..csak 18 éven felülieknek....

Évek óta szemezek különböző rönköket, farakást imitáló tapétákkal. Sokáig nem tudtam velük megbarátkozni, csak kerülgettük egymást. Aztán nem kellet hozzá sok idő, hogy rájöjjek sokat emlegettet nyaraló "dobozunk" nappalija nem igazán alkalmas arra, hogy valódi farakásom legyen a kályha mellett. Arról az egészen apró, ám kevéssé elhanyagolható tényről már ne is beszéljünk, hogy a Vaterán lőtt (szerintem) gyönyörű kályhát - különböző megoldásra váró kémény problémák miatt - nem igazán tudjuk beüzemelni.

Így hát vásároltam 3 méter öntapadós farakást....Először a plafon alatt végigfutó (valójában a villanyvezetékeket takaró) deszkára akartam "felvarrni", hogy ne csak úgy fel legyen ragasztva, legyen benne valami triki. Kifurkáltam 10 db lyukat, fém ringliket ragasztottam bele, majd a tapéta tetejét is kilyukasztgattam. Aztán fogtam egy spárgát és mintha varrnék, hozzáerősítettem a tapétát a deszkához.....Gyönyörűen egyenesen lógott a fal előtt 10 cm-re, térben....egészen konkrétan másnap reggelig, mikor is egy összetekeredett fityegő valami lett belőle...Első gondolatom az volt, hogy valami merevítést vagy hasonlót fogok eszkábálni, de aztán úgy döntöttem, nem bonyolítom az életem, egyszerűen felragasztom, a lyukakat a spárgával pedig meghagyom....

(hogyan kell öntapadós tapétát felrakni itt megnézhetitek)

Szerintem jó lett - gondoltam egészen addig, míg kamasz ikergyerekeim meg nem érkeztek. Először "drágakicsifiam" érkezett, aki flegmán kijelentette, ha a hetvenes évek balatoni nyaraló hangulatot akarom imitálni, elértem célom, de ő ebben nem tud támogatni...

Aztán "drágakicsilányom" volt, aki együttérzően megkérdezte, hogy talán kevés tapétát vettem, hogy csak egy csíkra volt elég......Hát így vagyunk......:)... Nekem még mindig tetszik...bár lehet, hogy csak azért mert én már elmúltam 18.....????:)

..ha a gömb nem jött be, próbálkozzunk a "táskaspóval"....:)

..úgy tűnik az előző gömbös poszt nem igazán hozott lázba Titeket,ezért arra gondoltam, virág elhelyezés ügyben még egy próbát teszek...hátha ez jobban bejön:).

Az itthoni régi bevásárlószatyrok között válogatva találtam egyet, aminek a színei meglepően jók voltak. Amúgy is éppen valami olyan növénytartó táskán gondolkodtam, amit fel lehet lógatni, de olyan anyagból van, aminek nem árt, ha vizes lesz........(és persze alapanyagot csak akkor vásárolok, ha már végképp nem oldható meg az otthon található mindenféléből, de ez igen ritka.....:)

Valószínűleg egy egész alap varrni tudás kell az elkészítésükhöz, de nem vészes... Én két félét csináltam. A bonyolultabba varrtam egy zippzárat, amivel lehet szűkíteni és bővíteni a kaspó száját, egyszerűbb variációban egyszerűen csak ringliket ütöttem bele és egy zsinórral összehúztam a száját.  Az alját ragasztottam. A füleket csíkos hevederből (simán vettem a Röltexben) csináltam. Patentokat tettem a végére, hogy leszedhető legyen, így ha akarom függeszthetem, ha akarom, állíthatom a "kaspót".

Szabjatok ki a bevásárlószatyorból egy kb 23 x 48 cm-es téglalapot, hajlítsátok henger formára, majd ragasszátok össze.
A henger alsó részénél hajtsátok be kb 5 cm-t és alakítsatok ki sarkokat úgy, hogy egy téglatestet kapjatok. Tűzőgéppel tűzzétek meg. 

Vágjatok ki egy kb 12x12 cm-es négyzetet és ragasszátok a téglatest aljára.

Üssetek a felső széltől 3 cm-re, egy vonalba, egymástól egyenlő távolságra 8 db ringlit.
A két oldalára, a felső széltől 5-6 cm-re üssetek egy-egy patent fogadó részét, de ne feledkezzetek meg valamilyen alátétről. A legjobb filcből.

A heveder két végbe üssétek bele a patentok párját.
Patentoljátok fel a füleket, fűzzétek bele a zsinórt, rakjatok bele virágot, húzzátok össze és már függeszthetitek is. 

fotók: Lakáskultúra Axel Springer/Darabos György

...kicsit retro, kicsit sci-fi...

Végre megjelent a Lakáskultúra júliusi száma, benne az óriás gömbjeimmel... A gömbök története már két éve kezdődött, amikor egy lomtalanítás alkalmával 4 db óriási (kb 60 cm átmérőjű) átlátszó plexi gömböt találtam. Közelebbről megnézve kiderült róluk, hogy utcai lámpák búrái....nem volt kétséges, hazahoztam mindet.... Bár olyan nagyok (vagy a kocsim olyan kicsi...), hogy alig bírtam beszuszakolni őket az autóba, de kellett és kész:))!

Két évig hányódtak, hol  a lakásban, hol a Werkben, hol pedig a tárolónkban....egy idő után mindenkit annyira idegesítettek, hogy tarthatatlanná vált, hogy tovább tároljam őket....Jó, jó én is beláttam, hogy 2-3 légköbméternyi levegő tárolása, egy nem túl nagy tárolóban enyhén szólva luxus, még akkor is, ha ezt a levegőt gömb alakú plexi veszi körül...

És akkor jött a gondolat....a teraszra, lebegő növénytartónak tökéletesek lesznek... és azok is lettek. Csak le kellett őket festeni, drótkötélre fűzni és növényt rakni bele....ennyi.... Egyet pedig csak úgy a fűbe állítottam, annál még a felfűzögetés maceráját is megspóroltam...:)

....ha nem voltatok olyan szerencsések (bár ez csak nézőpont kérdése:), hogy ilyen gömbökre tettetek szert, akkor kicsiben ugyan, de a barkácsáruházakban kapható kültéri lámpabúrákból is megcsinálható...

...ilyenek voltak....

...először festettem (Unitop), három réteg hengerezés kellett hozzá, de végül teljesen egyenletes lett...

...aztán kifúrtam a "szája" mellett kb. 15 cm-rel és egy zsinórt - a végén valami súllyal -  a lyukba függesztve, kijelöltem a gömb túloldalán lévő lyuk helyét. Azért kellett egy kicsit szórakozni, hogy biztosan függőlegesen álljon majd a drótspanneren...

....amikor megvolt a két lyuk, a felsőn átfűztem a drótspannert és egy csokit (villanyszerelők használják a drótok összekötésére) is ráhúztam, hogy legyen mivel megakasztani a dróton és ne csússzon le a gömb...

...végül rögzítettem a gerendára. Nem volt túl bonyolult, mert nem sima drótkötelet használtam, hanem Ikea drótkarnist  (az olcsóbbikat), ami karnisnak szerintem alkalmatlan, de minden ilyesmire amit valahova dróton függeszteni kell tökéletes, mert nagyon egyszerű rögzíteni a végeket.

... az alsó végeket is rögzítettem alul a betonba, hogy a szél ne fújja ide-oda őket.

Aztán már csak a virágokat helyeztem el, úgy ahogy a kertészetben vettem, műanyag kaspóban beleraktam a gömbökbe. (mondjuk azt el kell mondjam, hogy órákig válogattam, hogy pont olyan méretű műanyag bödönbe ültetett növényeket találjak, ami éppen beleillik a gömbök szájába, de szerencsére találtam...)

...és most már hetek óta mindenki boldogan virágzik...

..barkácsolós Dremel hétvége

..jó rég nem írtam már, de nézzétek el nekem hisz, ha éppen nem dolgozom, bicsakló nyakkal rohanunk "dunázni", így az írás valahogy mindig elmarad....gondolom nem vagyok egyedül azzal, hogy kizárólag a vizezős dolgok tudnak mostanában lázba hozni:))...

Amikor meghívást kaptam a Bosch kreatív táborába és megláttam, hogy mindezt Visegrádon, a Duna mellett rendezik, nem volt kétséges, hogy ott a helyem... és érdemes volt... Hihetetlenül jó barkácsgépeik vannak. Amúgy is perverz módon vonzódom az ilyen gépekhez, de amikor ezeket kifejezetten nőknek ajánlják, igazán lenyűgöznek....Annyira magától értetődő, hogy hogyan kell használni,  hogy azok, akik teljesen "barkácsbénának" gondolják magukat, még ők is villoghatnak a saját készítésű tárgyakkal...

Én  a különböző Dremel fúró fejekre voltam kíváncsi, így egy "roppantpraktikus" fogast csináltam.. Egy régi deszka darab (régi gyümölcsös ládát bontottam szét), fém ringli, egy méter szalag, néhány kampó és egy ragasztó pisztoly kellett hozzá.....

...és ilyen, amikor sok nő barkácsol...szerintem profik....

...ötletmorzsák...

Vannak ötletek, amiket az ember nem tervez előre, hanem egy-egy nagyobb munka közben, csak úgy jönnek és kb tíz perc alatt megvalósíthatóak...Nyaralódobozunk felújítása folyamán is  jónéhány ilyen típusú hirtelen gondolat született. Nem biztos, hogy egy az egyben lehet őket adoptálni, de gondolatébresztőnek nem rosszak....

Aki már újított fel faházat/betonypházat, annak nem újdonság, hogy konkrétan nincsenek falak, amikbe a villanyvezetékek elrejthetők. Akármennyire is agyaltam, hogy olyan flikk-flakkosan menjenek a vezetékek, hogy ne lehessen őket látni (műanyag kábeltakaró szóba sem jöhetett, egyszerűen nem tudom miért lenne szebb egy fehér műanyag valami, mint egy szabadon futó fehér vezeték...), időnként képtelenség volt megoldani.

Például a fürdőszoba villanykapcsolója tipikusan ez a hely volt. Egy darabig bénáztam, hogy mi is legyen a megoldás, de végül egy huszárvágással megoldódott. Nem hogy elrejtettük volna a vezetéket, sokkal inkább láthatóvá tettük. Kicsit megtekergetve és "U" szögekkel a falhoz erősítve bármilyen térbeli "vonalrajzot" kreálhattok belőle, így a rejtegetnivalónak titulált villanyvezeték egycsapásra dekorációs elem lehet.

Az csak egy apró triki, hogy a kapcsoló házát fal színűre festettem, így ez  "valami" ami dekorként felkerült, nem egy különálló dolognak tűnik, hanem szerves része a falnak....

Ha már a fürdő környékén jártam, annak ajtaja sem maradhatott ki a dekorozásból. Az szív forma igazán autentikus darab egy wc ajtajára...ceruzával felrajzoltam, majd szorosan egymás mellé szögeket vertem bele...jó, nem...:)???

...remek program kánikula idejére...padlófestés....hmmm!!

Természetesen a kánikulai hétvégét sokféleképpen lehet eltölteni, azt hiszem a padló festés talán nem a legegyértelműbb választás..... de hát tudjátok nem ismerek kegyelmet, ha "alkotni" támad kedvem. Különben is a Duna óriási és hideg, a strandon fürtökben lógnak az emberek, így ebben a melegben a z egyetlen értelmes programnak tűnő strandolás kiesett, maradt a festőhenger és a zuhany....:))

Mit ne mondjak, megérte... bár szokás szerint nincs még egészen kész, csak a főbb bútordarabok vannak, semmi kiegészítő vagy apróbb finomítások....az egy következő poszt, de a türelmetlenség nagy úr...:)...és különben is eddig folyton csak ígérgettem Nektek, hogy milyen fantasztikus nyaraló tuningolásban vagyunk, bizonyíték meg alig... már ideje volt ennyi előzetesnek....:)

Csak csendben és halkan jegyzem meg, azért működött bennünk némi túlélő ösztön és vasárnap átmentünk a szigetre, a tóhoz, ahol némi kerítésmászás után (tud valaki valamilyen magyarázatot arra, hogy 40 fokos melegben miért van zárva egy természetes tóból kialakított -nagyképűen- csak biostrandnak titulált bányató????) jól megérdemelten végre úgy csináltunk, mintha nyaralnánk is néha:)))....

...és hogy milyen volt?..... (és akkor sem volt igazán rossz, de az hogy a parapetfal bekerült és mögötte van a konyha, sokkal használhatóbbá tette...)

A padlónál alapozónak két réteg Otexet használtam, arra jött egy réteg matt zománc. Próbálkoztam még egy réteg parkettalakkal, de a próba felületet annyira besárgította, hogy inkább lemondtam róla. Legfeljebb kicsit kopottas lesz egy idő után, de ebbe a stílusba az is belefér....

Nagyi tányérjai...egykor és most...

Remélhetőleg már a legtöbben birtokában vagytok a most megjelent Lakáskultúrának  , így nem számítanak újdonságnak a falitányérjaim.

Gondoltam, hogy azon kevesek kedvéért, akik még nem látták, a blogon is közkinccsé teszem. De csak a tányérokat, más érdekességekért kénytelenek lesztek az újságot lapozgatni:)....

Hozzánk került rengeteg népi festett falitányér. Annyira nem régi, hogy értékes legyen és annyira nem szép, hogy csak úgy felrakjam a falra. Sokáig rakosgattuk ide meg oda. Kidobni semmiképp nem akartuk, viszont már nagyon útban voltak...és akkor jött az isteni szikra....bizonyos részeit fal színűre kell festeni, így teljesen beleolvadnak a falba. Az eredeti (nekem túl sok) mintának csak bizonyos részei láthatóak, ami nagyon jót tett neki, sokat szelídült, kifejezetten izgalmas látvány lett, főleg így csapatban összerendezve...nem???:)

Nagyon egyszerű megcsinálni...... Először felakasztgattam a falra a tányérokat és így jelöltem ki a csíkokat, hogy biztosan egy vonalba kerüljenek.

...majd levettem őket a falról és a jelölésnél rendesen kiragasztottam a maszkolószalaggal...a széleket jól nyomákoljátok rá, mert a festék könnyen aláfolyik....

...már csak festeni kell...én az Unitopot kevertettem ugyanolyanra mint a falszín és mondhatom megint csak nem okozott csalódást...tökéletesen fedett....

...ha megszáradt húzzátok le a szalagot...ééééés.......kész van........gyönyörű...:)))

Ha nincs ennyi tányérotok, akkor csak egyet fessetek meg. Én is csináltam egy különálló variációt.....arra nem csíkokat, hanem pöttyöket ragasztottam, amiket öntapadós fóliából vágtam ki, ragasztottam fel és utána festettem....

...meleg nyári esték elmaradhatatlan kelléke...

....nagyon szeretem a meleg nyári estéket, amihez nekem egyértelműen hozzátartoznak a különböző mécsesek, fáklyák, gyertyák... jó-jó, tisztában vagyok vele, hogy a mai nap és a következő napok időjárása talán nem a legmegfelelőbb minderre, de a jövőre nézve igyekszem optimista lenni, elvégre még csak május van....

Még tavaly, amikor valahonnan olyan italt kaptunk ajándékba, aminek az üvege gyönyörű kék volt, akkor  készült el ez az üveg fáklya és bátran állíthatom, hogy egész nyáron nagyon jó szolgálatot tett. Volt, hogy lámpaolaj helyett szúnyogriasztó olajat töltöttünk bele, bár szerintem az ilyesmi kizárólag csak a mi tudatalattinkra hat, a szúnyogok vidáman döngik körbe...

Minden esetre már idén is volt olyan alkalom amikor használtuk....nagyon szeretjük!

Megcsinálni nagyon egyszerű, de leírni elég bonyolult ezért nem küzdök azzal hogy újra megfogalmazzam, inkább bemásolom ami a Lakáskultúrában megjelent....(remélem érthetően fogalmaztam akkor:)....

Amire szükség lesz:

• bármilyen üres üveg
• csőszorító bilincs,
• távtartó szár
• réz szűkítő idom
• kb. 8mm átmérőjű alumínium cső
• csőzáró kupak
• teflonszalag
• lámpa kanóc
• lámpaolaj

 

Hogyan is…?

1. A teflonszalagból tekerjünk annyit a szűkítő idom vastag részére, hogy az üveg szájába beleszoruljon.
2. A 6 cm hosszúságúra levágott alumínium cső középső részére tekerjünk annyi teflonszalagot, hogy beleszoruljon a szűkítő idom vékonyabb részébe.
3. Állítsuk össze, majd húzzunk bele lámpakanócot.
4. Erősítsük az üveg szájára a csőszorító bilincset, a távtartó szárat csavarjuk bele a fa oszlopba (vagy oda, ahova a „fáklyát” el szeretnénk helyezni), majd a csőszorító idom menetes részét illesszük a távtartó menetes részéhez és tekerjük rá.
5. Töltsünk bele lámpaolajat, „dugaszoljuk” bele a már összeállított égőfejet és gyújtsuk meg. Amikor el szeretnénk oltani, egyszerűen helyezzük rá a csőzáró kupakot.

 Egyetlen lényeges pont, amire nagyon kell figyelni, hogy a lámpakanóc vastagsága pont akkora legyen, hogy beleszoruljon az alumíniumcsőbe, nehogy belecsússzon az üvegbe!!!

Ha  túl macerásnak ítélitek, hogy különböző réz idomokkal és kanóccal szórakozzatok, lehet egyszerűen, ugyanezzel a módszerrel fali vázát csinálni...

fotók Axel Springer/Darabos György