Amikor Batu-Weinber Anitával először jártunk a lakásban, már a ház maga lenyűgözött minket...
A Hauszmann Alajos által, az 1800-as évek végén tervezett ház, meglepően jó állapotban van és még ma is fantasztikusan elegáns hangulatot áraszt.
A lakás viszont a szokásosan lepusztult, teljesen felújításra szoruló típus volt, ami kifejezetten kedvencünk, mert így aztán kedvünkre "garázdálkodhattunk".
Nem fogjátok elhinni, de az eredeti állapot fotók szőrén-szálán eltűntek, sem én, sem Anita nem talál egy darabot sem, ami totálisan érthetetlen, hisz az ilyen fotók rengetegszer előkerülnek a tervezés folyamán....úgyhogy el kell hinnetek nekem, hogy tényleg áldatlan állapotok voltak.
Kizárólag eredeti alaprajzzal tudok szolgálni...
Ez az elrendezés semmilyen szempontból nem felelt meg a Megrendelőnk igényeinek. Szükség volt két hálószobára, két fürdőre, plusz vendég wc-re és dolgozó részre, természetesen a jól használható konyha és nappali mellett...
Csak hogy belelássatok a tervezés folyamatába...Ilyenkor térszervezés szempontjából minimum két alapkoncepció készül, lehetőség szerint nagyon eltérő gondolatmenet szerint. Itt is terveztünk egy egyszerűbb, költségkímélőbb és egy galériás, látványosabb, ám kétségtelenül jóval költségesebb variációt.
Az egyszerűbb változat ugyanúgy tartalmazta az igényelt helyiségeket, de kevésbé volt nagyvonalú, mint a nagy galériás változat.
Ebben az esetben is készült volna egy kis dolgozó galéria, alatta vendégfürdővel. Megvolt minden funkció, de maga a végeredmény sokkal kevésbé lett volna impozáns, mint a végül megvalósult tervek esetében.
Nagyon boldogok voltunk, hogy a Megrendelőnk felmérte, hogy bármennyivel is költségesebb és bonyolultabb a második változat, annyival többet tesz hozzá a lakás megjelenéséhez (és nem utolsó sorban értékéhez) hogy sokkal jobban megéri ezt választani...
Mostanában rengeteg lakásban készül galéria és bevallom, hogy sokszor rettenetesen beszorítottnak érzem őket. Nem vagyok egy "mindenáron galéria" típus, szeretem, ha hagyjuk élni a nagy belmagasságokat... Itt is arra törekedtünk, hogy a galéria ne üljön rá a lakás levegős, átlátható hangulatára. Ezért az eredeti előszoba/konyha/hall/alkóv részt egybenyitottuk, fölé került a galéria, de úgy, hogy a bejárati oldalon lévő főfalig nem futtattuk ki és a szoba illetve a fürdő részt is csak egy keskeny, 1 méter széles híddal kötöttük össze. Az így létrejövő áttöréseknél az eredeti 4,4 méteres belmagasság továbbra is élni tud és megmaradt a levegős összhatás.
Azért volt néhány álmatlan éjszakánk, hogy a szoba alá tervezett konyha, a maga 2,15-ös belmagasságával nem lesz-e nagyon összenyomott érzetű, de szerencsére végeredmény olyan lett, mint amilyennek elképzeltük...
A szomszéddal közös falra felkerült bontott tégla burkolat mögé hangszigetelő réteg került. Az ilyen leválasztott lakásoknál hihetetlen, hogy sokszor csak élére állított téglából épített válaszfalat építettek, aminek az az eredménye, hogy annyira áthallatszik minden, mintha egy lakásban élnénk a mellettünk lakókkal. De látvány szempontjából is nagyon szeretjük, hogy az egybefüggő téglaburkolat összeköti, egybefésüli a két szintet.
A nappaliba vezető gyönyörű, széles tokborításos dupla ajtót természetesen meghagytuk eredeti formájában, csak kicsit felújítottuk. A külső nyílászárókat újra gyártották, de azt is teljesen eredeti formában. Annyi triki került bele, hogy a nappali ablakainak belső oldala sötét kék lett és kapott egy ezzel megegyező színű festett keretezést. A totál egyszerű lapradiátort is igyekeztük "eltűntetni"...lefújattuk ugyanúgy sötétkékre , így már egészen belesimul a környezetébe...
A nappali tere indokolatlanul nagy volt, így az a döntés született, hogy itt helyezzük el a dolgozó részt. A fekete vas szerkezetű "T" alakú térelválasztó kicsit visszahoztuk az előtérben megjelenő galéria anyag és formavilágát. Egyik oldalára íróasztal, a nappali felőli oldalra egy egyszerű, készen vásárolt biokandalló került.
    | ||||||||||||||
A felújításba a műemlékvédelem is bekapcsolódott. Alapvetően tökéletesen egyetértek azzal, hogy az ilyen típusú lakások felújításánál legyen egy ellenőrző szerv, aki tényleg figyel arra, hogy az építészeti értékeket tiszteletben tartsák... Időnként elszomorítóan barbár dolgokat lát az ember, úgyhogy erre szükség van!...Azt viszont egy picit túlkapásnak érzem, hogy a festékrétegek alól már alig látszó mintázatú mennyezeti gipsz csillárstukkót sem leszedni, sem áthelyezni, sem álmennyezet alá elrejteni nem lehetett....Ment az agyalás, hogy mi is legyen vele, végül Anitának jött az isteni szikra...Egy üveglapot függesztettünk alá, amire rákerült az építés éve és a tervező neve, amolyan "mennyezeti tárlóként"... :)
A hálószoba teljes hátsó fala 3d burkolatot kapott, így a nappali ablakainak színe itt visszajön. Innen nyílik egy gardrób, amin keresztül a fürdőszobába jutunk.
A felújítás folyamata nem volt igazán rövid, hullámhegyek és völgyek tömkelegével, de a végeredményt nagyon szeretjük!!!
fotó Wein Krisztina
Hát ez nagyon fasza lett!! Az a galéria szuper ötlet nagyon és teljesen átformálta a lakást.
VálaszTörlés