Elképesztő magabiztossággal bírok belevágni bármilyen kézműves dologba és általában addig küzdök, amíg valami ki nem sül belőle...
A kárpitozás nem volt a terveim között...bár nagyon egyszerű formákat, könnyed vászon anyaggal már vontam be, de azért egy igazi vastag kárpit anyag és az íves formák kicsit nehezített pályának tűntek...
De mit csináljak, ha egy barátnőmtől kaptam két szép formájú, szerkezetileg ép széket és a Méta Centrumban a Kenagnál olyan hihetetlen érdekes maradék kárpit anyagot találtam, fillérekért, hogy nem tudtam ott hagyni....Nyilván az a normális, ha valaki ilyenkor kárpitoshoz fordul...de mi van, ha fél év múlva megint szembejön egy ennél sokkal izgalmasabb kárpit anyag?... fél évenként zaklatni egy mester nem túl kifizetődő...
(Egyébként a Kenagot csak ajánlani tudom, ha költséghatékonyan akartok kárpit anyagokat vásárolni. Kicsit olyan, mint egy turi, ahol vagy kincseket találsz, vagy éppen semmit. Érdemes időnként kinézni hozzájuk.)
A végeredmény nekem nagyon tetszik, de a részleteket azért ne kapargassuk...amolyan "kicsit sárga, kicsit savanyú, de a mienk" darab lett. Itthonra nagyon jó kis kiegészítő a nappaliban... mondjuk megrendelést nem vennék fel szék kárpitozásra.... De hát miért is tenném??..lakberendező vagyok...vagy mi... :)
Azért mertem belevágni, mert csak a fedő kárpittal volt gond, a szerkezet és maga a párnázat teljesen rendben volt. A legtöbb időt az vette igénybe, hogy az anyagot hogyan is forgassam, hogy a legizgalmasabb minta jöjjön ki az ülőfelületen. Ez persze egy "normális" anyagnál nem ilyen bonyolult, de ez az anyag nagyon érdekes, nincs benne semmi szabály, sem a színek, sem pedig az ismétlődések tekintetében. Amikor ezzel megvoltam, ráfektettem a székre és nagyjából körbe vágtam. A támlánál kivágtam a sarkát, egy takkerolóval körbe lőttem, úgy, hogy közben folyamatosan feszítettem. Az elöl lévő lábaknál egymásra hajtogattam, igyekezetem úgy, hogy ne nagyon gyűrődjön. A végén levágtam a kilógó maradék anyagot és egy bőr szalagot ragasztottam körbe, hogy elfedjem a megtűzött széleket. A kárpitos szögeket csak dísznek ütöttem bele.
Ennyi...kész!!....azért azt remélem, hogy kárpitosok nem olvassák ezt a posztot... :)
Amikor le akartam fotózni a széket, hogy megmutassam Nektek, rájöttem, hogy tulajdonképpen dögunalmas... a kárpit jó, de hol van az a finom "fricska"?....Így hát egy hengerrel óvatosan megfestettem a támla belső élét...Így már elégedett vagyok, mert szinte alig látszik, de azért ott van..szeretem az ilyen "finomságokat"..
Azért jobb, ha Ti előbb gondolkodtok, mert a festéseket mindenképp a kárpitozás előtt érdemes csinálni, különben elég veszélykeresős művelet, nagyon takargatni kell a kész kárpitot.
Amúgy is teljes "idegállapotban" voltam, hogy milyen lesz a végeredmény.... és akkor nyakamba szakad egy ilyen segítség....Tényleg dicsérendő az igyekezet, értékelem is...DEEE!!!.... :))))
Fotó: Wein Krisztina
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése