2012. augusztus 15.

....kicsit okoskodom... most cementlap ügyben...

...azt hiszem jó szakmát választottam..... Van amikor szeretem a munkám, van amikor nagyon szeretem és vannak időszakok amikor nagyon-nagyon szeretem....A "nagyon-nagyon" időszak leginkább akkor van, amikor olyan megrendelővel dolgozhatok, aki kellőképpen nyitott azokra, az első látásra kicsit bizarrnak tűnő ötletekre, amiket időnként a blogon is olvashattok.
Most éppen ilyen időszakot élek...sajnos a bútorozás, dekorozás még igencsak távoli, egyenlőre az alapozás folyik....falak építése, festés, burkolás....
A héten megérkeztek a konyha falára kerülő cementlapok......
Néhány éve cementlapok ázsiója igencsak megnőtt. Vannak kifejezett rajongók (én is ezek közé tartozom) és vannak akik nem nagyon esnek izgalomba tőle. Ha valaki csak azzal a típusával találkozott, amiket a hetvenes évek táján gyártottak és használtak, akkor meg is értem az ellenérzést. Nem csodálom, ha senkit nem nyűgöz le egy törékeny, foltosodásra hajlamos, kopottas, igénytelen burkolat...de ez csak nevében cementlap, valójában semmi köze ahhoz, amire én gondolok...... 
Amire én gondolok, azokat leginkább a századforduló táján kézzel készített, művészi gonddal tervezett motívumokkal ellátott lapok ükunokáinak nevezném. Ezek az ükunokák hasonló gonddal készülnek mint nagy elődeik....csak kicsit újragondolva... (bár én csodálója vagyok az eredeti műemlék jellegű antik burkolatoknak is, amiknek pótlása, felújítása szerintem megéri a költségeket és macerát.....de erről most nem okoskodom...pedig tudnék:))
Szerencsére több cég is foglalkozik gyártással (és antik lapok forgalmazásával). Mi Mozáéktól vettük, de fantasztikusakat (régit, újat egyaránt) láttam Szentendrén az Antik Centrumban is.
Jó,jó, tudom...nem a legköltségkímélőbb burkolat, de rendszerint azzal fárasztom a megrendelőket, hogy vegyük meg, egy-egy látványosabb helyre a drágább burkolatot, nagyobb felületeken pedig használjunk valami kevésbé költséges megoldást. Így sokkal mívesebb lesz az összkép, de az összköltség nem fog az egekbe szállni....
Itt is csak a főzőlap mögötti falra kerül majd, de ehhez először a földön kellett összerendezgetni....
..szerintem már itt  is nagyon jól néz ki, de reményeim szerint a falon még ennél is jobb lesz..:)

És nem csak patchwork elrendezésben szép.....

..de a patchwork variációk sem rosszak....:) 

...és  a nagy elődök....
források moza.hu, hg.hu

2012. augusztus 12.

..illúziókeltés, avagy a nyársra húzott tányérok esete...

A héten már igazán lelkiismeret furdalásom volt.....egyik nagyon kedves barátom tavaszi szülinapját elmosták az események. Szégyen ide szégyen oda, egyszerűen nem kapott semmilyen meglepetést. 
Ez nem sűrűn fordul elő, mivel  nagyon szeretem osztogatni saját készítésű ajándékaimat...ebben igazán könyörtelen vagyok......és persze el is várom, hogy hihetetlenül örüljenek neki...:)))
Éppen kapóra jött, hogy a szegény "elfeledett", teraszuk berendezése ügyében kért tőlem tanácsot.  Miután a bútorozást átbeszéltük, rájöttem, hogy itt a remek alkalom, hogy kárpótoljam őt a csúnya szülinapi baki miatt. Valami kiegészítő biztos jól fog jönni arra a teraszra....
Emeletes tál...mi más....:) A hatása egészen olyan, mintha csak könnyedén nyársra húztunk volna néhány tányért...hmmmmm.....valójában azért van mögötte néhány küzdelmes óra, de mint tudjuk lényeg az illúzió......

Kevésbé türelmeseknek nem kell két tányért átfurkálni, az egyszerűbb változatot egy tányérból is megcsinálhatjátok...


Nem fogjátok elhinni, de a legmacerásabb a megfelelő ág kiválasztása. Egyszerűen azt gondolná az ember, hogy a Duna partján százszámra hevernek a megfelelő ágak....hát nem...:)

Azért ha  mégis megtaláltátok a megfelelő faágat, először vágjátok méretre.
Érdemes az alsó ágrészt olyan hosszúra vágni, mint az alsó tányér átmérője, a felső ágrészt pedig olyan hosszúra, mint a felső tányér átmérője.

 Jelöljétek be a tányérok közepét és fúrjátok ki a lyukakat (Én küzdöttem sima falfúróval, mert nem volt éppen kéznél olyan fúrófej, amivel speciálisan kerámiát lehet fúrni. Nektek azért ajánlanám, hogy legyen (bármelyik barkácsáruházban kapható), mert úgy azért lényegesen egyszerűbb a művelet)
Ha kész, az alsó tányér közepébe tegyetek egy kb 6 cm hosszúságú facsavart, úgy, hogy a tányér alján egy alátétet is használjatok, majd csavarjátok bele az alsó ágrész közepébe.

 


 Ezután az ág tetejébe fúrjatok egy 10 mm átmérőjű, kb 5 cm mély lyukat. Illesszetek bele –egy kb 8-10 cm hosszúságú – 10-es tiplit, majd a középen átfúrt felső tányért húzzátok rá a tiplire. 

 

A felső ágrész aljába is fúrjatok egy kb 5 cm mély 10 mm átmérőjű lyukat és illesszétek rá a tiplire.
Ha megfelelő méretű lyukakat fúrtatok, a tipli pont bele fog szorulni. Ha biztosra akartok menni, érdemes egy kis faragasztóval is megerősíteni, így biztosak lehettek benne, hogy soha nem marad a kezetekbe a  tál „fogója”.



Ha az alsó tányér alján a csavar kicsit kilóg, esetleg kicsit billeghet a tál. Ilyenkor ragasszatok rá a tányér aljára három gumialátétet (vízvezeték szerelésnél használatos tömítőgyűrű), így a mini "lábakon" biztosan áll majd.

2012. augusztus 7.

..csak két tekercs szigetelőszalag...

Az idén, ha akartok sem menekülhettek a brit ereklyék elől. Egyszerűen elöntöttek minket. Szerintem az olimpia csak ráadás, az őrület jóval előbb kezdődött...Először csak óvatosan kezdtek beszivárogni.... Kezdetben, az ősidőkben póló fronton támadtak, aztán megjelentek a párnák, textilek, szőnyegek, mostanra pedig már szinte nincs is olyan bútordarab, amit ne látnánk brit zászlónak öltözve.....
...és ami igazán meglep, hogy ennek ellenére még mindig tetszik... így a most megjelent Kiskegyed Otthonában láthatjátok hogyan is lesz egy sima sötétbarnára pácolt íróasztalnak zászló ruhája....
Nem mondom, hogy egészen kezdő barkácsolóknak ajánlott  művelet, hisz a csíkok kiragasztása nem kicsit idegőrlő feladat, de  a végeredmény igencsak látványos....
Amíg festegettem az asztalt, azon gondolkodtam, hogy ez a festegetősdi valószínűleg nem mindenkinek fog bejönni, úgyhogy kéne találnom valami nagyon egyszerű megoldást  erre a zászló ügyre..... 
Ny. éppen villanyszerelés jellegű dolgot művelt és a szerszámos ládában ott volt egy piros és egy fehér szigetelőszalag..........és akkor egyszer csak jött az isteni szikra:)))...... !!!!!! Csak az alap kéket kell megfesteni, a csíkokat pedig szigetelőszalagból, egyszerűen felragasztani....nem pacsál, nem folyik szanaszét, biztos, hogy egyenes lesz...mi kell még?!!!!???
Hirtelenjében egy fehér sámlit kerítettem elő és meg kell mondjam a végeredmény annyira jó lett, hogy magam is meglepődtem.... és ami a lényeg, ha megunom a brit hangulatot, egyszerűen leszedem róla a szigetelőszalagot és marad egy kék sámlim...:)


...ahogy készült....

Na jó, az asztalt sem titkolom tovább, mert nem lett rossz, olyannyira nem, hogy jelenleg egyik unokaöcsém irodájában áll, ahol csodájára járnak az igazgató úr új íróasztalának.....mondjuk amennyi munkám volt vele, ez a minimum elvárás:))).....

...sajnos az anglománia  az ikreket is megfertőzte, úgyhogy nekik is kellett egyet festenem. Az alap szekrény egy nagyon jópofa, nagyszülők pincéjében talált, hűtőszekrény formájú zárható szekrény. Annyira zárható, hogy minden értékünket oda rejtettük amíg hajózni mentünk...mostanáig...ugyanis néhány napja elvesztettem a kulcsát, így Ny. kénytelen volt a hátlapját fejszével szétverni, hogy hozzájuthassunk minden vagyonunkhoz.......hmmmm.....ebből a szögből nem is nagyon látszik a hátlap hiánya....:)

...és úgy érzem a mánia lassan egész családomban elterjed..... Minap kedvenc unokahúgom férje is rendelt egyet. Jelenleg épp megfesthető bútordarabért túrja fel a lakásukat.......és még az is lehet, hogy talál egyet........:)))) .....nagy a család..... a brit zászlót, már bármikor, akár álmomból felkeltve, csípőből megfestem...:))))

2012. július 19.

..csak 18 éven felülieknek....

Évek óta szemezek különböző rönköket, farakást imitáló tapétákkal. Sokáig nem tudtam velük megbarátkozni, csak kerülgettük egymást. Aztán nem kellet hozzá sok idő, hogy rájöjjek sokat emlegettet nyaraló "dobozunk" nappalija nem igazán alkalmas arra, hogy valódi farakásom legyen a kályha mellett. Arról az egészen apró, ám kevéssé elhanyagolható tényről már ne is beszéljünk, hogy a Vaterán lőtt (szerintem) gyönyörű kályhát - különböző megoldásra váró kémény problémák miatt - nem igazán tudjuk beüzemelni.
Így hát vásároltam 3 méter öntapadós farakást....Először a plafon alatt végigfutó (valójában a villanyvezetékeket takaró) deszkára akartam "felvarrni", hogy ne csak úgy fel legyen ragasztva, legyen benne valami triki. Kifurkáltam 10 db lyukat, fém ringliket ragasztottam bele, majd a tapéta tetejét is kilyukasztgattam. Aztán fogtam egy spárgát és mintha varrnék, hozzáerősítettem a tapétát a deszkához.....Gyönyörűen egyenesen lógott a fal előtt 10 cm-re, térben....egészen konkrétan másnap reggelig, mikor is egy összetekeredett fityegő valami lett belőle...Első gondolatom az volt, hogy valami merevítést vagy hasonlót fogok eszkábálni, de aztán úgy döntöttem, nem bonyolítom az életem, egyszerűen felragasztom, a lyukakat a spárgával pedig meghagyom....
(hogyan kell öntapadós tapétát felrakni itt megnézhetitek)
Szerintem jó lett - gondoltam egészen addig, míg kamasz ikergyerekeim meg nem érkeztek. Először "drágakicsifiam" érkezett, aki flegmán kijelentette, ha a hetvenes évek balatoni nyaraló hangulatot akarom imitálni, elértem célom, de ő ebben nem tud támogatni...
Aztán "drágakicsilányom" volt, aki együttérzően megkérdezte, hogy talán kevés tapétát vettem, hogy csak egy csíkra volt elég......Hát így vagyunk......:)... Nekem még mindig tetszik...bár lehet, hogy csak azért mert én már elmúltam 18.....????:)



2012. július 17.

..ha a gömb nem jött be, próbálkozzunk a "táskaspóval"....:)

..úgy tűnik az előző gömbös poszt nem igazán hozott lázba Titeket,ezért arra gondoltam, virág elhelyezés ügyben még egy próbát teszek...hátha ez jobban bejön:).
Az itthoni régi bevásárlószatyrok között válogatva találtam egyet, aminek a színei meglepően jók voltak. Amúgy is éppen valami olyan növénytartó táskán gondolkodtam, amit fel lehet lógatni, de olyan anyagból van, aminek nem árt, ha vizes lesz........(és persze alapanyagot csak akkor vásárolok, ha már végképp nem oldható meg az otthon található mindenféléből, de ez igen ritka.....:)
Valószínűleg egy egész alap varrni tudás kell az elkészítésükhöz, de nem vészes... Én két félét csináltam. A bonyolultabba varrtam egy zippzárat, amivel lehet szűkíteni és bővíteni a kaspó száját, egyszerűbb variációban egyszerűen csak ringliket ütöttem bele és egy zsinórral összehúztam a száját.  Az alját ragasztottam. A füleket csíkos hevederből (simán vettem a Röltexben) csináltam. Patentokat tettem a végére, hogy leszedhető legyen, így ha akarom függeszthetem, ha akarom, állíthatom a "kaspót".




Szabjatok ki a bevásárlószatyorból egy kb 23 x 48 cm-es téglalapot, hajlítsátok henger formára, majd ragasszátok össze.
A henger alsó részénél hajtsátok be kb 5 cm-t és alakítsatok ki sarkokat úgy, hogy egy téglatestet kapjatok. Tűzőgéppel tűzzétek meg. 
Vágjatok ki egy kb 12x12 cm-es négyzetet és ragasszátok a téglatest aljára.

Üssetek a felső széltől 3 cm-re, egy vonalba, egymástól egyenlő távolságra 8 db ringlit.
A két oldalára, a felső széltől 5-6 cm-re üssetek egy-egy patent fogadó részét, de ne feledkezzetek meg valamilyen alátétről. A legjobb filcből.

A heveder két végbe üssétek bele a patentok párját.
Patentoljátok fel a füleket, fűzzétek bele a zsinórt, rakjatok bele virágot, húzzátok össze és már függeszthetitek is. 
fotók: Lakáskultúra Axel Springer/Darabos György

2012. július 15.

...kicsit retro, kicsit sci-fi...

Végre megjelent a Lakáskultúra júliusi száma, benne az óriás gömbjeimmel... A gömbök története már két éve kezdődött, amikor egy lomtalanítás alkalmával 4 db óriási (kb 60 cm átmérőjű) átlátszó plexi gömböt találtam. Közelebbről megnézve kiderült róluk, hogy utcai lámpák búrái....nem volt kétséges, hazahoztam mindet.... Bár olyan nagyok (vagy a kocsim olyan kicsi...), hogy alig bírtam beszuszakolni őket az autóba, de kellett és kész:))!
Két évig hányódtak, hol  a lakásban, hol a Werkben, hol pedig a tárolónkban....egy idő után mindenkit annyira idegesítettek, hogy tarthatatlanná vált, hogy tovább tároljam őket....Jó, jó én is beláttam, hogy 2-3 légköbméternyi levegő tárolása, egy nem túl nagy tárolóban enyhén szólva luxus, még akkor is, ha ezt a levegőt gömb alakú plexi veszi körül...
És akkor jött a gondolat....a teraszra, lebegő növénytartónak tökéletesek lesznek... és azok is lettek. Csak le kellett őket festeni, drótkötélre fűzni és növényt rakni bele....ennyi.... Egyet pedig csak úgy a fűbe állítottam, annál még a felfűzögetés maceráját is megspóroltam...:)
....ha nem voltatok olyan szerencsések (bár ez csak nézőpont kérdése:), hogy ilyen gömbökre tettetek szert, akkor kicsiben ugyan, de a barkácsáruházakban kapható kültéri lámpabúrákból is megcsinálható...

...ilyenek voltak....

...először festettem (Unitop), három réteg hengerezés kellett hozzá, de végül teljesen egyenletes lett...

...aztán kifúrtam a "szája" mellett kb. 15 cm-rel és egy zsinórt - a végén valami súllyal -  a lyukba függesztve, kijelöltem a gömb túloldalán lévő lyuk helyét. Azért kellett egy kicsit szórakozni, hogy biztosan függőlegesen álljon majd a drótspanneren...

....amikor megvolt a két lyuk, a felsőn átfűztem a drótspannert és egy csokit (villanyszerelők használják a drótok összekötésére) is ráhúztam, hogy legyen mivel megakasztani a dróton és ne csússzon le a gömb...

...végül rögzítettem a gerendára. Nem volt túl bonyolult, mert nem sima drótkötelet használtam, hanem Ikea drótkarnist  (az olcsóbbikat), ami karnisnak szerintem alkalmatlan, de minden ilyesmire amit valahova dróton függeszteni kell tökéletes, mert nagyon egyszerű rögzíteni a végeket.
... az alsó végeket is rögzítettem alul a betonba, hogy a szél ne fújja ide-oda őket.
Aztán már csak a virágokat helyeztem el, úgy ahogy a kertészetben vettem, műanyag kaspóban beleraktam a gömbökbe. (mondjuk azt el kell mondjam, hogy órákig válogattam, hogy pont olyan méretű műanyag bödönbe ültetett növényeket találjak, ami éppen beleillik a gömbök szájába, de szerencsére találtam...)
...és most már hetek óta mindenki boldogan virágzik...

2012. július 11.

..barkácsolós Dremel hétvége

..jó rég nem írtam már, de nézzétek el nekem hisz, ha éppen nem dolgozom, bicsakló nyakkal rohanunk "dunázni", így az írás valahogy mindig elmarad....gondolom nem vagyok egyedül azzal, hogy kizárólag a vizezős dolgok tudnak mostanában lázba hozni:))...
Amikor meghívást kaptam a Bosch kreatív táborába és megláttam, hogy mindezt Visegrádon, a Duna mellett rendezik, nem volt kétséges, hogy ott a helyem... és érdemes volt... Hihetetlenül jó barkácsgépeik vannak. Amúgy is perverz módon vonzódom az ilyen gépekhez, de amikor ezeket kifejezetten nőknek ajánlják, igazán lenyűgöznek....Annyira magától értetődő, hogy hogyan kell használni,  hogy azok, akik teljesen "barkácsbénának" gondolják magukat, még ők is villoghatnak a saját készítésű tárgyakkal...
Én  a különböző Dremel fúró fejekre voltam kíváncsi, így egy "roppantpraktikus" fogast csináltam.. Egy régi deszka darab (régi gyümölcsös ládát bontottam szét), fém ringli, egy méter szalag, néhány kampó és egy ragasztó pisztoly kellett hozzá.....

...és ilyen, amikor sok nő barkácsol...szerintem profik....