Egy kis lakás előzetes...előtte fotókkal

Néhány lakásnál - azoknál, amik a kedvenceim közé tartoznak - elképesztően türelmetlen tudok lenni.. Egyszerűen nem bírom kivárni, amíg profi módon, rendesen stylingolva befotózásra kerül. Most is így vagyok vele. Még javában tart a beköltözés, szinte nincsenek is a helyükön a tárgyak, a képek, stylingról meg ne is beszéljünk. 

Amikor felmentem, egyáltalán nem terveztem, hogy a fotókat fel fogom tenni a blogra, gondoltam majd szépen kivárom, amíg rendesen elkészül...

Hát nem ez történt..Úgy ítéltem meg, hogy már mostani állapotában is kellően izgalmas ahhoz, hogy megosszam Veletek. Annyira szeretem, amikor a terek és a teljesen "össze-visszának" tűnő tárgyak, egyszer csak úgy állnak össze, ahogy az már a kezdet kezdetén a fejemben ott volt. Van itt Ikea, egyedileg gyártatott, netről vásárolt új és használt, de még régi bérház udvarán talált cucc is... A lakás kedvenc darabját, a kis retro komódot pedig Merci és Ancsa túrta ki.....Hihetetlenül jó szemük van ahhoz, hogy megtalálják "A" kincseket!! Ezúton is nagyon köszönöm! :)

A lakás terveit már láthattátok (itt)..és  most itt tartunk...

..és innen indultunk..

 

 

Természetesen a lyukba még bekerül egy hűtőszekrény. Terveim szerint  egyszerű fehér, de az alsó részét, a pult vonalával  egy magasságig, feketére festjük, hogy harmonikusan "beleolvadjon " a konyhabútorba...

Nagyon szépnek találom, ahogy az egyszerű Ikea fogantyúk tükröződnek a fekete, magasfényű konyhaajtók felületén. Az pedig, hogy nem vízszintesen, hanem függőlegesen kerültek felrakásra, még izgalmasabbá tette.

 

Mit főzzek????....nézzük, mi van itthon...

Bár a cím - tudom - megtévesztő lehet,  de én tényleg valami hasonló módon állok hozzá a tárgykészítésnek. A meglévő, otthon hányódó "dolgok" egy darabig csak úgy elvannak, aztán egyszer csak jön az isteni szikra és meglátom bennük, hogy valójában mire is lehetne őket használni. 

Kevésbé tudnak inspirálni azok az alapanyagok amiket azért gyártanak, hogy aztán barkácskodjunk vele... Mondjuk ennek a hozzáállásnak hátulütője, hogy az ember elkezd "mindengyűjtő" lenni. Ehhez viszont a tárolókapacitás és egy roppant nyitott (kicsit az őrülettel megfertőzött) család elengedhetetlen... az előbbivel kevésbé, de az utóbbival nagyon jól állok...

Azt hiszem abban is igen szerencsés vagyok, hogy a Kiskegyed Otthonában rendszeres rovatom jelenik meg, így mindig van ami "rákényszerít", hogy kicsit kézműveskedjek és ne hagyjam, hogy a fejemre nőtt tennivalók és a sok lakberendezős munka miatt háttérbe szoruljon az, ami igazából kikapcsol.  Merthogy mindannyian hajlamosak vagyunk elhanyagolni hobbijainkat a mindennapi rohanásban....

Pedig ebben a borzalmasan hosszúra nyúlt télben még inkább szükség van olyan tevékenységekre, amik kicsit felráznak...legalább is nekem egészen biztosan!!!

A most megjelent számban nyomon követhetitek, hogy mit "láttam bele" (és főleg,  hogy hogyan...!!) egy zöldséges ládába, négy bútorlábba vagy egy tortadobozba...

Előtte:

és a tortadoboz átváltozása...

 

fotók: RingierAxelSprineger/KKO/Wein Krisztina