2014. november 25.

Rajzolt gyertyakandalló, a családi csapatépítés...

Rémülten konstatáltam, hogy annyira rohan az idő, hogy a hét végén már advent első vasárnapja lesz, úgyhogy éppen ideje, hogy belevágjunk a karácsonyi készülődésbe...
Ahogy megszoktátok ilyentájt nálam mindig előkerül a gyertyakandalló témaköre (itt és itt), ilyen vagy olyan, de hogy gyertyakandalló az tuti!!!
Idén szerintem sikerült a lehető legegyszerűbb variációt kitalálni. Nem kell hozzá más, mint találni a lakásban egy megfelelő falfelületet, fogni egy vastag fekete filcet, megkeresni a neten a rajztudásunknak megfelelő motívumokat és belevágni a felrajzolásába. 
Ha már nem találtok otthon szabad falfelületet (ahogy sajnos én sem!!) a családban/barátok között biztos akad olyan, akinél kifejezetten hiányzik egy ilyen rajzolt kandalló....Érdemes családilag közösen neki kezdeni, hisz miközben készül, mindenki megtalálhatja a leginkább neki való feladatot...


A legéletrevalóbbak leginkább az elkészült kandalló használatában jeleskednek...:)

Ahhoz persze, hogy mindez elkészüljön némelyeknek dolgozniuk is kell....
Ünnepi nagylelkűségi rohamunkban hajómániás egyéneket is odaengedhetünk a "műhöz", annak ellenére, hogy egy kétárbocos legkevésbé autentikus díszítőmotívum egy kandalló esetében....
Ha azt akarjuk, hogy a minta szimmetrikus legyen, érdemes először az egyik felét felrajzolni, majd egy sütöpapírra átkopírozni és áttükrözni...

A nagymamáknak és nagykorú unokáknak kiosztott forraltbor szerves része egy "kézműves szakkörnek"......Vajon az amatőr gitárszóló is???...hááát...bár legyünk nagylelkűek, mindenkinek jár öt perc hírnév:)....
Mindenkinek csak ajánlani tudom, hogy az adventi készülődés időszakát valami hasonló programmal kezdje....Ebben a rémes novemberi szürkeségben igazán jól jön az ilyesmi....

2014. november 17.

Egy elképesztően béna alaprajzú lakás....

Előre leszögezném, hogy kifejezetten vonzódom a kihívásokhoz, így semmiféle kifogásom nincs, ha megtalál egy-egy izgalmas feladat. Ahogy most is..... bár bevallom, az én kezem is kicsit benne van, hogy ilyen helyzetbe keveredtem, hisz már a megvásárolandó lakás kiválasztásánál is ott voltam. Egy belbudai, 70 m2 körüli, teraszos lakás megtalálása volt a cél... Rengeteget megnéztünk és bizton kijelenthetem, hogy ennél kreténebb alaprajzot ritkán lát az ember!.... 
DE!!! A ház gyönyörű, a jó méretű teraszról rálátni a Sas-hegyre és a Svábhegyre, a hálószobából pedig a kivilágított Mátyás-templom tornyára. A három méteres belmagasság és a békebeli nyílászárók pedig még inkább meggyőzik az embert, hogy érdemes megküzdeni ezzel a lakással!!
És így is lett...mostanra megszületett a végleges alaprajz. Megkönnyítette a dolgomat, hogy egy, max. két személynek kellett kialakítanom, így egy hálószobára volt szükség, a maradék térrel szabadon garázdálkodhattam...
Szerintem ez a lakás tökéletes példája annak, hogy mi alapján válasszuk ki leendő otthonunkat... A legfontosabb, hogy azok a  paraméterek (a környék, a méret, a ház állapota!!, a lakás fekvése, a hangulat...stb.) amik tőlünk függetlenek és nem igazán tudunk rajta változtatni, megfelelőek legyenek. Ha ezek rendben vannak, nem érdemes megriadni a tökéletes lepusztultságtól és a kilátástalannak tűnő alaprajztól.  Érdemes venni egy nagy levegőt, alkudni az árból (elvégre az átalakítás nem lesz két fillér...) és megbízni egy lakberendezőt/belsőépítészt, hogy tökéletes legyen a végeredmény....


Már az alaprajz kialakításánál figyelembe vettem, hogy a legtöbb bútort az előző lakásból magával fogja hozni a tulajdonos. A ferde fal méretezését meghatározta egy gyönyörű régi jugendstil könyvszekrény, a gardróbszekrény és a konyha méretét is a meglévő (Ikea) szekrények jelölték ki, de biztos vagyok benne, hogy némi "trikivel" (átfestés, kiegészítések...stb.) senki sem fog majd ráismerni a megunt darabokra.
Nem lesz "túlgondolkodva" az egész berendezés...falnyi épített könyvespolc, régi gerendákkal elválasztott dolgozó rész, festmények és egy igencsak meghatározó óriási, antik aranyozott csillár, kiegészülve néhány mai design(hangulatú) kiegészítővel.... és persze az évek óta unalomig ismételt szürkéim (tudom, tudom...de egyszerűen ez van!!!...:)
Reményeim szerint amolyan " száz éve itt lakom és csak összegyűltek a dolgok az évek folyamán, amiket lazán elhelyeztem" típusú lakás alakul majd ki....



2014. november 4.

"Most komolyan nekiestél lefesteni a kárpitot?!?!?"..avagy mire jó a Chalk Paint...

Évek óta tervezem, hogy nagyanyótól örökölt, textilbőrszerű kárpittal bevont étkezőszékeinket áthúzom valamilyen világosabb, kevésbé komor hatású anyaggal. Mindig elodáztam a dolgot, hisz a most rajta lévő anyagon gyakorlatilag semmilyen kosz nem látszik, ami egy étkezőszéknél nem akkora hátrány...és ehhez hasonlót - csak persze világos színben - nem nagyon találtam.
Nagy szerencsémre nemrég kapcsolatba kerültem Nemiskacattal, aki forgalmazza Annie Sloan Chalk Paint festékét, amiből kaptam egy kis mintát, kipróbálásra...
Sokáig gondolkodtam, hogy mi legyen a mintadarab, mert azzal tisztában vagyok, hogy bútorok antikolására tökéletes, de valahogy mostanában kevésbé vagyok antikolós hangulatban, ezét olyasmin szerettem volna megpróbálni, hogy mire képes a festék, ami nem igazán magától értetődő felhasználási mód.
És akkor villantak be a székek! Leírás szerint a festék mindenre tapad, még textilre is, úgyhogy vettem egy nagy levegőt és belevágtam...
Egyszerűen le vagyok nyűgözve!!! Szerintem hihetetlenül izgalmas, hogy a kárpit és a szék fa része is ugyanolyan felületet kapott, gyakorlatilag úgy néz ki, mintha egy anyagból lenne. Csak ajánlani tudom, hogy próbálkozzatok hasonló izgalmas megoldásokkal...és mondjuk az sem hátrány, hogy lassan egy hónapja használjuk és meg sem mozdul rajta a festékréteg, pedig maga az ülőfelület puha, párnázott, tehát minden egyes ráülésnél benyomódik, úgyhogy nagyon féltem, hogy repedezni fog...de nem!!!
Most már csak a maradék öt széket kell lefestegetnem...hmmm...:)


Először kiragasztottam a lábakat és a háttámlát. Nem volt semmiféle tudományos koncepció arra, hogy hol ragasszam ki, egyszerűen ránézésre határoztam meg. Aztán lefestettem egy rétegben....száradás után riadtan láttam, hogy mennyire foltos lett, úgyhogy pánikszerűen lefestetettem még egyszer....Itt már azért megnyugodtam, mert sikerült teljesen egyenletes felületet elérnem. Azt hiszem aki először fest ezzel a festékkel annak furcsa lesz, hogy mennyire sűrű. Én arra a következtetésre jutottam  hogy pont a sűrűsége az ami elsősorban antikolásra teszi alkalmassá. Nekem a második rétegnél már zavaró volt, hogy annyira "kövér" a festék réteg, így felhígítottam vízzel...hmmm elképzelhető, hogy teljesen szakszerűtlenül jártam el, de a végeredmény engem igazolt, hisz tökéletesen egyenletes felületet kaptam...és nekem ez volt a célom. Ezután kentem rá waxot, amit ajánlanak rá, de valahogy úgy érzem, mintha enélkül is működhetne...bár lehet, hogy tartósság szempontjából  mindenképp ennek kell a végső rétegnek lennie (a furcsa zsírszerű állag senkit ne riasszon meg, én egy ronggyal dörgöltem be...) Nekem maga a felület nem változott tőle, valószínűleg azért, mert világos waxot használtam.
fotó Wein Krisztina