2019. január 13.

Lámpázzunk...de most akkor "trendi" legyen vagy "kedves"???

Még ősszel csináltam a Kiskegyed Otthonának egy lámpás anyagot. Aki nem látta az újságban, annak pont időszerű, hogy ebben a sötét, gusztustalan időszakban inspirálódjon belőle. 
Két totál különböző stílus és nagyon kíváncsi lennék, hogy Nektek melyik jön be.... Kicsit elbizonytalanodtam, mert úgy látom, hogy a "trendkövető" diy projektjeim kevésbé mozgatnak meg Titeket...a "kedvesebb" , amolyan korszakokat átívelő dolgok sokkal több figyelmet kapnak.
Mondjuk képtelen lennék nem foglalkozni olyan csinálmányokkal, amibe beleszövődik az éppen aktuális szín, anyag és formavilág....de azért érdekelne a véleményetek!

A "festmény olvasólámpa" nagy kedvencem, Leányfalun ezt használom. Csak úgy fogjatok bele, ha meggyőződtetek arról, hogy nem egy évszázados műkincset készültök éppen összemázolni. Ha viszont egy olyan festmény kerül a kezetek közé, aminek semmifajta művészi értéke nincsen, akkor bátran belevághattok.

Használhattok Tilka textilkábelt és színben hozzáillő foglalatot, de én a meglévő, sufniban hányódó dolgokból raktam össze. Narancssárga kültéri hosszabbító és egy fekete műanyag foglalat, amit lefújtam narancs színre...





A másik egy mennyezeti lámpa, régi mécsestartó az alapja, amit faágakkal és két porcelán madárral egészítettem ki...
Ezt is használjuk, szintén Leányfalun, a konyhában...








Fotó: Ringier Axel Springer / Kiskegyed Otthona / Wein Krisztina

 






2019. január 8.

Karácsonyi ruhában már láttátok, most itt a meztelen valóság

A karácsonyi Lakáskultúra címlapján már találkozhattatok Batu-Weinber Anitával közös munkánkkal.....gondoltam érdekes lehet, ha ünnepi dekor nélkül is láthatjátok.
Hihetetlenül izgalmas volt az egész tervezés. Az a tapasztalatom, hogy itthon egy tervező ritkán találkozik hetven év körüli megrendelőkkel. Főleg akik ennyire nyitottak, fiatalosak, kreatívak, jó ízlésűek..és még fokozhatnám, mert nagyon inspiráló volt velük dolgozni.
Nyilván más jellegű otthon születik egy ilyen megrendelésből, mint amikor újonnan vásárolt berendezéssel, tárgyakkal rendezünk be egy lakást. Itt sok minden jött a "múltból"...emlékek kötődtek rengeteg mindenhez, amik meghatározó elemei lettek a térnek. 
Az óriás neobarokk szekrény az egyik ilyen meghatározó elem, már a tervezésnél figyelembe vettük a méreteit és aszerint terveztük a két falba tolható ajtó közötti falszakaszt. Az eltolt ajtók teljesen "eltüntethetőek", így a lakás tökéletesen átláthatóvá/átjárhatóvá tehető...
 

A hozzá tartozó kanapé a könyvtárszobába került, huzatát friss zöldes színű, nem feltétlenül stílus azonos bársonyra cseréltük. Ezzel kicsit "leporoltuk" az egész megjelenését.
 
  

Szinte a teljes szobát beborító könyvespolcba került a tv, amit egy óriás tolópanel mögé rejtettünk. Maga a panel furnérozott, de hogy kissé visszaidézzük a régi korok mestereinek fogásait, a furnér mintázatát összeforgattuk. Nagyon szeretjük ezt a technikát, mert így még mívesebb hatást lehet elérni, mintha egyszerű furnérozást alkalmaznánk. 
 

A festmények is fejünkben voltak már a tervezéskor. Mindenképp kellettek olyan falfelületek, ahova ki tudjuk tenni őket. Bár különböző stílusúak, de mégis el kellett érni, hogy végül egységbe kerüljenek az egész lakás összképével. A képkeretek egységesítésével sikerült is összhangot teremteni...
  

A kérés az volt, hogy a lakás alap adottságaiból és a meglévő tárgyak hangulatából kiindulva egy polgári, hagyományos elemeket mai darabokkal keverő otthonos, legkevésbé sem a régi korokat másoló igazi otthon legyen a végeredmény.  
Ahhoz, hogy ez létrejöjjön, egy teljesen új térszervezés kellett. Sokat agyaltunk, mert rengeteg szempontot kellett figyelembe venni. A meglévő bútorok, képek és a család igényei, csak egy dolog, de a több ezres könyv gyűjteményt nem lehetett bárhova elhelyezni. Ennek akkora súlya van, hogy statikai szempontból is át kellett gondolni. Mindenképp úgy kellett kialakítani a könyvtárszobát, hogy a könyvespolc főfal mellé kerüljön, így a födémre kevésbé terhelődik. 
Így hát vettünk egy nagy levegőt, egy merész húzással áthelyeztük a bejáratot, kialakítottunk két fürdőszobát, vendég wc-t, hálót, könyvtárat, vendégszobát és egy, a nappalitól optikailag kissé elkülönülő, de a nagy falnyílásoknak köszönhetően térérzetileg mégis egyben lévőnek tűnő étkező konyhát.
Szerencsés állapot, ha egy lakásnak eleve két bejárata van...főleg, ha mindkettő egy beugróból nyílik, amit le tudtunk zárni. Az újonnan elkészült "rács" tulajdonképpen egy - a ház stílusához illeszkedő - vas szerkezetű, savmart üveg ajtó....
A nyílászárók újra gyártottak, eredeti minta alapján készültek.
 
 
 
 
  
A térelválsztóról több információt egy régebbi posztban olvashattok
 
 
 
  
Csak halkan vallom be, a konyha a kedvencem....
 


Talán érdekes lehet, hogy honnan indultunk....volt hova fejlődni... :)
 
 
 
 
A képek minősége hagy némi kívánni valót maga után...bocs!!!.....

Fotó:Wein Krisztina