Kipróbáltam a házi porcelángyurmát.....

A házi porcelángyurmának elképesztő mennyiségű irodalma van. Én magát az elkészítés folyamatát napfényillatától lestem el.

Imádok kézműveskedni, de inkább a durván barkácsolós, kissé design gyanús ügyek állnak hozzám közelebb. Az ilyen pepecselős dolgok hihetetlenül fel tudnak idegesíteni, ha nem úgy alakulnak ahogy azt én elképzelem... :)  

Így hát egy kicsit szkeptikus voltam, amikor a porcelángyurmát el kezdtem főzőcskézni, de legnagyobb meglepetésemre úgy ment mint a karikacsapás és olyan lett, mint amilyennek lennie kell.

Annyiféle karácsonyi díszt lehet látni ebből az anyagból, hogy én igyekeztem olyat csinálni, ami egy kicsit más...

Persze joggal merül fel a kérdés, hogy minek foglalkozom ilyenekkel, ha nem annyira érzem hozzám közelállónak...

Leginkább azért, mert ha az ember egy magazinnak készít anyagot, akkor nem kezdheti mindig úgy,hogy fogj egy dekopírt/láncfűrészt/flexet/csiszológépet/ütvefúrót...stb. mert egy idő után az lesz az érzése annak aki olvassa, hogy csak az tud kreativkodni, aki komplett asztalos/lakatos műhelyt üzemeltet otthon.

Pedig a kreativitás kiéléséhez a lehető legegyszerűbb, minden háztartásban fellelhető cuccok is tökéletesen alkalmasak. Ha elolvassátok a Kiskegyed Otthona most megjelent karácsonyi számát, megtudhatjátok, hogy pontosan hogyan is...

..és a munkaközi jelenetek...

fotók: RingierAxelSprineger/KKO/Wein Krisztina

Párnák, szeretettel....ha még nem lenne ajándék ötleted karácsonyra

Weinber Anitával közös munkáinkról már többször olvashattatok a blogon. Új párna projektje teljesen saját, nekem nincs hozzá közöm, de annyira tetszenek amiket csinál, hogy muszáj írnom róla.  Próbálkoztam már én is textil festéssel (olvashattatok róla a függöny festős posztban) de nekem valahogy nagyon szenvedősen ment a dolog. Hihetetlen türelmet és precizitást igényel, így még inkább lenyűgöz, hogy Anita maga keveri a színeket, alakítja a mintákat. Többféle technikát kever, használ szőrmét, fotónyomtatást és kézi rajzokat. Végül ebből a sokféleségből olyan kollekciót hozott össze, hogy minden párna és takaró tökéletesen harmonizál egymással, legyen az bármilyen színű vagy mintájú. 

Érdemes többet beszerezni belőlük, hisz csoportban elképesztően jó hangulatot teremtenek. Nekem van már belőle hatféle, de nagyon gondolkodom további darabokon, főleg, hogy a színek, hangulatok évszakról évszakra változnak, így időről időre érdemes nála körülnézni.

Ha Ti is szeretnétek néhányat, keressétek Anitát (+36704177544,  rendeles.wa.parna@gmail.com ) vagy nézzétek meg a Facebookon.

De megtalálhatjátok a Krea karácsonyi vásárán és a Wampon is.

fotó Darabos György

Ha a rendelési emailbe beírjátok a BARÁT10 kódot, minden darabból 10% kedvezményt kaptok!!

fotó Darabos György

fotó Darabos György

fotó Darabos György

fotó Darabos György

fotó Darabos György

fotó Darabos György

fotó Wein Krisztina

fotó Wein Krisztina

Fájó szívvel elajándékoznám....

Elöntöttek minket a csinálmányok.....Alapvetően nincs ezzel baj, de padlófestés előtt állunk és valahogy racionalizálni kell bútoraink számát...
Úgyhogy, fájó szívvel bár, de megválnék rajzolt szekrényemtől. Aki úgy érzi, hogy tudná használni, annak szívesen odaajándékozom, csak el kell szállítania. Mérete 183x100x48
A kosarakat megtartanám (mindig hasznos néhány kosár itthon) de tudjátok pótolni az Ikeából. Ha valakit érdekel írjon és egyeztetünk.
Tudjátok ő az:

 Több képet itt találtok róla.

Egy csomag tortapapír (karácsonyi) csodákra képes...

Gondolom a tortapapírt senkinek sem kell bemutatni, minden cukrászdában ott van. Magán használatra nemigen vásárolja senki, mivel százasával (jó esetben tízesével) csomagolják. Ennyit viszont egy életen keresztül sem bírunk (legalábbis az én sütési szokásaimat alapul véve) elhasználni.

De idén rájöttem, hogy egy csomag tortapapírral meg tudom oldani az egész karácsonyi dekoráció/csomagolás problémakört....igazi költségkímélő megoldás! Lehet belőle ajtódísz, dekorálhatjuk vele az ünnepi asztalt, de még csomagolásnak is gyönyörű. 

Teljes megdöbbenésemre a minap láttam egy műsort, ahol igencsak leszólták a fehér karácsonyi dekorokat, mondván inkább esküvői hangulatú.....hát mit mondjak...semennyire sem tudok egyetérteni ezzel! Ezek a csipkés papírok, némi arannyal kombinálva igazán elegáns, míves megoldások lehetnek....Vagy Ti is inkább esküvői megoldásnak találjátok????

Az egyszerűbb variáció, amikor csak egyrétegű a csillag.....

A most megjelent Lakáskultúrában elolvashatjátok, hogy hogyan is készült, ha a képek nem elég egyértelműek....

 

Asztaldísznek sem rossz...

 

na meg csomagolni...

...és még a tavalyi égősornak is jól áll az új búra...

Fotók Axel Springer/Lakáskultúra/Wein Krisztina

Mit tehetünk, ha féltve őrzött családi örökségünk egy darabját sikerült tönkretenni....???

Nagyszüleim - még a múlt évezredben - valószínűleg nem ezt a sorsot szánták ennek a delfti vázának...Sajnos egy laza mozdulattal sikerült levernem és nem voltam túl boldog, hogy eltört, hisz emlékeim kötődnek hozzá...

Természetesen kidobásról szó sem lehetett, úgyhogy lefűrészeltem róla a megtöredezett részt és kifurkáltam. Lassan jön a karácsony, hangulatfényekből ebben az időszakban soha nem elég, így egészen biztosan lesz helye.... Lehet bele mécsest vagy gyertyát tenni, de ha nagyobb fényt szeretnék, akkor egy karácsonyi izzósort fogok beletömködni......A következő száz évre jó lesz, utána pedig bízom leendő unokáim kreativitásában...

Nyilván kellett egy kis szerencse ahhoz, hogy csak a szája törjön le.......:)
A fűrészeléshez ugyanazt a fűrészt használtam, mint az üvegfűrészeléshez. A fúráshoz pedig speciális porcelán fúrót, ami bármelyik barkácsáruházban kapható.

Teljesen lekésett Valentin nap....

Igen, valószínűleg ezzel a poszttal némileg elkéstem, de azt gondolom, hogy mivel nem kifejezetten "valentinnapos" csinálmány, talán az elkövetkezendő időben, születésnapra, névnapra, eljegyzésre....vagy egyáltalán csak úgy, még jól jöhet....
Ha a szívecske, mint motívum nem jön be, vágjatok ki helyette egy egyszerű négyzetet, így nem más, mint egy bármilyen alkalommal használható, régi katalógusból (vagy olvashatatlan könyvből) ajándékdobozzá változott különleges csomagolás....(és nem utolsósorban a négyzet formát jóval egyszerűbb kivágni)....

Ahogy készült.....
(ha a képek nem egyértelműek a Kiskegyed Otthona februári számában megtalálhatjátok a részletes leírást....vagy kérdezzetek:)

fotók Axel Springer/KKO/Wein Krisztina

Kandalló kell!!!!!.....hogy nincs kémény?....akkor is!!!!....

Idén igazán kell egy kandalló!....egyszerűen nem bírtam szabadulni ettől a gondolattól....Kéményünk nincs, így a normális szóba sem jöhet. A műkandallók nem igazán tudnak felizgatni, szeretnék valódi lángokat látni. Kicsit megörültem, amikor felfedeztem a biokandallókat, de amikor élőben megnéztem őket, elbizonytalanodtam, mert hozzánk nem egészen ilyesmire gondoltam és annál többe került, hogy itthon jöjjek rá, hogy nem bírok vele együtt élni..

Így hát nem maradt más, mint a gyertyakandalló. Tavaly már építettünk egy kicsit bonyolultabb megoldásút, ami egyik kedvenc megrendelőmhöz került......Aztán készült még egy, ami az öcséméknél lett karácsonyi dekor.....szokás szerint mi maradtunk az ünnepekre kandalló nélkül (az a bizonyos cipész a lyukas cipőjével...:))....idén ez nem fordulhat elő, de mivel most nem volt időm nagyobb barkácsolásba belefogni, így hát kitaláltam egy egyszerűbb variációt.....

Elfekvő képkereteim közül kiválasztottam egy "csicsásabb", elég nagyméretű darabot (kb 70x50), egy dobozt építettünk mögé, fellógattuk a falra......ééééés......esténként kandallós hangulatban várjuk a Jézuskát......:)

 A fotózáshoz először a már sokat emlegetett nyaralónkban szereltük fel a falra. Azóta már itt van a pesti lakásban, természetesen kicsit máshogy beállítva, de azt majd legközelebb mutatom meg, hogy hogyan....legyen annyi elég, hogy négy db három méter hosszú régi gerendát is fel kellett hozzá cincálnunk a másodikra....:))

Valahogy így készült, de ha a képek nem elég egyértelműek, a most megjelent Lakáskultúrában részletesen elolvashatjátok a készítés menetét.....vagy kérdezzetek!!!!

fotók Axel Springer/Lakáskultúra/Wein Krisztina

költségkímélő "kacatdíszek"...

Gondolom nem én vagyok az egyetlen, akinek sikerült az idők folyamán nem kevés "kacatot" felhalmozni. Családom szerint szinte betegesen vonzódom a "valamire csak jó lesz" típusú, látszólag tökéletesen felesleges tárgyakhoz....

De most eljött az én időm!!...tárolónkban pakolásztam és mi került a kezembe?..egy marék sehova sem illő kulcs....Való igaz, egészen mostanáig joggal merült fel a kérdés, hogy miért is rakosgatom el ezeket a kulcsokat, de most megtaláltam rá a választ....karácsonyfadíszek lesznek belőle! De nem álltam meg a kulcsoknál, előtúrtam az ikrek elrakosgatott műanyag Kindertojás figuráit....az egész banda mehet majd a karácsonyfára.

Mindent lefújtam fehérre, aztán körömlakkal piros mintákat festettem rá. A kulcsokra rákötöttem, a figurákra pedig ragasztópisztollyal ragasztottam rá a piros bőrszalagot.

Szerintem egyértelműen bebizonyosodott, hogy a rémület, ami Ny. szemében akkor jelenik meg, amikor valami feleslegessé vált tárgyat próbálok besuvasztani, dugig tömött tárolónk valamelyik polcára, teljesen érthetetlen reakció!!:))

A most megjelent Kiskegyed Otthonában egészen pontos leírást olvashattok róla, hogy hogyan is készültek...

fotók Axel Springer/KKO/Wein Krisztina

Falra ragasztott adventi csomagok.....

Bár az adventi naptárt leginkább december elsején szokás elkezdeni bontogatni, ezt nálunk még soha sem sikerült megoldani. Már gyerekkoromban is mindig a Mikulás hozta, ezért egyértelmű volt, hogy az első 6 csokoládét egyszerre faltuk be (na meg az utána következőket is, de ez nem a rendeltetésszerű használat ezeknél a naptáraknál, úgyhogy ezt talán hagyjuk...)

Gyerekeim is mindig december 6.-án reggel találták meg az ablakban, úgyhogy a hagyomány folytatódott...Tavaly úgy ítéltem meg, hogy mivel lassan már érettségiznek, ezért talán elég nagyok ahhoz, hogy ne okozzon különösebb traumát, ha nem a Mikulás hozza az adventnaptárt:)....

Közös családi naptárt ragasztgattam a falra....semmi pánik, csak "gyurmaragasztóval" (Blu Tech)...Ennek az a lényege, hogy ha leszedi az ember nem marad nyoma a falon... Néhány karácsonyi dísz, 24 db csokoládé, ennyi kell hozzá. Én még két képeslapot is beleragasztottam, úgyhogy valóban bármit fel lehet használni. A lényeg, hogy fenyőt imitálva, háromszög alakban kerüljenek a falra, így ha már lefogytak róla a karácsonyi csomagok, fali dekorként még mindig használható marad.....

fotó Axel Springer/Lakáskultúra/Darabos György

Ezek kellenek hozzá...

 

Nekem sikerült olyan csokikat venni, amik egyenként papírba vannak csomagolva, úgyhogy csak rá kellett írogatnom a számokat....aztán mát csak ragasztgatni kellett...

A textil díszekre nem igazán ragad a gyurmaragasztó, úgyhogy azokra felvarrtam egy műanyag dossziéból kivágott lapocskát, így már nem volt gond vele...