Nem tudom hogy vagytok vele, de nálunk Leányfalun van néhány dolog, ami gyakorlatilag gyerekkorom óta változatlan.
Ilyenek a magas támlás fonott székeink, amikben nagymamám kötögetett, bridzsezett a barátnőivel, ezekben ülve a teraszon pucolta a krumplit... Az összes általam ismert felmenőm és rokonom ücsörgött benne és még én is lóbáltam benne a lábam, amikor az még nem ért le...
Szerintem legalább negyven éve családunk tulajdona és totál meglepő módon szerkezetileg még mindig ép, itt-ott van csak némileg megszögelgetve.
A nyolcszáz réteg festék persze már igencsak megkopott rajta, úgyhogy gondoltam egyet és formabontó módon idén feketére festettem...
Szerintem nincs olyan vízparti nyaralóban felnőtt gyerek akinek ne égett volna bele az agyába a - némileg emelt hangon közölt - "...ne ülj vizes fenékkel a párnára!!!!!" mondat...
Hát én most megoldottam ezt a problémát!! Az Aldiban 150 Ft/10 db mosogatószivacsból felvásároltam egy jelentősebb mennyiséget, családi kalákában leszedegettük róla a dörzsis részt és befűzögettem a rácsok közé.
Ezen tocsogósan vizes fenékkel is lehet ücsörögni...vizes lesz, aztán meg megszárad..
(mondjuk szerintem a párna is, de ezt csak halkan merem leírni, mert ezen állításommal évszázados családi tradíció létjogosultságát kérdőjelezem meg :)
Persze kekeckedő barátaim természetesen belekötöttek...A környezettudatosságot kérték rajtam számon...de kifogtam rajtuk, mert rájöttem, hogy ha nagyon elkopik, darabokra vágom és párnatöltelék lesz belőle...A maradék szivacsokon kipróbáltam és szuperül működik!!!!!
A júniusban megjelent Kiskegyed Otthonában részletes leírást olvashattok az elkészítéséről.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése