2016. augusztus 29.

Festmény nyomat vászonra...szeretjük?????

Nem is tudom.... Első körben határozott "NEM"-mel válaszolnék a címben feltett kérdésre...aztán persze elgondolkodnék, mert soha semmi nem egyértelmű...
Alapvetően nem szeretem azokat a képeket, amik festménynek szeretnének látszani miközben semmi közük az eredeti kézi munkához. Annyi minden izgalmas, költség kímélő megoldással lehet dekorálni egy lakást ami valóban az, amit mutat (plakát, fotó, a gyerekek rajzai..stb.)
Valószínűleg családom tehet róla, hogy megfertőződtem az eredeti festmények iránti vonzalmammal. Dédapám, nagyapám és édesapám is gyűjtötte a maga korában aktuális magyar kortárs festők képeit és én is nagyon szeretném, ha megtehetném, hogy eredeti kortárs művekkel vegyem körbe magam... Jó, jó jelenleg ez némi nemű nehézségbe ütközik, de mindenki arról álmodozik, amiről akar....:)
Most olyan szituációba keveredtem, ami igencsak megrengette határozott véleményemet a nyomatok iránti ellenszenvem ügyében...
A madridi Thyssen-Bornemisza múzeumban Ny. egyszer csak lecövekelt egy Ramon Casas kép előtt, "nekem kell" felkiáltással. Teljes meggyőződéssel állította, hogy a kép címe "NY. A TERASZON AZON MERENG, HOGY NEKI KÉNE KEZDENI A FŰNYÍRÁSNAK..."
Az eset tavasszal történt, azóta folyamatosan visszatérő téma, hogy a kép úgy kell a leányfalui "dobozunkba", mint egy falat kenyér...
Mit tesz ilyenkor egy jó feleség?
a., felvásárolja a képet a múzeumtól
b., festőkurzusra kezd járni, hogy elkészíthesse a tökéletes másolatot
c., a múzeumban stikában elkattingatott képeket Photosoppal elkezdi javítgatni, hogy vászon nyomatot készíttethessen róla
Szerintetek???
Jelenleg ezek az állapotok...és ami furcsa, még én is szeretem.....:)
..és az ominózus hely, ahol a Ny. rendszeresen mereng a fűnyírásról...a szék ikonikus darab, némileg elhagyta magát, de mivel már nagyszüleim is ebben merengteg, ezért örök helye van itt...

Ha eredeti festményt szeretnétek, akkor a legjobb, ha a gyerekek művei között keresgéltek. Nekünk is legértékesebb darabunk "kislányom" gyerekkori festménye, ami azért is hihetetlenül értékes és megismételhetetlen, mivel a művésznő azóta már orvosi egyetemen tengeti mindennapjait és nem úgy tűnik, mintha vissza akarna térni bármifajta művészi megnyilvánuláshoz...
 
Ha valaki - hozzám hasonlóan - szintén idegenkedik a festmény nyomatoktól, de mégis beleszeret valami megszerezhetetlen festménybe, akkor a legjobb megoldás, ha "igazi hamisítványt" készíttettek róla. (arra azért érdemes figyelni, hogy olyannal csináltassátok, aki tényleg ért hozzá!!!) Én is ezt tettem néhány éve  Tamara de Lempicka Fiatal lány kesztyűvel (vagy más néven Zöld ruhás lány) című festményével.. Itt is Ny. volt a hibás, ő hisztizett :), hogy nem tud enélkül élni....Hiába érveltem, hogy a kép a Pompidou központban Párizsban van és nehezen tudom elképzelni, hogy le tudom velük boltolni az adás-vételt... Úgyhogy csináltattam a képről egy olaj technikával készült másolatot...
Ok, kicsit sárga, kicsit savanyú...de a mienk!!
Fotók: Wein Krisztina

2016. augusztus 4.

Régmúlt idők Ikea széke....

Talán mások emlékeiben is megvan ez a fonott Ikea szék...úgy emlékszem már évek óta nem kapható, pedig formáját tekintve - szerintem - még most is megállná a helyét...
Ezek a konkrét darabok közel tíz évesek és igazán nem vethetjük a szemükre, hogy mostanra "kicsit" elhagyták magukat. 
Amikor egy kedvenc régi megrendelőm felhívott, hogy kell-e nekem négy lelakott Ikea szék, természetesen igent mondtam, bár elképzelésem nem volt, hogy hova fognak kerülni. (Nagyon köszönöm Lilla!!! :) 
Hihetetlen volt, hogy azon kívül, hogy az ülőfelület fonata elszakadt, semmi bajuk. Szerkezetileg tökéletes állapotban vannak. A felépítése pedig egyenesen barkácsolók álma, hisz úgy lehet szétszedni, hogy az ülőfelület kerete profi alapként szolgálhat bármilyen típusú újragondoláshoz.
Egyet régi övekkel "kárpitoztam", kettőt pedig osb lappal egészítettem ki. Szintén az Ikea tervezőket dicséri (nem...nem fizetett Ikea reklám!! :) hogy az atomjaira szétszedett székeket pikk-pakk újra össze lehetett szerelni, úgy hogy tökéletesen stabilak.
A mostanában megjelenő Kiskegyed Otthonában olvashattok róla bővebben.

Kiinduló állapotok:

a végeredmények:

  
Teljesen megértem, hogy ennyi régi öve kevés embernek van otthon elfekvőben...de ugye nem most először hirdetem az igét, hogy egy barkácskodónak kötelező a különböző turikat rendszeresen látogatni!! Öveket érdemes nem darab árus, hanem kilós helyen beszerezni, úgy tényleg minimál költségből meg lehet úszni.
Azzal is tisztában vagyok, hogy övekkel nem csak így hosszában szoktak kárpitozni, hanem rá merőleges darabokat is beillesztenek és összefonják, de én nem akartam kockás hatást, mert a csíkosat izgalmasabbnak találtam. Tudom, hogy a kereszt szálak hiánya miatt talán ez kevésbé tartós, de az elmúlt hónap tapasztalata azt mutatja, hogy meg sem mozdul. Ha biztosra akartok menni, alulról - úgy, hogy felülről ne látszódjon - befeszíthettek keresztbe néhány hevedert...

A képek elkészítése között azért történt egy s más...
És mielőtt úgy tűnne, hogy kizárólag Ny. az aki dolgozik, szeretném felhívni a figyelmet azon hiányosságomra, hogy képtelen vagyok csavarozni/húzni/vonni/szerelni...stb és ezzel egy időben csudálatos fotókat kattingatni, így kézdublőrre van szükségem...Na jó az igazsághoz hozzátartozik, hogy a szét és összeszerelést nem én csináltam... és az is igaz, hogy a kevésbé látványos munkarészekhez sokszor semmi türelmem....de okoskodni remekül tudok...:) Mondjuk a munka időtartamát igencsak meghosszabbítják a "nem lenne jobb, ha úgy csinálnánk...?!?!?!?" kezdetű mondatok és a javaslatok parázs hangulatú megvitatása...:)
 
 
 
 
 
 
 
A párnázott szék alapjául Osb lap szolgál..és csak halkan vallom be, hogy valójában nekem úgy tetszik a legjobban ez a szék, hogy nincs rajta párna és öv, csak az Osb mintázata látszik....Miután beillesztettem a lapot, kicsit leolajoztam, így mind színben, mint mintázatban tökéletesen illeszkedik a fonott háttámlához.
 

fotók RingierAxelSpringer/KKO/Wein Krisztina