2018. november 18.

Konyhaszekrény három élete....

Nemrég beszámoltam nyaraló "dobozunk" mini konyhájának színeváltozásáról.  Természetesen a szekrény sem maradhatott ki a változtatásból...
A konyha falra Poli-Farbe Platinum matt latex festék került mustármag (M50) színben. Szerettem volna, ha a bútor szépen belesimul a háttérbe, így arra Poli-Farbe Cellkolor Aqua selyemfényű zománcfesték került. A Poli-Farbe színezőrendszerben a mustármaghoz  nagyon közeli színt választottam, így sikerült összefésülnöm a különböző felületeket. A konyha fal és padló színeinek egyenetlen, "ecsetnyom mintás" találkozása elég extra, így a szekrénynél nem vágytam mintára vagy valami szuper kigondolt megoldásra.


Mivel nyaralónk tényleg amolyan diy megoldások "bemutatóterme", folyton változásban van. Mindig az éppen aktuális őrületeimet próbálgatom rajta. Ez a konyhaszekrény tökéletes példája ezeknek a próbálkozásoknak...


Mint mindig, a szekrényt most is először szét kellett szedni, az ajtókat leszerelni. Az új bőr fogantyúknak nem kettő, hanem csak egy lyuk kellett, így a meglévő lyukakat begletteltem, majd száradás után lecsiszoltam.
Mivel öt évvel ezelőtt egy alapozó festékkel festettem át, így most közvetlenül erre festettem a zománcfestéket. Semmiképp ne ecsetet használjatok. Ahhoz, hogy a végeredmény egy tökéletesen sima felület legyen, én velúr hengert használtam. Két rétegben festettem és a festékek között türelmesen megvártam a száradási időket.
Amikor kész lett, felszereltem a fogantyúkat és összeállítottam a szekrényt...
Akkor már nagyon fáradt voltam és arra gondoltam, hogy ha legközelebb ezt a szekrényt megint át akarom festeni, akkor inkább öljetek meg... :)))
Bár szerintem nagyon jó lett ebben az üde napsugaras színben, de szerintem egy most 18 éves (és amikor majd megint megunom kb. 20 éves) szekrény likvidálását még a legharcosabb újrahasznosító, ökológiai lábnyom fixációs énem sem ellenezheti....
Mondjuk elképesztő, hogy még mindig tökéletesen áll, nyílik, csukódik és hogy egy sima festés micsoda változtatásokra képes egy szerkezetileg ép bútoron...
 


 fotó, szöveg: Wein Krisztina

    A bejegyzés támogatója a


2018. november 7.

Amikor a borbár még nem volt borbár...előtte/utána fotók....

Már néhány fotót láthattatok Batu-Weinber Anitával közös munkánkról a Fill the Winebox-ról, de nekem mindig érdekes visszanézni, hogy honnan is indultunk...
Amikor kb egy éve megnéztük ezt a romos, béna térkiosztású, kb. 100 m2-es helyiséget, még a tulajdonosok sem tudták pontosan, hogy hogyan is fog összeállni egy friss, mai megjelenésű, minden túlkapástól mentes hely, ahol jó borozgatni, eszegetni, csacsogni..vagy  egyszerűen csak úgy "lenni"... és mindezt igencsak költségkímélő üzemmódban...
Természetesen mi már azonnal tudtuk... :)...na jó, hazudok, ez nem igaz, kellett "néhány" egyeztetés mire összeálltak a dolgok.
Abban megegyeztünk, hogy a natúr fa megjelenés, a tiszta színek és a laza, némi ipari részlettől sem mentes tér lesz a nyerő...
Aztán megterveztük....most pedig megnyílt, úgyhogy használhatjátok...hát ennyi... :) 




Volt egy részlet ami igencsak sok fejtörést okozott...a helyiség sarkában, elképesztően rossz helyen, egy elbonthatatlan "sísánc"... az utcáról megközelíthető pince helyiség lépcsőlejáratának elfalazása.
Róla beszélek:
A sok elvetélt gondolat után jött az isteni szikra...dobozoljuk be fával. A bejárat felöl egy tükör játékkal legyen egy "oszlop" sor, erre merőlegesen egy hosszú pad.
A "doboz" belsejének tetejére kerüljön szintén tükör, ami belülről nézve az ablakot kétszerezi meg, az utcáról pedig a helyiséget tükrözi vissza...nna hát ennél jobban nem tudom körülírni a látványt, szerintem jobb ha élőben megnézitek... :)
El is készítettem a látvány vázlatát..kéretik kellő elnézéssel kezelni kezdetleges 3d próbálkozásaimat!!! :)...igyekszem, igyekszem... :)
 Élőben azért összehasonlíthatatlanul jobb lett....

 
 

Cementlap: Moza
Bútorok: Dublino
Lámpák: Tilka (egyedi)

Fotók: Fill the Winebox