2013. július 19.

Közel hatvan éves székek egészen megfiatalítva....

Még a hatvanas évek elején került a családomhoz négy fémvázas, faléces szék. Már akkor sem volt új. Eredetileg egy vendéglő teraszán állt és bár akkoriban nem volt túl divatos irányzat az ilyenfajta újrahasznosítás, úgy tűnik, nálunk a "kukázós gén" már akkor is igencsak erősen éreztette hazását. Az évtizedek folyamán rengetegszer született újjá. Volt fehér, zöld, piros-fehér csíkos. A legutolsó (legalább 15 éves) felújítás során barna színt kapott.....szerintem ez volt a legrémesebb színválasztás.....
Most én kaparintottam a kezem közé.... a szürke-fehér párosítás tökéletes...nagyon szép a zöld kertben és még a ház színeihez is illik. 
Az asztalnak semmi köze a székekhez. Egy fém lábú asztal, műgyanta lappal. Ez ügyben voltak fenntartásaim. A műgyanta rémes állapotban volt....De felesleges volt az aggodalom, tökéletesen le lehetett csiszolni és megfesteni rá - a székek jellegét idéző - szürke-fehér csíkozást. Így már szinte egy garnitúrának tűnik az egész banda....

Az eredeti állapotok:

A piros jelölés csak azért került rá, hogy legyen benne valami izgalom. Na meg persze, hogy tudjuk melyik az asztalfő....elvégre nem mindegy ki ül oda:)....

A festés valahogy így zajlott. Pontos részleteket a most megjelent Lakáskultúrában olvashattok....vagy tudjátok, kérdezzetek...

Azért azt muszáj megmutatnom, hogy az asztallap hogyan is nézett ki....


Bár felmerül a kérdés, hogy miért is csiszolgat meg az ember egy tökéletesen lefestett bútort, de azt kell, hogy mondjam, valahogy ennek a széknek jobban áll, ha egy kicsit kopottas hatású....vagy mit gondoltok????

fotó Axel Springer/Lakáskultúra/Wein Krisztina

2013. július 15.

...ha a részletekre is kíváncsiak vagytok.....

Az előző posztban és a Lakáskultúrában már elég sok mindent láttatok a nyaralónkból, de ha még több részletre is kíváncsiak vagytok érdemes a Pin magazint is "lapozgatni"... 

fotó PIN Magazin/Balogh Orsi

2013. július 5.

Amikor a kukázott cuccok egyszer csak összeállnak...

Tegnap megjelent a Lakáskultúra, benne nyaralónk története és a képek, hogy mivé is állt össze az a sok összekukázott cucc, amiről már többször olvashattatok. Mondanom sem kell, hogy már a fotózás óta is történt egy-két változás, úgyhogy lesz még mit töltögetnem a blogra. Nem beszélve arról, hogy a napokban kiderült, pesti lakásunk fürdőszobája csendesen áztatja az alattunk lakót, úgyhogy nincs mese szét kell verni. Ha már a fürdőbe belevágunk, úgy érzem egy lavina indul majd el és jön a többi helyiség. Természetesen minden az eddig megszokott újrahasznosítós szellemben....:)
 Terasz, az itt egyáltalán nem látható festett padlóval....

Az a bizonyos mennyezet kárpitozás, amiről már olvashattatok...így azért kicsit más...:)
Na meg a ketté vágott ajtó belülről...
 Na igen... a villanykiállás valahogy rossz helyre keveredett....színes, feltekercselt vezetékkel végül is olyan mintha a így terveztem volna.....

 Háló + ikrek szobája....

A nappali a gyógyszeres szekrény és a raklap összeházasításából született asztallal...

 A parapetfal, ami nem más, mint  régi szekrényajtók, fiókok, redőnytokok ....

...és amit a parapetfal eltakar........

 
Az ecsettel felújított fürdőszoba, életem egyik "fő művével" a kosár wcpapír tartóval.....


Fotó Axel Springer/Lakáskultúra/Darabos György