Azt hiszem, így az első őszies napok sokkhatása után mindannyiunk lelkének jót fog tenni egy kis nyári összefoglaló.
Egyrészt, mert úgy döntöttem, hogy dobozunk igencsak megérett egy kis ráncfelvarrásra, így a jövő szezonban már kicsit más képet fog mutatni. A költségminimalizálós szemlélet marad, de frissítés jön, ezért talán érdekes lehet egy kis visszatekintés, hogy honnan indultunk....
Másrészt rájöttem, hogy az ember hajlamos megszokni a jó dolgokat és egy idő után nem látja a fától az erdőt. Én is így jártam...vigyázat, családi szennyes teregetés következik, némi picsogással, nosztalgiázással...Aki nem szereti, az ugorjon és nézegesse csak a képeket...
Leányfalu az életem része, mióta csak az eszemet tudom. Nagyszüleim vették a telket akkor, amikor még Móricz Zsigmond a szomszéd telken írogatta regényeit, a pesti művészvilág pedig felfedezte a környéket és egyre-másra építették a nyaralókat. Folyt az élet rendesen, amit szüleim generációja is vitt tovább. Mi is igyekszünk hasonló szellemben tölteni a nyarainkat, mindezt tovább örökítve a gyerekeinkre... Dunai leúszások, csurgások (jelentése: Dömös magasságában nagy mennyiségű vízijármű vízre helyezése, úsztatása Leányfaluig, hülye poénok, alkohol és elképesztő mennyiségű vihogás, fürdés közepette) bulik, nagy zabálások, fürdések éjjel és nappal, motorcsónak túrák, vizisi és fánk húzgálás, biciklizés, esti ücsörgések a Gombában (helyi kocsma), pletykák és intrikák az otthonos "mindenkiismermindenkitdemégadédszüleitis" hangulatban...
...és hiába nőttünk fel - szerencsére - a nyaraink most is hasonló módon zajlanak...nincs okom panaszra, tényleg a földi mennyország maga....
...és hiába nőttünk fel - szerencsére - a nyaraink most is hasonló módon zajlanak...nincs okom panaszra, tényleg a földi mennyország maga....
DE!!!...Akik - hozzám hasonlóan - "klán szerkezetű" családban nőttek fel, azoknak - gondolom - nem kell magyarázni, hogy rengeteg előny mellett, ennek hátrányai is vannak rendesen... Főleg ha a központ egy családi nyaraló telek.
Mondjuk hellyel nem állunk rosszul. Egy ekkora méretű telekre manapság élelmesebb vállalkozók minimum 24 lakásos társasházakat építenek, így a mi, két, kb. 50 m2-es házikónk azért egész jól elfér..
Mondjuk hellyel nem állunk rosszul. Egy ekkora méretű telekre manapság élelmesebb vállalkozók minimum 24 lakásos társasházakat építenek, így a mi, két, kb. 50 m2-es házikónk azért egész jól elfér..
Merthogy van egy, még a nagyszüleim által épített "nagy" ház....
....hátul pedig a mi kis dobozunk, ami több, mint 40 éve épült és valami isteni csoda, hogy még mindig áll és hagyja, hogy folyamatosan varrogassuk a ráncait...
Sajnos a nagy számok törvénye alapján, egy ekkora létszámú családban biztos akad valaki, aki a Shrek rajzfilmből jól ismert "jó tündér keresztanyu" jellemmel van megáldva és erősítésnek még egy olyan fiút is tart, mint az önnön nagyságától eltelt Szőke Herceg. A rajzfilmben roppant szórakoztatónak találom őket, de valóságban szembesülni velük.....na, ez azért némileg zaklatottá tesz...
Egy közös ló hátával mindig vannak gondok, de hogy a legnagyobb gond egy bárgyú, fejében kizárólag lepkéket tartó agárkutya legyen, aki naiv jóindulattal bóklászik a világban, az azért némileg kiverte nálam a biztosítékot...a perrel történő fenyegetődzés pedig konkrétan dühöngő fúriává változtatott...
Az én fejemet most nem osztanám meg, de a "per tárgya" így reagált:
Sajnos ekkor történt, hogy elvesztem az erdőben...Szokásos színes, szagos, szélesvásznú nyári napjainkat éltük, de én csak dühöngtem, fülemen pöfögött a gőz és mindenkinek panaszkodtam, aki csak meghallgatott...Nagy szerencsémre néhány napra Erika barátnőm meglátogatott minket és miközben fárasztottam a panaszaimmal, ő fotózott....
Aztán bejöttünk Pestre és másnap reggel - amikor én még mindig sebeimet nyalogatva, roppant módon sajnáltam magamat - egyszer csak elárasztott a fotóival...
És hihetetlenül jól jött ez a virtuális nyakon vágás (ezúton is örök hálám!!!) mert ki az az elmebeteg aki képes annyira elborítani az agyát, hogy nem veszi észre hogy miben van éppen? Na jó....én vagyok az.....de talán nem csoda, hogy a képek láttán azért észbe kaptam... :)
Mert tényleg elképesztő, hogy milyen életminőséget képes generálni, ha az ember túlteszi magát a némileg fapados megoldásokon és kizárólag a hangulatra és arra koncentrál, hogy jól érezze magát!!
Igazi glampinget teremtettünk!!! :) (A glamping szó
jelentése két angol szó, a glamour és a camping szavak összeolvadásából
keletkezett, jelentése nyersfordításban luxuskemping.)
...és a jövő szezonra még jobb lesz, úgyhogy csináltam egy kis összefoglalót az eddigiekről...
Az óriás változás 2013-ban volt....Előtte utána képek, profi fotókkal...
(nekem kicsit édi-bédi, poros a hangulat, így 6 év elteltével, ezért is zárjuk ezt a korszakot)
..és a nem profi, telefonos fotók, most 2019-ben, amik helyrerakták az agyamat...
mindenféle szempontból...többek között abból is, hogy tényleg nagyon megérett a helyzet egy ráncfelvarrásra!!!
...végül egy kis nyári Duna reklám azoknak, akiknek fenntartásaik vannak vele kapcsolatban...bármilyen csudálatos helyeken járunk, a telet csak ezekkel az emlékekkel sikerül túlélnem... :)
fotók: Lakáskultúra, Pin Magazin, Golyán Erika, Wein Gábor, Wein Krisztina
