2014. december 17.

Éjjeli szék ... vagy hogyan is nevezzem???

Valószínűleg ebben az ünnepek előtti rohanásban csak vágyálomnak tűnik, hogy létezik az az állapot, amikor az ember csak úgy ágyban marad, lustálkodik, olvasgat.... De higgyétek el, egyszer eljön az a pillanat amikor majd megvalósítható lesz (jó, jó, most még nekem is elég távolinak tűnik)
És amikor majd eljön, Nektek is jól jöhet egy éjjeliszekrény...ami akár egy szék is lehet...
Kevésbé barkácslelkületűek simán, minden átalakítás nélkül is az ágy mellé állíthatják, de ha kicsit feltuningoljátok és még egy mobil fiókot (így készül) is biggyesztetek rá, akkor tényleg tökéletes ágy melletti lerakó lehet belőle.
(ha inkább a párnás ágyvég tetszik, annak elkészítését itt találjátok)

Amikor nem flikk-flakkol az ember, szerintem akkor is lehet egy sima székből éjjeliszekrény. (mondjuk nem baj, ha van egy zárt dolog is rajta, amibe lehet, papírzsepit, orrcseppet...stb. és más kevésbe látványos, ámde szükséges mindenfélét tárolni)

 
Eredetileg így néztek ki a hozzávalók:
..és így készült (mindezt olvashatjátok a Blikk Nők Otthonában is)






Fotók: Blikk Nők Otthona/RAS/Wein Krisztina

2014. december 11.

Párnák, szeretettel....ha még nem lenne ajándék ötleted karácsonyra

Weinber Anitával közös munkáinkról már többször olvashattatok a blogon. Új párna projektje teljesen saját, nekem nincs hozzá közöm, de annyira tetszenek amiket csinál, hogy muszáj írnom róla.  Próbálkoztam már én is textil festéssel (olvashattatok róla a függöny festős posztban) de nekem valahogy nagyon szenvedősen ment a dolog. Hihetetlen türelmet és precizitást igényel, így még inkább lenyűgöz, hogy Anita maga keveri a színeket, alakítja a mintákat. Többféle technikát kever, használ szőrmét, fotónyomtatást és kézi rajzokat. Végül ebből a sokféleségből olyan kollekciót hozott össze, hogy minden párna és takaró tökéletesen harmonizál egymással, legyen az bármilyen színű vagy mintájú. 
Érdemes többet beszerezni belőlük, hisz csoportban elképesztően jó hangulatot teremtenek. Nekem van már belőle hatféle, de nagyon gondolkodom további darabokon, főleg, hogy a színek, hangulatok évszakról évszakra változnak, így időről időre érdemes nála körülnézni.
Ha Ti is szeretnétek néhányat, keressétek Anitát (+36704177544,  rendeles.wa.parna@gmail.com ) vagy nézzétek meg a Facebookon.
De megtalálhatjátok a Krea karácsonyi vásárán és a Wampon is.
fotó Darabos György
Ha a rendelési emailbe beírjátok a BARÁT10 kódot, minden darabból 10% kedvezményt kaptok!!

fotó Darabos György
fotó Darabos György
fotó Darabos György
fotó Darabos György
fotó Darabos György
fotó Darabos György
fotó Wein Krisztina
fotó Wein Krisztina

2014. december 3.

Régi, megunt gömbökből adventi koszorú...

Igazából feleslegesnek és mesterségesen kreált őrületnek tartom, hogy évenként, éppen az aktuális trendnek megfelelően lecserélje az ember a karácsonyfadíszeit... Azért farizeus dolog lenne azt állítanom, hogy engem nem fertőz meg a mindenhonnan ömlő szebbnél-szebb karácsonyi inspiráció...Így idén úgy döntöttem, hogy a fa díszítésénél szakítok az évek óta kőbe vésett arany-fehér-ezüst kombóval és egy "hihetetlenül merész" húzással elhagyom az aranyat és az ezüstöt és kizárólag fehér papírból hajtogatott díszek lesznek a fán (most még úgy képzelem, rengeteg időm lesz szebbnél szebb díszeket hajtogatni...hmmm??)
Az évek alatt felhalmozódott gömbök viszont nem maradhatnak kihasználatlanul, így az idei adventi koszorút azokból ragasztgattam össze......hogy jövőre pont ezeket a gömböket fogom majd hiányolni?....nos, ebben már most biztos lehetek....

Hogy hogyan készült, elolvashatjátok a napokban megjelenő Kiskegyed Otthonában...


 Fotó Axel Springer/KKO/Wein Krisztina

2014. november 25.

Rajzolt gyertyakandalló, a családi csapatépítés...

Rémülten konstatáltam, hogy annyira rohan az idő, hogy a hét végén már advent első vasárnapja lesz, úgyhogy éppen ideje, hogy belevágjunk a karácsonyi készülődésbe...
Ahogy megszoktátok ilyentájt nálam mindig előkerül a gyertyakandalló témaköre (itt és itt), ilyen vagy olyan, de hogy gyertyakandalló az tuti!!!
Idén szerintem sikerült a lehető legegyszerűbb variációt kitalálni. Nem kell hozzá más, mint találni a lakásban egy megfelelő falfelületet, fogni egy vastag fekete filcet, megkeresni a neten a rajztudásunknak megfelelő motívumokat és belevágni a felrajzolásába. 
Ha már nem találtok otthon szabad falfelületet (ahogy sajnos én sem!!) a családban/barátok között biztos akad olyan, akinél kifejezetten hiányzik egy ilyen rajzolt kandalló....Érdemes családilag közösen neki kezdeni, hisz miközben készül, mindenki megtalálhatja a leginkább neki való feladatot...


A legéletrevalóbbak leginkább az elkészült kandalló használatában jeleskednek...:)

Ahhoz persze, hogy mindez elkészüljön némelyeknek dolgozniuk is kell....
Ünnepi nagylelkűségi rohamunkban hajómániás egyéneket is odaengedhetünk a "műhöz", annak ellenére, hogy egy kétárbocos legkevésbé autentikus díszítőmotívum egy kandalló esetében....
Ha azt akarjuk, hogy a minta szimmetrikus legyen, érdemes először az egyik felét felrajzolni, majd egy sütöpapírra átkopírozni és áttükrözni...

A nagymamáknak és nagykorú unokáknak kiosztott forraltbor szerves része egy "kézműves szakkörnek"......Vajon az amatőr gitárszóló is???...hááát...bár legyünk nagylelkűek, mindenkinek jár öt perc hírnév:)....
Mindenkinek csak ajánlani tudom, hogy az adventi készülődés időszakát valami hasonló programmal kezdje....Ebben a rémes novemberi szürkeségben igazán jól jön az ilyesmi....

2014. november 17.

Egy elképesztően béna alaprajzú lakás....

Előre leszögezném, hogy kifejezetten vonzódom a kihívásokhoz, így semmiféle kifogásom nincs, ha megtalál egy-egy izgalmas feladat. Ahogy most is..... bár bevallom, az én kezem is kicsit benne van, hogy ilyen helyzetbe keveredtem, hisz már a megvásárolandó lakás kiválasztásánál is ott voltam. Egy belbudai, 70 m2 körüli, teraszos lakás megtalálása volt a cél... Rengeteget megnéztünk és bizton kijelenthetem, hogy ennél kreténebb alaprajzot ritkán lát az ember!.... 
DE!!! A ház gyönyörű, a jó méretű teraszról rálátni a Sas-hegyre és a Svábhegyre, a hálószobából pedig a kivilágított Mátyás-templom tornyára. A három méteres belmagasság és a békebeli nyílászárók pedig még inkább meggyőzik az embert, hogy érdemes megküzdeni ezzel a lakással!!
És így is lett...mostanra megszületett a végleges alaprajz. Megkönnyítette a dolgomat, hogy egy, max. két személynek kellett kialakítanom, így egy hálószobára volt szükség, a maradék térrel szabadon garázdálkodhattam...
Szerintem ez a lakás tökéletes példája annak, hogy mi alapján válasszuk ki leendő otthonunkat... A legfontosabb, hogy azok a  paraméterek (a környék, a méret, a ház állapota!!, a lakás fekvése, a hangulat...stb.) amik tőlünk függetlenek és nem igazán tudunk rajta változtatni, megfelelőek legyenek. Ha ezek rendben vannak, nem érdemes megriadni a tökéletes lepusztultságtól és a kilátástalannak tűnő alaprajztól.  Érdemes venni egy nagy levegőt, alkudni az árból (elvégre az átalakítás nem lesz két fillér...) és megbízni egy lakberendezőt/belsőépítészt, hogy tökéletes legyen a végeredmény....


Már az alaprajz kialakításánál figyelembe vettem, hogy a legtöbb bútort az előző lakásból magával fogja hozni a tulajdonos. A ferde fal méretezését meghatározta egy gyönyörű régi jugendstil könyvszekrény, a gardróbszekrény és a konyha méretét is a meglévő (Ikea) szekrények jelölték ki, de biztos vagyok benne, hogy némi "trikivel" (átfestés, kiegészítések...stb.) senki sem fog majd ráismerni a megunt darabokra.
Nem lesz "túlgondolkodva" az egész berendezés...falnyi épített könyvespolc, régi gerendákkal elválasztott dolgozó rész, festmények és egy igencsak meghatározó óriási, antik aranyozott csillár, kiegészülve néhány mai design(hangulatú) kiegészítővel.... és persze az évek óta unalomig ismételt szürkéim (tudom, tudom...de egyszerűen ez van!!!...:)
Reményeim szerint amolyan " száz éve itt lakom és csak összegyűltek a dolgok az évek folyamán, amiket lazán elhelyeztem" típusú lakás alakul majd ki....



2014. november 4.

"Most komolyan nekiestél lefesteni a kárpitot?!?!?"..avagy mire jó a Chalk Paint...

Évek óta tervezem, hogy nagyanyótól örökölt, textilbőrszerű kárpittal bevont étkezőszékeinket áthúzom valamilyen világosabb, kevésbé komor hatású anyaggal. Mindig elodáztam a dolgot, hisz a most rajta lévő anyagon gyakorlatilag semmilyen kosz nem látszik, ami egy étkezőszéknél nem akkora hátrány...és ehhez hasonlót - csak persze világos színben - nem nagyon találtam.
Nagy szerencsémre nemrég kapcsolatba kerültem Nemiskacattal, aki forgalmazza Annie Sloan Chalk Paint festékét, amiből kaptam egy kis mintát, kipróbálásra...
Sokáig gondolkodtam, hogy mi legyen a mintadarab, mert azzal tisztában vagyok, hogy bútorok antikolására tökéletes, de valahogy mostanában kevésbé vagyok antikolós hangulatban, ezét olyasmin szerettem volna megpróbálni, hogy mire képes a festék, ami nem igazán magától értetődő felhasználási mód.
És akkor villantak be a székek! Leírás szerint a festék mindenre tapad, még textilre is, úgyhogy vettem egy nagy levegőt és belevágtam...
Egyszerűen le vagyok nyűgözve!!! Szerintem hihetetlenül izgalmas, hogy a kárpit és a szék fa része is ugyanolyan felületet kapott, gyakorlatilag úgy néz ki, mintha egy anyagból lenne. Csak ajánlani tudom, hogy próbálkozzatok hasonló izgalmas megoldásokkal...és mondjuk az sem hátrány, hogy lassan egy hónapja használjuk és meg sem mozdul rajta a festékréteg, pedig maga az ülőfelület puha, párnázott, tehát minden egyes ráülésnél benyomódik, úgyhogy nagyon féltem, hogy repedezni fog...de nem!!!
Most már csak a maradék öt széket kell lefestegetnem...hmmm...:)


Először kiragasztottam a lábakat és a háttámlát. Nem volt semmiféle tudományos koncepció arra, hogy hol ragasszam ki, egyszerűen ránézésre határoztam meg. Aztán lefestettem egy rétegben....száradás után riadtan láttam, hogy mennyire foltos lett, úgyhogy pánikszerűen lefestetettem még egyszer....Itt már azért megnyugodtam, mert sikerült teljesen egyenletes felületet elérnem. Azt hiszem aki először fest ezzel a festékkel annak furcsa lesz, hogy mennyire sűrű. Én arra a következtetésre jutottam  hogy pont a sűrűsége az ami elsősorban antikolásra teszi alkalmassá. Nekem a második rétegnél már zavaró volt, hogy annyira "kövér" a festék réteg, így felhígítottam vízzel...hmmm elképzelhető, hogy teljesen szakszerűtlenül jártam el, de a végeredmény engem igazolt, hisz tökéletesen egyenletes felületet kaptam...és nekem ez volt a célom. Ezután kentem rá waxot, amit ajánlanak rá, de valahogy úgy érzem, mintha enélkül is működhetne...bár lehet, hogy tartósság szempontjából  mindenképp ennek kell a végső rétegnek lennie (a furcsa zsírszerű állag senkit ne riasszon meg, én egy ronggyal dörgöltem be...) Nekem maga a felület nem változott tőle, valószínűleg azért, mert világos waxot használtam.
fotó Wein Krisztina

2014. október 29.

Bicikligumi bortartó...most mozgóképen is...

Van akinek ismerősnek tűnhet a bortartó, de filmen még biztos, hogy nem láttátok...most itt a lehetőség!:).....
A Praktiker és a Kiskegyed nyereményjátékot hirdetett. Különböző nyereményeket helyeztek kilátásba, ha elkülditek nekik saját készítésű tárgyatok fotóját és fázisképeket a készítésről. (bővebben itt és itt )
Egy kis kedvcsinálónak készült négy kisfilm négy különböző tárgyam elkészítéséről.
Az elsőt megosztanám Veletek, hátha kedvet kaptok a barkácsolásra....
Ő a végeredmény:

 ..és így készült...
(...azért szinkronszínészi karrieremet nem biztos, hogy a továbbiakban erőltetném...:)

 


2014. október 16.

Függöny festés, kizárólag erős idegzetűeknek!!!


Nem, nem tréfálok...valóban kicsit megviselt a hétvégi függönyfestés...Bevallom, nem igazán vagyok gyakorlott textilfestésben és a hozzám hasonlóknak csak ajánlani tudom, hogy ne egy 3 méteres anyagdarab legyen az első amivel próbálkoznak. Jó, nyilván az sem könnyíti meg a helyzetet, ha egy fehér lepedővászonnak grafit színűre szeretnénk festeni az alját, hisz a véletlenül felfröccsenő festékcseppek elképesztő rondán bepöttyözhetik az amúgy hófehérnek szánt részt is...(más kérdés, ha lazán pöttyözni szeretnénk, de itt most nem ez volt a cél...)
Szerencse, hogy hétvégén szinte nyári idő volt, mert ez a művelet (szerintem) kizárólag kertben végezhető. Valószínűleg, ha kisebb darabokkal kezdi valaki (párnahuzat, valamilyen ruhanemű..stb.) akkor lakásban is lehet próbálkozni, de én hajlamos vagyok nehezített pályán haladni és ha függöny kell, akkor nincs más választás, mint azzal kezdeni.....
A végeredményt elnézve, simán megérte az agybajt, sokkal érdekesebb lett ezzel a grafit színű lábazattal, mintha csak simán fehéren hagytam volna...


A fázis fotók, nem túl jók, telefonnal készültek, de gondolom azért látható, hogy mi is történt...
Miután az első darabot gyakorlatilag tönkretettem, a következőnél már óvatosabb voltam. 
Első lépésben 90 cm magasságban egy befőttes gumival összegumiztam a lepedővásznat, hogy lássam, meddig tuszkoljam majd bele a festékbe. A maradék, több mint 2 méter anyagot bezacskóztam, tanulva az elrontott darabból...
Egy nagy lábosban vizet forraltam, beleszórtam a textilfestéket, kevergettem....egy lavór hideg vízbe kb 2-3 dl ecetet öntöttem. Aztán fogtam az előkészített lepedővásznat és óvatosan beletuszkoltam a befőttes gumiig a festékbe. Én nem tároltam benne, egy perc után kiemeltem, mert nem feketét, csak grafit színűt szerettem volna. Lecsöpögtettem és máris belenyomkodtam az ecetes vízbe. Aztán kiteregettük...és mindezt megismételtük még háromszor...
És ennyi...így leírva annyira egyszerű, hogy nem is értem miért kerültem a nap folyamán többször "infarktusközeli" állapotba.... 
Már csak az a kérdés, mi történik, ha ki akarom majd mosni a függönyt????...hmmm...