2019. július 26.

Farönk asztal, apró „trikivel” megfűszerezve...


Már két éve pihen a pincénkben két, impozáns méretű fűzfa rönk szelet. Lukács Juli kolleganőmtől kaptam, aki egy erdészetből hozta őket. Ritka kincs, ha az embert ilyesmivel lepik meg, mert ezeket a szeleteket nem könnyű házilag megmunkálni. Szerencsére már ott a helyszínen, kivágás után meggyalulták és a hátoldaláról kicsit kikönnyítették. Ez nem volt felesleges, mert így sem túl könnyű darab.
Önmagában az ötlet, hogy ilyen szeletből asztalt csinál az ember nem igazán újszerű…tele van vele a net… viszont arra gondoltam, hogy ha csak az élét festem meg, és a repedését „megvarrom”, akkor talán sikerül valami egyedi, izgalmas gondolattal gazdagítani a kicsit elcsépelt ötletet. 




A visszajelzésekből úgy tűnik, sikerült izgalmassá tennem. Bár beltérre szánom majd, de most végül egy kerti partin debütált…
A képnek a „….mikor jönnek már????” címet adtuk… :)
Remélem mindenkinek sikerül felfedezi a finom utalást a júliusi műanyagmentes hónapra….(csak halkan jegyzem meg, kampánytól függetlenül, évek óta ezt isszuk….egyszerűen sokkal finomabbnak találjuk :)





Maga a rönk szelet már önmagában, nyersen is gyönyörű, úgyhogy nem akartam túlvariálni. Sokáig agyaltam, hogy fessem-e valamilyen színre az oldalát, de végül úgy döntöttem, hogy az egyszerű fekete él szuperül kiemeli majd a nyers fa szépségét.
Így a Poli-Farbe Cellkolor Aqua selyemfényű zománcfestékek közül a sima feketét választottam. Tényleg nagyon szép fénye van, kicsit olyan hatású lett a végeredmény, mintha bársonnyal vontam volna be. Fantasztikus a kontrasztja a nyers fával…remélem a fotón is látszik….




Eredetileg ilyen volt….



Bármennyire is elő volt készítve, azért a finom csiszolást nem úsztuk meg….


A festés nagyon egyszerű. Arra kell figyelni, hogy az ecsetet a felső élnél csak felfelé mozgassuk, így nem kenjük össze az asztal lapját. Igazából akkor sem kell megijedni, ha egy kis festék kerül rá, mert száradás után egy finom csiszolópapírral óvatosan lecsiszolható.




Teljes száradás után felcsavaroztuk a lábakat. A kivésett könnyítés miatt nem olyan egyszerű megtalálni a helyét, ezzel próbálkozni kell. A három láb azért jó, mert ha picit egyenetlen is, akkor sem fog billegni. Négy lábbal már nem lenne ilyen egyszerű a helyzetünk…
Ilyen „harpin” lábakat a neten készen is rendelhetünk, de én legyártattam a lakatosokkal. Ezek nyers vas lábak, úgyhogy mindenképp festeni kellett őket. Felcsavarozás után festettük, mert sokkal egyszerűbb volt, mint lefektetve.
A Poli-Farbe Cellkolor Aqua selyemfényű zománcfestékek nem csak fa, de fém festésére is alkalmasak, ezért egyszerű dolgunk volt. Ugyanazt a dobozt használtuk, mint az asztallap élének festésekor.
Megint csak bebizonyosodott, hogy a vízzel hígítható festékeknek nincs párjuk. Az órákkal ezelőtt használt ecsetet akkor, csak kiöblítettem a csap alatt, megszáradt, és a láb festésénél újra úgy lehetett használni, mintha egy vadiúj ecsetet vettem volna elő…. Nagyon szeretem!!!



Az elkészült asztal már így önmagában is nagyon jól nézett ki, de szerettem volna még valami „csavart” bele….
A száradástól az ilyen rönkszeletek mindig megrepednek, de ez nem is baj, mert többek között ezek adják azt a gyönyörű natúr hatást, ami miatt szeretjük őket.
Ennek a repedésnek a „bevarrása” volt az, ami végül feltette azt a bizonyos pontot az „i”-re. Apró, alig látható kis fricska, de így lett befejezett az asztal…:)




ötlet, szöveg, fotók, styling Wein Krisztina



A bejegyzés támogatója a