lehet-e normálisan festeni kesztyűben vagy sem, úgyhogy végül ennek a dilemmának a megoldása mindenkinek saját belátására lett bízva...



A lazúroknak pont az az előnye, hogy sohasem fednek teljesen, mindig látszani fog a fa erezete….úgyhogy senki ne essen pánikba, ha az első réteg foltosnak tűnik. Teljes száradás után, mikor beszívódik, nagyon szép lesz a végeredmény.





Bár valójában a Poli-Farbe Kft. két réteget ajánl (a rétegek között kicsit megcsiszolva) de az első réteg száradása után annyira tetszett a felület, hogy végül úgy döntöttem, hogy nem festjük fel a második réteget. Szerintem a mi - kicsit ütött-kopott - diy dobozunknak nagyon jól áll ez az enyhén kopottas, rusztikus felületű kerítés.


Azért egy helyen kipróbáltuk, hogy milyen a két réteg és ha valaki szép egyenletes fehér felületet szeretne, annak érdemes papírforma szerint eljárni. Hogy milyen megjelenés az, ami jó lesz, ez tényleg attól függ, hogy milyen a festett tárgy környezete...

Az egy réteg festék száradása után kicsit lelocsoltam a kerítést, hogy lássam mi történik....teljesen megnyugtató, hogy így is tökéletes vízlepergető felületű lett....


....és a végeredmény.....
...akiknek készült....

...és akiket modellként is foglalkoztattunk, bár nem volt igazán egyszerű, hogy mindenki egyszerre pózoljon...



...a kerítés szerves része....kapukitámasztó bárány....valójában kinőtt gyerek ugráló játék, lefestve....

...bicikli támasznak is tökéletes.....
..és végül, azt hiszem azon érdemes elgondolkodnotok, hogy a kerítéselemeket felszerelés előtt fessétek-e le... úgy talán egyszerűbb lehet...ahogy a mellékelt képeket nézitek gondolom ezt nem kell tovább magyaráznom... :)

...kicsit girbe, kicsit gurba, de a mienk:)....
 

fotók Wein Krisztina



A bejegyzés támogatója a


2019. április 15.

Hogyan csináljunk 90-ből 120 négyzetmétert?....

A márciusi Otthon Magazin címlapjáról már ismerős lehet a lakás, de gondoltam ismétlés a tudás anyja..és különben sem biztos, hogy mindenki olvasta az újságban...:)
Amikor Batu-Weinber Anitával először jártunk a lakásban, már a ház maga lenyűgözött minket...


A Hauszmann Alajos által, az 1800-as évek végén tervezett ház, meglepően jó állapotban van és még ma is fantasztikusan elegáns hangulatot áraszt. 
A lakás viszont a szokásosan lepusztult, teljesen felújításra szoruló típus volt, ami kifejezetten kedvencünk, mert így aztán kedvünkre "garázdálkodhattunk". 
Nem fogjátok elhinni, de az eredeti állapot fotók szőrén-szálán eltűntek, sem én, sem Anita nem talál egy darabot sem, ami totálisan érthetetlen, hisz az ilyen fotók rengetegszer előkerülnek a tervezés folyamán....úgyhogy el kell hinnetek nekem, hogy tényleg áldatlan állapotok voltak. 
Kizárólag eredeti alaprajzzal tudok szolgálni...

Ez az elrendezés semmilyen szempontból nem felelt meg a Megrendelőnk igényeinek. Szükség volt két hálószobára, két fürdőre, plusz vendég wc-re és dolgozó részre, természetesen a jól használható konyha és nappali mellett...
Csak hogy belelássatok a tervezés folyamatába...Ilyenkor térszervezés szempontjából minimum két alapkoncepció készül, lehetőség szerint nagyon eltérő gondolatmenet szerint. Itt is terveztünk egy egyszerűbb, költségkímélőbb és egy galériás, látványosabb, ám kétségtelenül jóval költségesebb variációt. 
Az egyszerűbb változat ugyanúgy tartalmazta az igényelt helyiségeket, de kevésbé volt nagyvonalú, mint a nagy galériás változat.
Ebben az esetben is készült volna egy kis dolgozó galéria, alatta vendégfürdővel. Megvolt minden funkció, de maga a végeredmény sokkal kevésbé lett volna impozáns, mint a végül megvalósult tervek esetében.
Nagyon boldogok voltunk, hogy a Megrendelőnk felmérte, hogy bármennyivel is költségesebb és bonyolultabb a második változat, annyival többet tesz hozzá a lakás megjelenéséhez (és nem utolsó sorban értékéhez) hogy sokkal jobban megéri ezt választani...
Mostanában rengeteg lakásban készül galéria és bevallom, hogy sokszor rettenetesen beszorítottnak érzem őket. Nem vagyok egy "mindenáron galéria" típus, szeretem, ha hagyjuk élni a nagy belmagasságokat... Itt is arra törekedtünk, hogy a galéria ne üljön rá a lakás levegős, átlátható hangulatára. Ezért az eredeti előszoba/konyha/hall/alkóv részt egybenyitottuk, fölé került a galéria, de úgy, hogy a bejárati oldalon lévő főfalig nem futtattuk ki és a szoba illetve a fürdő részt is csak egy keskeny, 1 méter széles híddal kötöttük össze. Az így létrejövő áttöréseknél az eredeti 4,4 méteres belmagasság továbbra is élni tud és megmaradt a levegős összhatás.
Azért volt néhány álmatlan éjszakánk, hogy a szoba alá tervezett konyha, a maga 2,15-ös belmagasságával nem lesz-e nagyon összenyomott érzetű, de szerencsére végeredmény olyan lett, mint amilyennek elképzeltük...














A szomszéddal közös falra felkerült bontott tégla burkolat mögé hangszigetelő réteg került. Az ilyen leválasztott lakásoknál hihetetlen, hogy sokszor csak élére állított téglából épített válaszfalat építettek, aminek az az eredménye, hogy annyira áthallatszik minden, mintha egy lakásban élnénk a mellettünk lakókkal. De látvány szempontjából is nagyon szeretjük, hogy az egybefüggő téglaburkolat összeköti, egybefésüli a két szintet.
 A nappaliba vezető gyönyörű, széles tokborításos dupla ajtót természetesen meghagytuk eredeti formájában, csak kicsit felújítottuk. A külső nyílászárókat újra gyártották, de azt is teljesen eredeti formában. Annyi triki került bele, hogy a nappali ablakainak belső oldala sötét kék lett és kapott egy ezzel megegyező színű festett keretezést. A totál egyszerű lapradiátort is igyekeztük "eltűntetni"...lefújattuk ugyanúgy sötétkékre , így már egészen belesimul a környezetébe...


A nappali tere indokolatlanul nagy volt, így az a döntés született, hogy itt helyezzük el a dolgozó részt. A fekete vas szerkezetű "T" alakú térelválasztó kicsit visszahoztuk az előtérben megjelenő galéria anyag és formavilágát. Egyik oldalára íróasztal, a nappali felőli oldalra egy egyszerű, készen vásárolt biokandalló került.

 


















 
A felújításba a műemlékvédelem is bekapcsolódott. Alapvetően tökéletesen egyetértek azzal, hogy az ilyen típusú lakások felújításánál legyen egy ellenőrző szerv, aki tényleg figyel arra, hogy az építészeti értékeket tiszteletben tartsák... Időnként elszomorítóan barbár dolgokat lát az ember, úgyhogy erre szükség van!...Azt viszont egy picit túlkapásnak érzem, hogy a festékrétegek alól már alig látszó mintázatú mennyezeti gipsz csillárstukkót sem leszedni, sem áthelyezni, sem álmennyezet alá elrejteni nem lehetett....Ment az agyalás, hogy mi is legyen vele, végül Anitának jött az isteni szikra...Egy üveglapot függesztettünk alá, amire rákerült az építés éve és a tervező neve, amolyan "mennyezeti tárlóként"... :)

A hálószoba teljes hátsó fala 3d burkolatot kapott, így a nappali ablakainak színe itt visszajön. Innen nyílik egy gardrób, amin keresztül a fürdőszobába jutunk. 







A felújítás folyamata nem volt igazán rövid,  hullámhegyek és völgyek tömkelegével, de a végeredményt nagyon szeretjük!!!

fotó Wein Krisztina