Azért a többesszám, mert kertészet ügyben Ny. mutat nagyobb lelkesedést, én kevésbé vagyok hajlamos gyomlálgatni, metszegetni, lehelgetni, pöcögtetni a növényeket. Szeretet van, szakértelem területén pedig van még mit fejlődni...:)
Fűszerkert ügyben azért én is eléggé belelkesedtem, így el is készült a magasított ágyásunk.
Nem történt más, mint az öcsém által évekkel ezelőtt a sufni mögé halmozott gerendákat végre felhasználtuk (...persze, nyugodtan pakold oda, hisz "valamire csak jó lesz"...Most nem értem miért akadsz fenn azon, hogy a komposztálóhoz csak lapjával, kúszva lehet beszuszakolódni..végül is csak néhány évig tartott...most milyen jó, hogy már megvolt az alapanyag????... ÁÁÁÁ...:))))
Baromi egyszerűen oldottuk meg. A gerendákat méretre vágtuk, óriás szögekkel összeütöttük és ezt a keretet felállítottuk egyszerűen a fűre, én pedig lefestettem, hogy azért kinézzen valahogy. Az aljára kavics került, arra a tüzelőből kilapátolt hamu, majd a komposztálóból az a valami ami télen keletkezett, végül pedig rendes föld.
Ennyi!!...aztán beültettünk mindenfélét ötletszerűen...és mondhatom mostanra gyakorlatilag elborítottak minket a fűszerek...
A fotón még a kezdeti állapotok láthatóak...
(A most megjelent Kiskegyed Otthonában többet olvashattok róla.)
Teljesen mellékszál, de mivel látszik a fotón, gondoltam leírom, hogy a bicikli a nagypapámé volt, Ny. felújította és egy zöldségesládát valahogy rábiggyesztett a csomagtartójára...a munka oroszlánrésze az enyém volt, piros szigetelőszalagból csinos dekorcsíkot ragasztottam a ládára....
és a szokásos jelölések...
Azért csináltam telefonnal néhány fotót, hogy bebizonyítsam nem vagyunk növény gyilkosok..bár tökéletes összevisszaságban, de mindenki - köszöni - remekül van...