A következő címkéjű bejegyzések mutatása: lakberendezés. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: lakberendezés. Összes bejegyzés megjelenítése

2020. október 28.

Hogyan kezdődik az együttműködés egy lakberendezővel - avagy egy lakás, három variációban....



Ismerős a szituáció, amikor lakás vásárlás után boldogan körbenéztek az új lakásban, azzal a biztos tudattal, hogy most már minden rendben lesz, van 10,20,30, 50...stb. négyzetméterrel több területünk, most már mienk a világ, itt aztán mindenre lesz helyünk?...
Aztán jön a hideg zuhany...na de hogy fog beférni, elférni, kiférni?

Sokszor zavar van a fejekben az ügyben, hogy egy lakberendező vajon tud-e ilyen belsőépítészeti kérdésekben segíteni...
Azt nem tudom, hogy általánosságban, egy lakberendező tud-e segíteni, vagy valóban annyi-e a feladata, hogy kitalálja milyen színű legyen a fal, hova rakjuk a vázát, két vagy három kép kerüljön-e a falra, kék csempéhez jó-e a piros fuga és csinos lesz-e a szőnyeg a díszpárnához...stb. (sokszor találkozom ilyen vélekedéssel a lakberendezői feladatkörökről...ugye kedves építész barátaim???😉)...
Csak azt tudom, hogy nekem sokkal inkább azok a munkák a "szívem csücskei", ahol az alapoktól kezdve, már a térszervezés kialakításakor számítanak rám. Nem mintha bajom lenne a hagyományosan értelmezett "lakberendezős" feladatokkal, (elképesztően izgalmas megoldásokat lehet létrehozni ebben a műfajban is) de nekem az sokkal inkább a styling vagy a homestaging körébe tartozik. Én is vállalok ilyet, ha izgalmasnak találom a feladatot. Ha követtétek esetleg nyaraló dobozunk felújítását, akkor láthattátok, hogy az is inkább ehhez a styling dologhoz sorolandó...Legalább is az én értelmezésem szerint, bár tudományos körök még nem igazolták ennek az - általam felállított - kategória rendszernek a létjogosultságát:))

Most is benne vagyok egy ilyen "szívem csücske" munkában. Ugyan nem a hagyományos értelemben vett (általam igencsak nagyra értékelt) polgári lakás. A harmincas években épült, úgyhogy inkább bauhaus jelleget hordoz, de ezt a típust is nagyon kedvelem. Az eredeti alaprajz legalább annyira használhatatlan mindkét lakástípusnál, de ez teljesen normális, hisz az akkori elvárások szerint tervezték, magától értetődő, hogy a mai kor igényeinek már egyáltalán nem felel meg. Persze tovább rontott a helyzeten a következő generációk lakásleválasztási ámokfutása...elképesztően kretén alaprajzú lakások születtek (csak halkan jegyzem meg, mi is ilyenben lakunk...). De innen szép nyerni...nagyon szeretem ezeket a macerás feladatokat!
Még a tervezési folyamat legelején tartunk. Már mindent tudok a család igényeiről, elképzelésiről, vágyairól. Ilyenkor készülnek a térszervezési vázlatok. Én legalább két variációt csinálok, de itt eszembe jutott egy harmadik is, úgyhogy van miből választani...
Egy négy tagú családnak, két pici gyerekkel 108 m2 elegendő kell, hogy legyen, még akkor is ha igen sok helyiségre van szükségük. Két fürdő, ha lehet vendég wc is, két gyerekszoba, háló, gardrób, tároló, valóban használható konyha és nappali, nagy egybefüggő tér ahol együtt lehetnek és sok pakolóhely....
Hmmm...ezen információk birtokában fogtam neki a "faltologatásnak"....
Innen indultunk...



...elsőnek ez a térszervezési vázlat született meg...

Én mindig társítok az alaprajzokhoz néhány inspirációs karakter képet, mert már a térszervezésnél érdemes gondolkodni a lakás hangulatán... sokszor egy-egy alaprajzi megoldás már magában hordozza a lakás stílusát...
Ez az alaprajz nagyon kis "jól nevelt"...Nagy előtér, ahonnan a gyerekszobák, a vendég wc, a tároló és a fürdőszoba nyílik. Valami ütős látvánnyal és a térbe forgatott leülővel, elég izgalmassá tehető. A nappali konyha tere nagy és világos, innen az előtérbe is jut fény. A hálószoba nem túl nagy, de tartozik hozzá egy gardrób és egy mini fürdő. A kompromisszum ebben az esetben a fürdőszobák és a szülői háló mérete...


...a második vázlat, az elsőnek a tovább variálása...
Itt a konyha és a nappali terét megcseréltem, mert mindig macerás ha egy ilyen régi építésű lakásban a vizesblokkokat túl messzire helyezzük az eredeti helyüktől. (bár nem egyszer volt már rá példa,hogy hihetetlenül bonyolult ötleteimet is sikerült megoldani)
A háló méretét is megnöveltem, bár így a gardróbhelyiség helyett egy teljes falat betöltő gardrób szekrény került ide, de úgy ítéltem meg, hogy egy ekkora méretű szekrény több holmit fog tudni elnyelni mint az első vázlat kis gardróbhelyisége. A szekrény frontjait nagyon szépen lehet variálni valami trikivel, hogy ne csak a szokásosan unalmas látvány jelenjen meg, akár még el is lehet "tüntetni", "beleolvasztani" a szoba terébe...ez még nincs a fejemben, hogy hogyan, de ott még nem tartunk... :)
Itt a fürdők mérete mellett még kompromisszum, hogy eltűnt a nagy dupla szárnyas ajtó, helyette egy kisebb méretű ajtón, gyakorlatilag a konyhabútoron keresztül jutunk a hálóba....Igen...értem...tök igazatok van....elképesztően hülyén hangzik...de higgyétek el, már ott van a fejemben, hogy mitől nem fog ez, egy végtelenül gagyi kényszermegoldásnak tűnni, sőt kifejezetten látványos lesz...

...és akkor, amikor azt gondoltam, hogy ez a második vázlat tökéletes, akkor jött egy újabb gondolat...

Először magam is úgy éreztem, hogy ennél nagyobb hülyeséget nem igazán lehet kitalálni. Ki az az eszement, aki ferde falakat tervez egy ilyen lakásba???...az ilyen ferde falas megoldásoknál legtöbbször azt érzi az ember, hogy a tervező kényszerből megerőszakolta a teret, mert nem jutott semmi eszébe...
Aztán addig tetriszeztem a falakkal, amíg kezdett valami összeállni...
A bejáratot áthelyeztem, és amikor rájöttem hogy a végtelenül bizarr alakú gyerekszobákban, kifejezetten hangulatos alvó kuckót lehet kialakítani a "béna nyúlványban" (később pedig akár gardrób is lehet belőle) akkor kezdett izgalmassá válni a dolog...
A szülői háló, gardrób, fürdő egység, pedig kifejezetten jó lett...
Igen azt azért én is látom, hogy vannak buktatói ennek az alaprajznak...Az előtér igencsak szűkös (bár tükrökkel azért tudnék trükközni) és kevés a pakoló rész, a gardrób szekrény pedig messze van a bejárattól.
De a konyha szerintem szuper és az áttörés a nappali felé, ahol a pult másik oldalához le lehet ülni reggelizni, kifejezetten izgalmas...igen...azt is látom, hogy az étkezőasztal picit be van szuszakolva...
Viszont ha hálóra egy dupla szárnyas üvegezett ajtót teszünk akkor az ablak nélküli konyha két oldalról is kap fényt és szerintem nagyon hangulatos lesz...
A gyerekszobákat össze lehet nyitni a nappalival, így tökéletesen megvalósítható az, ami a család részéről elsődleges igényként merült fel, hogy a gyerekek a nappaliban tudjanak játszani. De persze ott van, hogy ezek a dupla ajtók nem igazán tudnak hangszigetelni, úgyhogy éjszakai fergeteg partykról a nappaliban senki ne álmodozzon....

Van dilemma rendesen, lehet min gondolkodni, de ha mindent mérlegre teszek, nekem ő a kedvencem. Nem egy megszokott, a szabályokat precízen betartó tér, de szerintem igencsak izgalmas és élhető...Picit formabontó, nem véletlenül társítottam hozzá ilyen "őrült" hangulatú inspirációs képeket...:)


Úgyhogy itt tartunk, most már a család dönt, hogy mit szeretnének...remélem Ti is legalább annyira izgatottan várjátok a folytatást, mint én...:)

fotók Wein Krisztina, Pinterest

2020. január 20.

Fehér kanapén nem eszünk...vagy mégis????

A hétvégi undorító időben csak a kanapén kuckózás tudott valami hangulatot bele csempészni ...legalább is nekem.
Minden tiszteletem azoké, akik be tudják tartani, hogy nem esznek, isznak a kanapén. Nekünk egyszerűen nem megy... Még az elején voltak próbálkozások... aztán én voltam az első aki megszegte, így némileg hiteltelenné váltam ez ügyben.
Lehúzható fehér huzatunk van, és elég sűrűn megy a mosásba. Az igazán neuralgikus pont a széles karfa, ahova mindenki lerakja a bögrét, a poharat, a tányért és tulajdonképpen mindent, amit behurcolt a konyhából.
Erre kellett valami megoldást találni. Szokás szerinte levonultam a pincébe kutakodni, ahol a kezem ügyébe került egy kallódó fa fiók. 
Mindez még azokban a boldog őszi napokban történt, amikor gyönyörű vasárnap délutánok is előfordultak, úgyhogy a fotókat nézve csak csorgatom a nyálam, hogy nem olyan rég még milyen jó dolgunk volt... Mostanában már csak a kanapé kucorodás játszik, ahhoz viszont remek jól jön ez a "karfa asztalka"...



Első lépésben lesablonoztam a kanapé karfáját. Ez lényeges, mert csak így fog pontosan illeszkedni rá az "asztalka".
A doboz oldalára ráhelyeztem a sablont és körberajzoltam. Ny. egy körkivágóval kivágta az íveket, majd egy dekopír fűrésszel az egyenes részeket.


A vágott éleket megcsiszoltam és a magát a dobozt is, hogy az ezüst festéket eltüntessem róla.


A fenyőfa színét kicsit élettelennek találtam, úgyhogy dió színű Poli-Farbe Boróka Classic fabevonó vékonylazúrral átkentem a tetejét, két rétegben. Az első réteg után kicsit megcsiszoltam, így tökéletes lemosható felülete lett az asztalkának. A festékes doboz kibontása után kicsit meglepődtem, hogy a színe teljesen szürke, de felkenés után nagyon szép lett a felület. Fotón kevésbé jön ki, de nagyon szépen kirajzolódott a fa erezete.


A vékonylazúr száradása után az oldalakat festettem le, fehér színű Poli-Farbe Cellkolor Aqua selyemfényű zománcfestékkel, két rétegben.


Az "i"-re a pontot a vékony fekete csík tette fel. Itt is Poli-Farbe Cellkolor Aqua selyemfényű zománcfestéket használtam. Óvatosan, egy vékony ecsettel végig festettem a peremet.
Tudom a fotókon olybá tűnik, mintha rabszolgaként csak Ny.-t dolgoztattam volna, de most elárulom, hogy ez nem igaz. A körkivágó és a dekopír valóban az ő asztala, de a - nálunk csak"női" munkaként meghatározott - sablonozás, csiszolás, festés az én feladatom....Azt azért beláthatjátok, hogy csinálni is és fotózni is elég kevés két kéz, úgyhogy kénytelen vagyok kéz dublőrt alkalmazni. Viszont azt nem vitathatjátok, hogy ebben a szerepben igazán Oscar-díj gyanús alakítást nyújtott... :)


ötlet, szöveg, fotók, styling Wein Krisztina



A bejegyzés támogatója a

2019. június 28.

Mosogatószivacs design...avagy nagyanyó széke újravariálva

Nem tudom hogy vagytok vele, de nálunk Leányfalun van néhány dolog, ami gyakorlatilag gyerekkorom óta változatlan.
Ilyenek a magas támlás fonott székeink, amikben nagymamám kötögetett, bridzsezett a barátnőivel, ezekben ülve a teraszon pucolta a krumplit... Az összes általam ismert felmenőm és rokonom ücsörgött benne és még én is lóbáltam benne a lábam, amikor az még nem ért le...
Szerintem legalább negyven éve családunk tulajdona és totál meglepő módon szerkezetileg még mindig ép, itt-ott van csak némileg megszögelgetve.
A nyolcszáz réteg festék persze már igencsak megkopott rajta, úgyhogy gondoltam egyet és formabontó módon idén feketére festettem...


Szerintem nincs olyan vízparti nyaralóban felnőtt gyerek akinek ne égett volna bele az agyába a - némileg emelt hangon közölt - "...ne ülj vizes fenékkel a párnára!!!!!" mondat...
Hát én most megoldottam ezt a problémát!! Az Aldiban 150 Ft/10 db mosogatószivacsból felvásároltam egy jelentősebb mennyiséget, családi kalákában leszedegettük róla a dörzsis részt és befűzögettem a rácsok közé.
Ezen tocsogósan vizes fenékkel is lehet ücsörögni...vizes lesz, aztán meg megszárad..
(mondjuk szerintem a párna is, de ezt csak halkan merem leírni, mert ezen állításommal évszázados családi tradíció létjogosultságát kérdőjelezem meg :)
Persze kekeckedő barátaim természetesen belekötöttek...A környezettudatosságot kérték rajtam számon...de kifogtam rajtuk, mert rájöttem, hogy ha nagyon elkopik, darabokra vágom és párnatöltelék lesz belőle...A maradék szivacsokon kipróbáltam és szuperül működik!!!!!


A júniusban megjelent Kiskegyed Otthonában részletes leírást olvashattok az elkészítéséről.
 
Fotó: Ringier Axel Springer / Kiskegyed Otthona / Wein Krisztina

2019. április 15.

Hogyan csináljunk 90-ből 120 négyzetmétert?....

A márciusi Otthon Magazin címlapjáról már ismerős lehet a lakás, de gondoltam ismétlés a tudás anyja..és különben sem biztos, hogy mindenki olvasta az újságban...:)
Amikor Batu-Weinber Anitával először jártunk a lakásban, már a ház maga lenyűgözött minket...


A Hauszmann Alajos által, az 1800-as évek végén tervezett ház, meglepően jó állapotban van és még ma is fantasztikusan elegáns hangulatot áraszt. 
A lakás viszont a szokásosan lepusztult, teljesen felújításra szoruló típus volt, ami kifejezetten kedvencünk, mert így aztán kedvünkre "garázdálkodhattunk". 
Nem fogjátok elhinni, de az eredeti állapot fotók szőrén-szálán eltűntek, sem én, sem Anita nem talál egy darabot sem, ami totálisan érthetetlen, hisz az ilyen fotók rengetegszer előkerülnek a tervezés folyamán....úgyhogy el kell hinnetek nekem, hogy tényleg áldatlan állapotok voltak. 
Kizárólag eredeti alaprajzzal tudok szolgálni...

Ez az elrendezés semmilyen szempontból nem felelt meg a Megrendelőnk igényeinek. Szükség volt két hálószobára, két fürdőre, plusz vendég wc-re és dolgozó részre, természetesen a jól használható konyha és nappali mellett...
Csak hogy belelássatok a tervezés folyamatába...Ilyenkor térszervezés szempontjából minimum két alapkoncepció készül, lehetőség szerint nagyon eltérő gondolatmenet szerint. Itt is terveztünk egy egyszerűbb, költségkímélőbb és egy galériás, látványosabb, ám kétségtelenül jóval költségesebb variációt. 
Az egyszerűbb változat ugyanúgy tartalmazta az igényelt helyiségeket, de kevésbé volt nagyvonalú, mint a nagy galériás változat.
Ebben az esetben is készült volna egy kis dolgozó galéria, alatta vendégfürdővel. Megvolt minden funkció, de maga a végeredmény sokkal kevésbé lett volna impozáns, mint a végül megvalósult tervek esetében.
Nagyon boldogok voltunk, hogy a Megrendelőnk felmérte, hogy bármennyivel is költségesebb és bonyolultabb a második változat, annyival többet tesz hozzá a lakás megjelenéséhez (és nem utolsó sorban értékéhez) hogy sokkal jobban megéri ezt választani...
Mostanában rengeteg lakásban készül galéria és bevallom, hogy sokszor rettenetesen beszorítottnak érzem őket. Nem vagyok egy "mindenáron galéria" típus, szeretem, ha hagyjuk élni a nagy belmagasságokat... Itt is arra törekedtünk, hogy a galéria ne üljön rá a lakás levegős, átlátható hangulatára. Ezért az eredeti előszoba/konyha/hall/alkóv részt egybenyitottuk, fölé került a galéria, de úgy, hogy a bejárati oldalon lévő főfalig nem futtattuk ki és a szoba illetve a fürdő részt is csak egy keskeny, 1 méter széles híddal kötöttük össze. Az így létrejövő áttöréseknél az eredeti 4,4 méteres belmagasság továbbra is élni tud és megmaradt a levegős összhatás.
Azért volt néhány álmatlan éjszakánk, hogy a szoba alá tervezett konyha, a maga 2,15-ös belmagasságával nem lesz-e nagyon összenyomott érzetű, de szerencsére végeredmény olyan lett, mint amilyennek elképzeltük...














A szomszéddal közös falra felkerült bontott tégla burkolat mögé hangszigetelő réteg került. Az ilyen leválasztott lakásoknál hihetetlen, hogy sokszor csak élére állított téglából épített válaszfalat építettek, aminek az az eredménye, hogy annyira áthallatszik minden, mintha egy lakásban élnénk a mellettünk lakókkal. De látvány szempontjából is nagyon szeretjük, hogy az egybefüggő téglaburkolat összeköti, egybefésüli a két szintet.
 A nappaliba vezető gyönyörű, széles tokborításos dupla ajtót természetesen meghagytuk eredeti formájában, csak kicsit felújítottuk. A külső nyílászárókat újra gyártották, de azt is teljesen eredeti formában. Annyi triki került bele, hogy a nappali ablakainak belső oldala sötét kék lett és kapott egy ezzel megegyező színű festett keretezést. A totál egyszerű lapradiátort is igyekeztük "eltűntetni"...lefújattuk ugyanúgy sötétkékre , így már egészen belesimul a környezetébe...


A nappali tere indokolatlanul nagy volt, így az a döntés született, hogy itt helyezzük el a dolgozó részt. A fekete vas szerkezetű "T" alakú térelválasztó kicsit visszahoztuk az előtérben megjelenő galéria anyag és formavilágát. Egyik oldalára íróasztal, a nappali felőli oldalra egy egyszerű, készen vásárolt biokandalló került.

 


















 
A felújításba a műemlékvédelem is bekapcsolódott. Alapvetően tökéletesen egyetértek azzal, hogy az ilyen típusú lakások felújításánál legyen egy ellenőrző szerv, aki tényleg figyel arra, hogy az építészeti értékeket tiszteletben tartsák... Időnként elszomorítóan barbár dolgokat lát az ember, úgyhogy erre szükség van!...Azt viszont egy picit túlkapásnak érzem, hogy a festékrétegek alól már alig látszó mintázatú mennyezeti gipsz csillárstukkót sem leszedni, sem áthelyezni, sem álmennyezet alá elrejteni nem lehetett....Ment az agyalás, hogy mi is legyen vele, végül Anitának jött az isteni szikra...Egy üveglapot függesztettünk alá, amire rákerült az építés éve és a tervező neve, amolyan "mennyezeti tárlóként"... :)

A hálószoba teljes hátsó fala 3d burkolatot kapott, így a nappali ablakainak színe itt visszajön. Innen nyílik egy gardrób, amin keresztül a fürdőszobába jutunk. 







A felújítás folyamata nem volt igazán rövid,  hullámhegyek és völgyek tömkelegével, de a végeredményt nagyon szeretjük!!!

fotó Wein Krisztina