2013. január 30.

Zacskós fény......

Megint csak lámpa készítésre adtam a fejem, bár nézőpont kérdése, hogy lámpának vagy átvilágított "képtartónak" tekintjük.....
Én leginkább hangulatvilágításnak nevezném, cserélhető fotókkal, csak ez így elég hülyén hangzik, na meg hosszú is...
Kell hozzá egy fehér papírzacskó, lámpafoglalat vezetékkel és kapcsolóval, egy kiürült arckrémes tégely, szerszámok, csavarok és néhány kinyomtatott fotó. A legjobb, ha nem fotópapírra, hanem sima fénymásolópapírra nyomtatjátok, mert azt világítja át szépen a zacskóban lévő fény.
Nem csak állítva, függesztve is nagyon jó....(a kandallós posztban őt láthatjátok a kandalló felett)


Mérjük le a papírzacskó alját, majd rétegelt lemezből vágjunk ki egy ekkora darabot. A levágott lap közepére csavarozzuk fel az arckrémes tégely tetejét.  A tégely alját egy 10-es fúrószárral fúrjuk ki. Ebbe illesszük be a közcsavart (ez nem más, mint egy belül üreges menetesszár) , majd rögzítsük az anyákkal alul és felül. Csavarjuk rá a foglalat alját a közcsavarra.  
A tégely oldalán fúrjunk egy olyan átmérőjű lyukat, amin a vezetéket át tudjuk majd fűzni. Fűzzük be a vezetéket ezen a lyukon, majd felül a közcsavaron és a rácsavart foglalat alján dugjuk ki. Kössük be a foglalatot és pattintsuk rá az aljára.  Csavarjuk rá az arckrémes tégelyt a falapra csavarozott tetőre, fejjel lefelé.
A rétegelt lemez négy sarkába fúrjunk egy-egy lyukat. Egy drótot hajlítsunk meg „U” alakban, úgy, hogy az „U”szára megegyező legyen a zacskó magasságával.  A zacskó hátoldalán középen alul vágjunk egy függőleges nyílást. A falapra szerelt foglalatot óvatosan csúsztassuk bele a zacskóba és helyezzük el az alján. A vezetéket, a dugaljjal és a kapcsolóval dugjuk ki a kivágott függőleges nyíláson. Legvégül pedig illesszük bele rétegelt lemez lapon fúrt lyukakba  a két „U” alakú drótot, mert ez fogja kimerevíteni a zacskót.
Ezután már csak a kiválasztott fotót csíptessük rá a zacskóra és kész vagyunk….

Higgyétek el, leírva sokkal bonyolultabb, mint megcsinálni. Talán a fotókból egyértelműbb lesz....

A fotót akár mini facsipesszel, akár egy sima gémkapoccsal is rögzíthetitek...

2013. január 23.

..amivel még tartozom...képkeret kandalló utóélete...

Még karácsony előtt készült el az a képkeretkandalló gyertyákkal, ami a decemberi Lakáskultúrában jelent meg. A fotók kint készültek a nyaralódobozunkban, de utána, ahogy írtam is a posztban, felkerült a pesti lakásunkba, ahol néhány régi gerenda közé építve tökéletes térelválasztó lett belőle. Szerintem nagyon jól bevált... Azt ugyan nem tudom eldönteni, hogy a karácsonyi őrületben mindenkinek magától értetődő gondolatmenet-e, hogy tonnás gerendákat hurcoljunk a másodikra, majd fűrészpor felhő mellett vágjuk méretre, végül a szomszédok legnagyobb örömére, éjszakába nyúlóan furkáljuk a plafont, hogy azok a nyomorult gerendák biztosan álljanak a lábukon. Szerintem magától értetődő....!!!
Ezúton is köszönettel tartozom igazán megértő szomszédainknak (bár azt hiszem edzésben vannak, elvégre már négy éve itt lakunk...)
A kép elképesztően béna, de nézzétek el nekem, hisz most kattingattam, hogy tudjam pótolni amit még karácsony előtt ígértem Nektek....

Az első lépés az volt, hogy még a boldog októberi napsütéses napok egyikén, egy magasnyomású mosóval többször átmostam a gerendákat. Nekem minden bontott anyagnál problémát jelent, hogy rettenetesen koszosak bírnak lenni és azt nem nagyon kedvelem, de ezzel a módszerrel garantáltan tiszták lesznek. Az egyetlen, hogy utána nagyon ki kell szárítani őket....

Magáról a szerelésről is készültek képek, de egyszerűen nem találom őket, így meg kell elégednetek a leírással.
Először a plafonra csavaroztunk "L" vasakat, amihez hozzáerősítettük a gerendákat, úgy, hogy az "L" lelógó szára a gerendák hátsó oldalára került, így csak akkor látszanak, ha az íróasztal felől nagyon nézek felfelé (bár lefestve már úgy se....). 
Ugyanezzel az "L" vasas megoldással a padlóra is lecsavaroztuk. Tisztában vagyok vele, hogy ez nem igazán a parketta kímélő megoldások egyike, de már amikor ide költöztünk, akkor szerettem volna kicserélni a parkettát. Nem nagyon jött össze, úgyhogy csak fel lett csiszolva és kapott egy dió színű pácot. Azonban ez a projekt nem hagy nyugodni, úgyhogy nem bánok túl kesztyűs kézzel a parkettával, hisz folyton az van a fejemben, hogy úgyis mindjárt kicseréljük......hmmm..(azért gyanús, hogy ez nem holnap lesz:)
Amikor a három egész gerenda stabilan állt, fogtuk a "kandallót" és a két egymástól távolabb álló gerenda közé (ahol akkora távolságot hagytunk amekkora a "kandalló" szélessége) beillesztettük és csavarokkal rögzítettük. 
A negyedik gerendát kettévágtuk. Egy akkora darabra ami a plafon és a "kandalló" közötti távolság, és egy akkorára, mint a padló és a "kandalló" közötti távolság. Ezután az "L" vasas megoldással ezt is rögzítettük.
 Nem igazán tetszett, hogy barna, így néhány nap múlva fogtam, és mivel úgyis rusztikus felületet szerettem volna, sima diszperzites falfestékkel lefestettem a gerendákat...nagyon gondolkodom, hogy a keretet is le kéne festeni fehérre..Ti mit gondoltok??????




2013. január 21.

"csipketerítő" vagy valami olyasmi....

..na jó, semmi köze a csipketerítőhöz, de hangulatában engem arra emlékeztet... Igazából nem kell hozzá más, csak fehér (vagy ha színeset szeretnétek, bármilyen színű) filc anyag, olló és ragasztó pisztoly. Én úgynevezett "ipari" filcet használtam, mert tetszett, hogy kicsit durvább felületű, mint a sima filc.
Nem hátrány, ha van elég türelmetek is, mert hazudnék ha azt állítanám, hogy az 1 cm széles kb 70 cm hosszú csíkokat két perc alatt fel lehet vagdosni, de szerintem jobban megéri, mintha a kreatív boltokban kapható filcszalagot használnánk.....én elég borsosnak ítéltem meg a szalag árát...főleg,hogy elég sok kell belőle...
Egyszóval a vagdosást érdemes egy kucorgós téli estén megejteni, amikor van elég időtök, ezután a ragasztgatás már gyerekjáték.
Én a karácsonyi terítéshez tányéralátéteket csináltam belőle (kb 40x55 cm), de készülhet belőle akár nagyobb méretű asztali futó is.....Lehet belőle mini fenyőfát is csinálni, de mivel ezen már eléggé túl vagyunk,  arra majd a jövő évi karácsonyi terítésnél érdemes gondolni...:)


Szabjátok fel a filcet 1 cm széles kb. 70 cm hosszú csíkokra. (egy  40 x 55 cm-es tányéralátéthez kb. 20-30 masnira lesz szükség)

Tekerjétek össze úgy, hogy egy  -  mindkét oldalán három hurokból álló  - masnit kapjatok.A közepénél ragasszátok össze.

A masnikat oldalukkal egymás felé fordítva, rendezzétek össze úgy, hogy egy  kb. 40 x 55 cm-es téglalapot kapjatok.
Az érintkező oldalakat ragasztópisztollyal rögzítsétek egymáshoz......ééés kész......!
fotó Axel Springer/Lakáskultúra/Darabos György


A masnik ötlete néhány éve, egy milánói bútorkiállításon ütött szöget a fejemben. Egy lámpabúra volt az ami elindította a gondolatmenetemet.....Azért nagyon foglalkoztat a gondolat, hogy megcsinálom lámpabúraként is, csak még nem tudom mikor lesz időm az ehhez szükséges huszonezer filccsíkot felvagdosni:).....
fotó Wein Krisztina

2013. január 10.

Mihez kezdj a hóval....

...hát én nem igazán sokat....Nem vagyok túl lelkes tőle, és mivel gyerekeim kinőttek a szülőkkel szánkózós időszakból, így most már semmi sem kényszerít, hogy "élvezzem" a tél örömeit..
Azért jégmécsest mindenképp csinálok, azt lehet nézegetni az ablakon keresztül......na meg azt, hogy szép fehér minden. 
Úgy tűnik, nem sokan osztoznak hóellenességemben....legalább is ezek a képek ezt támasztják alá.....néhány ötletadó, kreatív hószobrászkodáshoz, a lassan közelgő hétvégére....:)

...mondjuk ennek láttán nagyon gondolkodóba estem, hogy mégis vesszük a fáradtságot és megvalósítjuk:)...!










forrás

2013. január 8.

Esernyő, amikor világít.....

Ilyenkor január elején kicsit nyögve-nyelősen indulok be. Én tehetek róla, az ünnepek elmúltával meggyőzöm magam, hogy itt a tavasz. Erre még inkább ráerősít, hogy már nagyban csinálom és fotózom a tavaszi anyagokat mind a Lakáskultúrába, mind a Kiskegyed Otthonába. Így hát rettenetesen rossz néven veszem, hogy reggelente vaksötétben kell felkelni és az utcára kilépve konkrétan megfagyok. 
Ebben az időszakban minden évben azzal védekezem a sötétség ellen, hogy lámpákat csinálok....szinte mindegy miből....tavaly éppen esernyőből. Vagyis inkább napernyőből...Mivel egy fehér csipke ernyőt ritkán használok rendeltetésszerűen, ezért semmiféle gátlásom nem volt lenyiszálni a nyelét és fellógatni a plafonra.
(bocs a kép rossz minőségéért, nem találtam meg az eredeti, nagyfelbontásút....)

Levágtam a nyelét, négy egyforma hosszúságú láncot ráerősítettem a drótmerevítésekre, majd egy kábelkötegelőre ráfűztem és ráerősítettem a foglalatra.....
Én flikk-flakkoltam még... A drótmerevítések végeire rátekertem színes filcszalagot. Szerintem ez jól néz ki, bár csak az igazán vájtfülűek veszik észre amikor a plafonon van......
 Az esernyő "hegyére" függönyrojtot tekertem....ezt most már nem csinálnám, mert szerintem eléggé "édi-bédi" lesz tőle és nálunk amúgy is ott a mennyezeten a gipszstukkó....(nem mi csináltattuk, eredeti százéves darab, úgyhogy boldogan őrizgetjük.....)

Úgy látom az esernyő másokat is megihletett...
forrás
forrás
forrás      
forrás
forrás

forrás
forrás

....és ha arra használ valaki egy esernyőt, amire való, ez a szerkezet szinte elengedhetetlen.....:)
forrás