..itt az ideje, hogy hangolódni kezdjünk!!!!

A hosszan tartó tavaszias hangulat után végérvényesen itt a tél. Éppen időszerű, hogy karácsonyi hangulatba keveredjünk. Bár ez a hirtelen váltás nekem kicsit nehezen megy, de igyekszem...
Ezért is gondoltam rá, hogy felelevenítek néhányat az elmúlt évek kedvenc ünnepi csinálmányaim közül...hátha valamelyikhez kedvet kaptok....
Ahogy nézegettem feltűnt, hogy ilyentájt minden évben hajlamos vagyok kicsit "bájolgósra" venni a figurát...ne de mikor, ha nem Karácsonykor????
Adventi "naptár" az elszántabb barkácsolóknak:

Adventi koszorú megunt gömbökből:

Illatmécses....igazán a legegyszerűbbek közül:

 

Itt szintén egyszerűsítettem::

..és itt is:

 

Koszorú????...jó, nem az, de majdnem....és tényleg nagyon gyorsan elkészíthető...:

 

 

 Ő már haladó barkács szakkör:

...és az egyszerűbb kivitel:

 

Fotók Wein Krisztina

Ahol a lakberendező lakik....

Megjelent a novemberi Lakáskultúra, benne saját lakásunkkal. Nagy költözködők vagyunk,  sokféle helyen laktunk már, volt 35 m2-es mini lakás, 70 m2-es kocka, aztán kölcsön lakás az építkezés idejére végül egy kertes ház. De (sokak szerint) teljesen őrültek vagyunk és amikor megelégeltük a folyamatos autózást ki-be, gyerekhurcolást ide-oda, fogtuk magunkat, eladtuk és visszaköltöztünk, gyermekkorunk színhelyére, egy otthonos, jól megszokott polgári lakásba (ezért is praktikus, ha az ember gimnáziumi osztálytársát veszi férjül, hisz így a mindenkinek ugyanazt jelenti a "gyermekkorunk színhelye" kifejezés, így legalább a környék kiválasztásánál teljes az egyetértés..:)
Ennek már 6 éve és egy percig sem bántuk meg.....
Én tökéletes stíluskavalkádnak hívom. Nem lehet más, hisz a teljesen különböző daraboknak muszáj harmonikusan együtt élniük, hisz mindegyik a mienk!!!  A netről és lomtalanításokról "összekukázott" dolgok, nagyanyó antik komódja, sajátkészítésű mindenféle tárgyak, króm vázas, bőr design fotel, festmények, gyerekrajzok..stb....  Ez van! :).....

 

Fotó: Darabos György

40 m2-es loft???.....Na ja....

Igen, a cím kicsit provokatív, hisz mindannyian tudjuk, hogy egy ilyen kis alapterület semmiképp sem sajátja egy loft lakásnak...

A loftokat alapvetően nem lakás céljára épült ipari épületekben alakítják ki, főbb jellemzőik az óriási egybefüggő terek, a nagy üvegablakok és a hihetetlen belmagasság.

Sajnos ilyen teret  még nem kaparintottam a kezem közé, ezért is örültem meg ennek a belvárosi, nagy belmagasságú, bár kis alapterületű lakásnak. Ahogy megláttam az alapterülethez képest  óriási, négy méter fölötti belmagasságot, rögtön valami izgalmas ipari hangulat jutott eszembe...na és azt hiszem itt tehetjük helyre a fogalmakat. Természetesen egy ilyen lakásból soha nem lesz loft, de ipari jellegű hangulatot simán teremthetünk.

A lakás kiadásra készül. Most nem a szokásos rövidtávra, hanem hosszútávra, így inkább azoknak a kritériumoknak kell megfelelnie, amit egy személyre szabott lakásnál veszünk figyelembe. 

Három variáció is született az átalakításra. Egy galériás, egy mini hálószobás és ez a térelválasztós megoldás. Nagyon örültem, hogy a tulajdonos végül a (szerintem) legizgalmasabb megoldást választotta.

Belecsempésztem a gardrób helyiséget...Fáradhatatlanul hirdetem az igét, hogy a legkisebb lakásban is szükség van rá!! Itt sikerült egy kb másfél négyzetméteres előszobai gardróbot és egy kb 4 m2-es általános gardróbot kisakkozni...

Ez a hangulat élt a fejemben....jó, jó... a térérzettől tekintsetek el, csak a  stílusjegyeket figyeljétek....

...és most itt tartunk...Bár még nincs kész, de talán már valami látható, hogy mire gondolok...

Az eredeti koncepció az volt, hogy az ágy mögé a falra (az újrahasznosítás jegyében)  felkerül a lakásból kibontott tölgy parketta. Végül aztán sajnos nem volt ennyi használható, de az ötlet maga tetszett a tulajdonosnak, így új parkettát használtunk...

 

A bútorok válogatása is folyamatban. Mivel kiadásra szánt lakásról beszélünk, a szokásos költségkímélő üzemmódban működöm..Ikea, Jysk és most hozzávettem a Möbelixet...meglepően jó dolgokat turizok ki!!!!

Valami ilyesmit raktam össze kutyafuttában....

Az állólámpán megy az agyalás. Mindenképp szükség van rá, hisz - egy kapcsolható konnektorral -  szerves része a világítási koncepciónak.

A legkevésbé költséges megoldás az lenne, ha vennénk egy Ikea Regolit állólámpát és rátennénk egy Nymo búrát.....nem tudom...muszáj megnéznem az Ikeában, hogy hogyan is tudnám összeházasítani a kettőt....Virtuálisan nem néz ki annyira rosszul..

Mihez kezdjünk egy csomó filc hatszöggel?

A  héten megjelenő Kiskegyed Othonában már igencsak itt az ősz...sajnos nem a csak ott, hanem a valóságban is.

Nem szeretem ezt az időszakot, az egyre szürkébb, hidegebb napokat. Ezért aztán próbáltam a szokásos őszi tök/termés/faág dekor helyett valami színesebbel előállni.

Kivagdostam rengeteg kb 9 cm-es, hatszög alakú, különböző színű filc darabot és elkezdtem egymáshoz ragasztgatni őket. Lett belőle tál, tányér  és pohár alátét. De ti még tovább gondolhatjátok,  jó kis elfoglaltság elszöszölni a darabokkal egy-egy esős hétvégi délutánon...

Pontos leírást az újságban találhattok, ha a fotón valami nem egyértelmű...

Fotó: Ringier Axel Springer / KKO / Wein Krisztina

Nem kell mindig túlgondolkodni egy bútor tuningot....

Gondolom nem árulok el túl nagy titkot, ha azt mondom semmire sincs időm. Ezért is tűntek el a posztok az utóbbi időben, de nagyon igyekszem, hogy ez ne maradjon így.

Ilyenkor semmi kedvem óriás csinálós projektekbe belefogni (saját magamnak!), de van amikor kényszerhelyzetbe kerül az ember...

A ruhák kinőtték a helyüket és szükségem volt egy kb. 40 cm mély, nem túl magas szekrényre. Időnként eljátszom a gondolattal, hogy kinézek egy ilyen darabot az üzletek kínálatából, elmegyek, megveszem, beállítom a helyére és bepakolom...ennyi!!! De persze ez sohasem történik meg. 

Most is a neten jött velem szembe A DARAB. Pont olyan magas,pont olyan mély, pont olyan forma...és mondjuk 6.000,- Ft... Nnna természetesen ő lett a kiválasztott....

Egyetlen apró szépséghibája, hogy valójában vitrin, így ha ruhát akarok benne tárolni, akkor valamilyen formában meg kell szüntetnem a belátást, elvégre annyira rendes azért nem vagyok, hogy közszemlére tegyem a sebtében összehajtogatott ruhákat.

Nézegettem, forgattam, agyaltam és valahogy sehogy se jöttem rá, hogy mit is csináljak vele. Festeni, pepecselni nem akartam...

Végül egy huszárvágással megoldottam a problémakört. Egy ideje porosodik a polcon 4 méter fotónyomatos textil. Filléres darab volt, valójában valami reklám kapánynak lehetett része és  néhány száz forintért méterét kiárusították. Persze, hogy vettem belőle egy nagyobb mennyiséget, valamire csak jó lesz alapon.

..és jó lett. Nem tettem mást, mint befeszítettem a szekrény ajtók üvegei mögé....se festés, se csiszolás, se pepecselés, semmi macera...és a végeredmény mégis tökéletes...szerintem...

"előtte" fotót nem csináltam...elfelejtettem...bocs..de pont így nézett ki, csak a nő nélkül...:)

A "nőből" maradt még egy, így hát felkerült a kiadandó lakás dolgozójába a falra....ott se rossz....
Tanulság!! Bármilyen érdekesség jön veletek szembe, érdemes hazavinni (főleg, ha fillérekért adják:) ....egyszer valamire tuti, hogy jó lesz!!!!!

Nincs más teendő, mint alulra és felülre valami merevítést takkerolni. Én két sima fenyőlécet használtam..

Fotó Wein Krisztina

Egy lakásfotózás kulisszatitkai....

Nálunk járt Darabos Gyuri, a megújult Lakáskultúrának készített anyagot. 

Egy lakásfotózás még akkor is izgalmas dolog, ha nem a saját lakásunkról van szó, hanem "csak" egy munkáról.

Saját lakásnál az ember elveszti józan ítélőképességét és megpróbálja azokat a hetek/hónapok/évek óta halogatott ötleteket megvalósítani, amiről azt gondolja, hogy anélkül nem fog összeállni az egész. Persze a hétköznapok rohanása közben töredékét sem tudja megcsinálni, hisz kinek van ideje munka/család logisztikázás/nyaralás szervezés mellett, néhány nap alatt átfesteni a hálót, kárpitozni, feliratot festeni a fürdőbe vagy állólámpát csinálni a hónapok óta nappali közepén álló fa fényképezőgép állványból.... Így a fotózás reggelén összeomolva néz körbe a lakásban és nem érti, hogy miről fognak szólni a képek.....

Aztán megérkezik a stylist, a képszerkesztők, a fotós és minden pszichológiai tudásukat latba vetik, hogy megnyugtassák az ideggyenge tervezőt...több-kevesebb sikerrel...

Maga a fotózás már megy, mint a karikacsapás, még kávézásra/teázásra/eszegetésre/csacsogásra is jut idő.

De megfejtettem, hogy miért vagyok minden egyes alkalommal ilyen idióta (pedig már igencsak sok fotózáson vagyok túl...)!!! 

Egy munkánál - mire oda jutunk, hogy fotózni lehet - teljesen összeáll az egész lakás, minden részlet a helyére kerül, kerek egész a tér, az ember tudja, hogy jó lesz.... Egy saját lakás soha nincs kész, mindig jönnek az újabbnál újabb inspirációk, színek, festmények, összeszedett "kincsek", amiket el kell helyezni, át kell alakítani, egyszóval folyamatos átalakulásban van minden. Az az igazi kihívás, hogy egy külső szemlélő ebből semmit ne érezzen, bármikor látja, a tér egy harmonikus, jó hangulatú, befejezett egésznek tűnjön...Remélem ezt sikerült elérnem és az ősz folyamán megjelenő anyag tetszeni fog Nektek....

Mini lakás styling nélkül, a maga hétköznapi valóságában...

Gondolom nem árulok el hihetetlen nagy titkot azzal, hogy azok a lakások, amiket a neten vagy különböző újságokban csodálunk, azok nem teljesen a valóságot tükrözik. Stylistoknak nem kevés energiájuk és munkaórájuk fekszik abban, hogy mi azt lássuk, amit szeretnénk. Természetes, harmonikus otthonokat, amiben jó élni. Még a legprofibban megtervezett terek sem mindig olyanok a hétköznapokban, mint amit a képeken látunk...tisztelet a kivételnek.
Egy ilyen kivételt fotózhattam a héten. Már több mint egy éve elkészült, de mostanra sikerült találni egy időpontot.
Persze nem vagyok fotós, úgyhogy a képek hagynak némi kívánnivalót maguk után, de azt talán visszaadják, hogy mennyire laza természetességgel használja tulajdonosa, úgy, hogy még Elzának, a magyar agárnak is - aki az Agár Fajtamentőktől érkezett -  jut hely.
Minden úgy van, ahogy a fotókon látjátok. Nem igazán kellett bútort tologatni, tárgyakat elhelyezni, tuningolni. 20 perc alatt végig kattingattam  és kész... persze lehetett volna több párna, másik kaspó a növényeknek vagy bögrék az asztalra...de minek is????
Azt hiszem egy tervezőnek az a legjobb érzés, ha azt hallja/látja, hogy az ott lakó szereti azt amit kitalált.
A poszt végén egy előtte utána alaprajzot is mellékeltem, hogy lássátok nem csak
szép, de praktikus is...:)) 
Itt is beterveztem azt a bizonyos "rumli tárolót", amiről meggyőződésem, hogy minden lakásban szükség van rá, de az ilyen minilakásokban a leginkább....

Előszeretettel használok bontott gerendákat, de itt használtam először úgy, hogy vízszintesen a hátsó faltól kb 8-10 cm távolságra került beépítésre.Csak a két végén támaszkodik, egyik oldalon bevésték a falba, másik oldalon az újonnan épített tároló "kukszni" falába építették. Tökéletes könyvespolc és konzol sehol....Ezek a gerendák 4-5 méter fesztávolságot is képesek áthidalni alátámasztás nélkül és mégis  telepakolhatja őket az ember...

 

Végül az a döntés született, hogy mosogatógépre nincs szükség, így lett hely arra, hogy az edényszárítót egy gurulós polcra helyezve egy mozdulattal el lehessen tüntetni a pult alatt...

A fürdőszobát képtelen voltam lefotózni. Ahogy az alaprajzból is látszik, elképesztően kicsi, egyik végében mosdó, alatta fiókokkal, másik végében egy zuhanyfülke...és ennyi...De funkcióját tökéletesen betölti. Azért az agancslámpáról csináltam egy képet....

Fotó: Wein Krisztina