Leányfalu és vidéke....avagy "luxus" saját kezűleg...

Azt hiszem, így az első őszies napok sokkhatása után mindannyiunk lelkének jót fog tenni egy kis nyári összefoglaló.

Egyrészt, mert úgy döntöttem, hogy dobozunk igencsak megérett egy kis ráncfelvarrásra, így a jövő szezonban már kicsit más képet fog mutatni. A költségminimalizálós szemlélet marad, de frissítés jön, ezért talán érdekes lehet egy kis visszatekintés, hogy honnan indultunk....

Másrészt rájöttem, hogy az ember hajlamos megszokni a jó dolgokat és egy idő után nem látja a fától az erdőt. Én is így jártam...vigyázat, családi szennyes teregetés következik, némi picsogással, nosztalgiázással...Aki nem szereti, az ugorjon és nézegesse csak a képeket...

Leányfalu az életem része, mióta csak az eszemet tudom. Nagyszüleim vették a telket akkor, amikor még Móricz Zsigmond a szomszéd telken írogatta regényeit, a pesti művészvilág pedig felfedezte a környéket és egyre-másra építették a nyaralókat. Folyt az élet rendesen, amit szüleim generációja is vitt tovább. Mi is igyekszünk hasonló szellemben tölteni a nyarainkat, mindezt tovább örökítve a gyerekeinkre... Dunai leúszások, csurgások (jelentése: Dömös magasságában nagy mennyiségű vízijármű vízre helyezése, úsztatása Leányfaluig, hülye poénok, alkohol és elképesztő mennyiségű vihogás, fürdés közepette) bulik, nagy zabálások, fürdések éjjel és nappal, motorcsónak túrák, vizisi és fánk húzgálás, biciklizés, esti ücsörgések a Gombában (helyi kocsma), pletykák és intrikák az otthonos "mindenkiismermindenkitdemégadédszüleitis" hangulatban...
...és hiába nőttünk fel - szerencsére -  a nyaraink most is hasonló módon zajlanak...nincs okom panaszra, tényleg a földi mennyország maga....

DE!!!...Akik - hozzám hasonlóan - "klán szerkezetű" családban nőttek fel, azoknak - gondolom - nem kell magyarázni, hogy rengeteg előny mellett, ennek hátrányai is vannak rendesen... Főleg ha a központ egy családi nyaraló telek.
Mondjuk hellyel nem állunk rosszul. Egy ekkora méretű telekre manapság élelmesebb vállalkozók minimum 24 lakásos társasházakat építenek, így a mi, két, kb. 50 m2-es házikónk azért egész jól elfér.. 

Merthogy van egy, még a nagyszüleim által épített "nagy" ház....

....hátul pedig a mi kis dobozunk, ami több, mint 40 éve épült és valami isteni csoda, hogy még mindig áll és hagyja, hogy folyamatosan varrogassuk a ráncait...

Sajnos a nagy számok törvénye alapján, egy ekkora létszámú családban biztos akad valaki, aki a Shrek rajzfilmből jól ismert "jó tündér keresztanyu" jellemmel van megáldva és erősítésnek még egy olyan fiút is tart, mint az önnön nagyságától eltelt Szőke Herceg. A rajzfilmben roppant szórakoztatónak találom őket, de valóságban szembesülni velük.....na, ez azért némileg zaklatottá tesz...

Egy közös ló hátával mindig vannak gondok, de hogy a legnagyobb gond egy bárgyú, fejében kizárólag lepkéket tartó agárkutya legyen, aki naiv jóindulattal bóklászik a világban, az azért némileg kiverte nálam a biztosítékot...a perrel történő fenyegetődzés pedig konkrétan dühöngő fúriává változtatott...

Az én fejemet most nem osztanám meg, de a "per tárgya" így reagált:

Sajnos ekkor történt, hogy elvesztem az erdőben...Szokásos színes, szagos, szélesvásznú nyári napjainkat éltük, de én csak dühöngtem, fülemen pöfögött a gőz és mindenkinek panaszkodtam, aki csak meghallgatott...Nagy szerencsémre néhány napra Erika barátnőm meglátogatott minket és miközben fárasztottam a panaszaimmal, ő fotózott....

Aztán bejöttünk Pestre és másnap reggel - amikor én még mindig sebeimet nyalogatva, roppant módon sajnáltam magamat - egyszer csak elárasztott a fotóival...

És hihetetlenül jól jött ez a virtuális nyakon vágás (ezúton is örök hálám!!!) mert ki az az elmebeteg aki képes annyira elborítani az agyát, hogy nem veszi észre hogy miben van éppen? Na jó....én vagyok az.....de talán nem csoda, hogy a képek láttán azért észbe kaptam... :)

Mert tényleg elképesztő, hogy milyen életminőséget képes generálni, ha az ember túlteszi magát a némileg fapados megoldásokon és kizárólag a hangulatra és arra koncentrál, hogy jól érezze magát!! 

Igazi glampinget teremtettünk!!! :) (A glamping szó jelentése két angol szó, a glamour és a camping szavak összeolvadásából keletkezett, jelentése nyersfordításban luxuskemping.)

...és a jövő szezonra még jobb lesz, úgyhogy csináltam egy kis összefoglalót az eddigiekről...

 

Az óriás változás 2013-ban volt....Előtte utána képek, profi fotókkal...
(nekem kicsit édi-bédi, poros a hangulat, így 6 év elteltével, ezért is zárjuk ezt a korszakot)

... az akkori részletek

..és a nem profi, telefonos fotók, most 2019-ben, amik helyrerakták az agyamat...

mindenféle szempontból...többek között abból is, hogy tényleg nagyon megérett a helyzet egy ráncfelvarrásra!!!

...végül egy kis nyári Duna reklám azoknak, akiknek fenntartásaik vannak vele kapcsolatban...bármilyen csudálatos helyeken járunk, a telet csak ezekkel az emlékekkel sikerül túlélnem... :)

fotók: Lakáskultúra, Pin Magazin, Golyán Erika, Wein Gábor, Wein Krisztina

Kárpitoztam..azért nem véletlen, hogy ez egy külön szakma...

Elképesztő magabiztossággal bírok belevágni bármilyen kézműves dologba és általában addig küzdök, amíg valami ki nem sül belőle...

A kárpitozás nem volt a terveim között...bár nagyon egyszerű formákat, könnyed vászon anyaggal már vontam be, de azért egy igazi vastag kárpit anyag és az íves formák kicsit nehezített pályának tűntek...

De mit csináljak, ha egy barátnőmtől kaptam két szép formájú, szerkezetileg ép széket és a Méta Centrumban a Kenagnál olyan hihetetlen érdekes maradék kárpit anyagot találtam, fillérekért, hogy nem tudtam ott hagyni....Nyilván az a normális, ha valaki ilyenkor kárpitoshoz fordul...de mi van, ha fél év múlva megint szembejön egy ennél sokkal izgalmasabb kárpit anyag?... fél évenként zaklatni egy mester nem túl kifizetődő...

(Egyébként a Kenagot csak ajánlani tudom, ha költséghatékonyan akartok kárpit anyagokat vásárolni. Kicsit olyan, mint egy turi, ahol vagy kincseket találsz, vagy éppen semmit. Érdemes időnként kinézni hozzájuk.)

A végeredmény nekem nagyon tetszik, de a részleteket azért ne kapargassuk...amolyan "kicsit sárga, kicsit savanyú, de a mienk" darab lett. Itthonra nagyon jó kis kiegészítő a nappaliban... mondjuk megrendelést nem vennék fel szék kárpitozásra.... De hát miért is tenném??..lakberendező vagyok...vagy mi... :)

Azért mertem belevágni, mert csak a fedő kárpittal volt gond, a szerkezet és maga a párnázat teljesen rendben volt.  A legtöbb időt az vette igénybe, hogy az anyagot hogyan is forgassam, hogy a legizgalmasabb minta jöjjön ki az ülőfelületen. Ez persze egy "normális" anyagnál nem ilyen bonyolult, de ez az anyag nagyon érdekes, nincs benne semmi szabály, sem a színek, sem pedig az ismétlődések tekintetében. Amikor ezzel megvoltam, ráfektettem a székre és nagyjából körbe vágtam. A támlánál kivágtam a sarkát, egy takkerolóval körbe lőttem, úgy, hogy közben folyamatosan feszítettem. Az elöl lévő lábaknál egymásra hajtogattam, igyekezetem úgy, hogy ne nagyon gyűrődjön. A végén levágtam a kilógó maradék anyagot és egy bőr szalagot ragasztottam körbe, hogy elfedjem a megtűzött széleket. A kárpitos szögeket csak dísznek ütöttem bele.

Ennyi...kész!!....azért azt remélem, hogy kárpitosok nem olvassák ezt a posztot... :)

Amikor le akartam fotózni a széket, hogy megmutassam Nektek, rájöttem, hogy tulajdonképpen dögunalmas... a kárpit jó, de hol van az a finom "fricska"?....Így hát egy hengerrel óvatosan megfestettem a támla belső élét...Így már elégedett vagyok, mert szinte alig látszik, de azért ott van..szeretem az ilyen "finomságokat"..
Azért jobb, ha Ti előbb gondolkodtok, mert a festéseket mindenképp a kárpitozás előtt érdemes csinálni, különben elég veszélykeresős művelet, nagyon takargatni kell a kész kárpitot.

Amúgy is teljes "idegállapotban" voltam, hogy milyen lesz a végeredmény.... és akkor nyakamba szakad egy ilyen segítség....Tényleg dicsérendő az igyekezet, értékelem is...DEEE!!!.... :))))

Fotó: Wein Krisztina

Itt a tavasz, jön a Húsvét..tuti szükségetek lesz vázákra...

Tele a lakás vágott virágokkal, mivel én is NY. is minden egyes vásárláskor összeszed néhány csokor tulipánt a napi tej/kenyér mellé...

Hiába tavasz van és ezt igyekszünk becsempészni a lakásba is..

Vázából viszont nem állunk túl jól, úgyhogy kifejezetten jól jött, hogy a most megjelent Kiskegyed Otthona tavaszi anyagához vázákat készítettem..

Kicsit inspirálódtam az Ikea új kollekciójából, feltúrtam a pincét egy lámpaernyő vázért és betértem az első utamba kerülő barkácsáruházba egy sima fehér műanyag kaspóért...

Hogy pontosan hogyan készült elolvashatjátok az újságban...

És az a csipetnyi titok!!!!....ahhoz, hogy óriási csokornak tűnjön amit a vázába tesztek, nem kell más, minthogy egy festéklehúzó rácsot méretre vágtok és beleillesztitek a kaspóba...így a szálak egyenesen állnak, a rács eltartja egymástól őket és kétszer annyinak tűnnek, mint valójában...

fotók: RingierAxelSprineger/KKO/Wein Krisztina

Bicikligumi bortartó...most mozgóképen is...

Van akinek ismerősnek tűnhet a bortartó, de filmen még biztos, hogy nem láttátok...most itt a lehetőség!:).....
A Praktiker és a Kiskegyed nyereményjátékot hirdetett. Különböző nyereményeket helyeztek kilátásba, ha elkülditek nekik saját készítésű tárgyatok fotóját és fázisképeket a készítésről. (bővebben itt és itt )
Egy kis kedvcsinálónak készült négy kisfilm négy különböző tárgyam elkészítéséről.
Az elsőt megosztanám Veletek, hátha kedvet kaptok a barkácsolásra....
Ő a végeredmény:

 ..és így készült...
(...azért szinkronszínészi karrieremet nem biztos, hogy a továbbiakban erőltetném...:)

 

Úgy tűnik vége a nyárnak....

Na igen, sajnos egészen ősz van, ami különösebben nem dob fel....Főleg, hogy hontalanok vagyunk, mivel belevágtunk, hogy dió színre pácolt parkettánkat fehérre fessük... Így barátainknál sátorozunk és csak reménykedünk, hogy holnapra a harmadik réteg is megszárad és elkezdhetjük visszacuccolni a holmikat....  Ne kérdezze senki, hogy miért pont akkor amikor gyakorlatilag elborítottak minket a teendők...az iskolakezdés az egyik gyermeknél, a másiknál vidékre költöztetés és minden ami azzal jár, hogy a "kicsike" nyugodtan megkezdhesse orvosi tanulmányait, a rengeteg munka (szerencsére!!) és a rémálomszerű időjárás, ami megakadályozza, hogy a kis házban lakjunk a felújítás ideje alatt. De mindenki úgy nehezíti az életét ahogy akarja és ha már megnehezítette, legalább ne nyavalyogjon!!!!!

Csak kicsit próbáltam magyarázni a bizonyítványomat, hogy miért nem írtam egy sort sem a blogra az utóbbi hónapban...Most gondoltam megosztom a nemrég megjelent Kiskegyed Otthonába képkeretből készített fotó tálcát. Szerintem kifejezetten üdítő, ha ebben a nyúlós-nyálas őszben még házimunka közben is lehet nézegetni a nyáron készült fotókat...

Aki bonyolultnak találná a nyári emlékek ilyetén fajta konzerválását annak tudom ajánlani az örök slágert a kavicsokat...Amióta világ a világ, nyaralás alatt mindenki kavicsot gyűjt, hogy aztán itt vagy ott porosodjon a lakásban.
De ha drótból masnit kötünk rá vagy halfarok formájú "sapkát" horgol rá az aki járatos a horgolásban, máris dísztárgy lesz belőle...:)

Egy retro dohányzóasztal másodvirágzása...

Barátainktól kaptam egy nagymama lakásából kikukázott hetvenesévekbeli dohányzóasztalt. Magunk között szólva nekem nagyon tetszett, úgy ahogy van... Ny. azonban még nem tud bekapcsolódni a 2014-es év lakberendezési trendfolyamába :), így kell azon dolgoznom, hogy elfogadja, manapság egy retro asztal tökéletesen integrálható lenne, akár pesti lakásunkba is, minden átalakítás nélkül!!! Mindegy, ami késik, nem múlik, rajta vagyok az ügyön!!!
Addig is, arra gondoltam, ez az asztal inkább átalakult formában a kerti összejöveteleken fog jószolgálatot tenni...és így is lett!
Beestem valamelyik barkácsáruházba, hogy találjak valamit, amit használhatok fogantyúnak és "kerítésnek" az asztallap köré. Ez arra szolgál, hogy amikor cincálom le a kertbe, tele mindenfélével, nehogy lecsússzanak róla cuccok. Az építőanyag osztályokban soha nem csalódom! Most is sikerült egy acélkampót találnom, menetes véggel (eladó szerint ácsok használják a tető rögzítésére a koszorúhoz), egy pont ráíllő réz fűtésszerelési idomot  és egy műanyag 10 cm széles hálót, amit tekercsben lehetett kapni (eladó szerint tetők fedésénél használják a szellőztető nyílások takarására).
A végeredmény ez lett, és bizton állíthatom, hogy a nyári kerti lét egyik nélkülözhetetlen darabját sikerült összehozni (szerintem teraszra is tökéletes). A pontos elkészítés leírását a júliusi Lakáskultúrában olvashatjátok....

 

Fűszerhinta

Már megint egy fűszeres poszt (nemrég volt egy hordozható változat is).... Nem tudom ki hogy van vele, de szerintem zöldfűszerből soha nem elég. Persze simán cserepekben is remekül elvannak, de kaspó ügyben mindig jönnek az újabbanál újabb gondolatok....

Most éppen hintáztatjuk őket... Ebben az a jó, hogy nyáron kint van a teraszon, de télre be fogom hozni a konyhába és ott fognak fityegni...

A nemrég megjelent Kiskegyed Otthonában olvashatjátok, hogy pontosan hogyan is készült.

Egy kötelet befűzni nem mindig könnyű, mert folyton szétbomlik a vége...Egy műanyag kötéllel nincs túl sok gond, egyszerűen el kell égetni a végét. Természetes alapanyagoknál ez nem nagyon működik, így érdemes szigetelőszalaggal körbetekerni, amit a végén leszed róla az az ember.

fotók Axel Springer/KKO/Wein Krisztina