2018. december 18.

Szőrme csomagolás 2.0

Már csak egy egészen kis ficni maradt a műszőrmémből...Éppen azon merengtem, hogy ha ezt a kis darabkát is elrakom, akkor tényleg valami gyűjtögetés elleni terápián kell elgondolkodnom...
Mondjuk elnézve a sok jóleszmégvalamire szir-szart, amivel tele van minden, akár már most indulhatnék....na de mit csináljak, ha tényleg mindig jó lesz minden valamire?!? :)....Mint például a kiürült krémes tégely is, amit ebbe a szőrme ficnibe öltöztettem fel...
Még érdemes beszerezni a Kiskegyed Otthona karácsonyi számát, ott el is olvashatjátok, hogy hogyan...



Fotó: Ringier Axel Springer / Kiskegyed Otthona / Wein Krisztina


2018. december 15.

Idén a szőrmébe csomagolás a menő...vagy nem?

Bár valójában fogalmam sincs, hogy mik idén a csomagolási trendek szerinti menő irány, de igencsak megihletett az a néhány púder színű műszőrme darab, amit egy turiban találtam...
A Kiskegyed Otthona karácsonyi számában megjelent anyagomnál ez lett a fő alapanyag. A szőrme puhasága és elegáns megjelenése már önmagában is karácsonyi hangulatot teremt, de ha ezt némi arannyal kombináljátok, biztos, hogy nem tudtok hibázni....

A cipősdobozokat érdemes megtartani, tökéletes méretű ajándékdoboz kreálható belőle. Nincs más teendő, mint az alsó részt betapétázni csomagolópapírral, a tetejét pedig bevonni műszőrmével.
Ha nem csak egyszeri alkalommal szeretnétek használni a dobozt, akkor érdemes maradék tapétát használni, hogy tartósabb legyen. Ha még a belsejét is kibélelitek, akár tapétával, akár műszőrmével, nagyon kis elegáns tárolódoboz lesz belőle.... Ilyenkor nem csak a benne lévő meglepetés, de maga a doboz is ajándékként funkcionálhat...
Az elkészítés menetét megtaláljátok a Kiskegyed Otthona karácsonyi számában...

 Ha már a textilbe csomagolásnál tartunk, régi pulcsik ujjai elképesztően leegyszerűsítik a csomagolási procedurát...és még szuper jól is néznek ki....


Fotó: Ringier Axel Springer / Kiskegyed Otthona / Wein Krisztina

2018. november 18.

Konyhaszekrény három élete....

Nemrég beszámoltam nyaraló "dobozunk" mini konyhájának színeváltozásáról.  Természetesen a szekrény sem maradhatott ki a változtatásból...
A konyha falra Poli-Farbe Platinum matt latex festék került mustármag (M50) színben. Szerettem volna, ha a bútor szépen belesimul a háttérbe, így arra Poli-Farbe Cellkolor Aqua selyemfényű zománcfesték került. A Poli-Farbe színezőrendszerben a mustármaghoz  nagyon közeli színt választottam, így sikerült összefésülnöm a különböző felületeket. A konyha fal és padló színeinek egyenetlen, "ecsetnyom mintás" találkozása elég extra, így a szekrénynél nem vágytam mintára vagy valami szuper kigondolt megoldásra.


Mivel nyaralónk tényleg amolyan diy megoldások "bemutatóterme", folyton változásban van. Mindig az éppen aktuális őrületeimet próbálgatom rajta. Ez a konyhaszekrény tökéletes példája ezeknek a próbálkozásoknak...


Mint mindig, a szekrényt most is először szét kellett szedni, az ajtókat leszerelni. Az új bőr fogantyúknak nem kettő, hanem csak egy lyuk kellett, így a meglévő lyukakat begletteltem, majd száradás után lecsiszoltam.
Mivel öt évvel ezelőtt egy alapozó festékkel festettem át, így most közvetlenül erre festettem a zománcfestéket. Semmiképp ne ecsetet használjatok. Ahhoz, hogy a végeredmény egy tökéletesen sima felület legyen, én velúr hengert használtam. Két rétegben festettem és a festékek között türelmesen megvártam a száradási időket.
Amikor kész lett, felszereltem a fogantyúkat és összeállítottam a szekrényt...
Akkor már nagyon fáradt voltam és arra gondoltam, hogy ha legközelebb ezt a szekrényt megint át akarom festeni, akkor inkább öljetek meg... :)))
Bár szerintem nagyon jó lett ebben az üde napsugaras színben, de szerintem egy most 18 éves (és amikor majd megint megunom kb. 20 éves) szekrény likvidálását még a legharcosabb újrahasznosító, ökológiai lábnyom fixációs énem sem ellenezheti....
Mondjuk elképesztő, hogy még mindig tökéletesen áll, nyílik, csukódik és hogy egy sima festés micsoda változtatásokra képes egy szerkezetileg ép bútoron...
 


 fotó, szöveg: Wein Krisztina

    A bejegyzés támogatója a


2018. november 7.

Amikor a borbár még nem volt borbár...előtte/utána fotók....

Már néhány fotót láthattatok Batu-Weinber Anitával közös munkánkról a Fill the Winebox-ról, de nekem mindig érdekes visszanézni, hogy honnan is indultunk...
Amikor kb egy éve megnéztük ezt a romos, béna térkiosztású, kb. 100 m2-es helyiséget, még a tulajdonosok sem tudták pontosan, hogy hogyan is fog összeállni egy friss, mai megjelenésű, minden túlkapástól mentes hely, ahol jó borozgatni, eszegetni, csacsogni..vagy  egyszerűen csak úgy "lenni"... és mindezt igencsak költségkímélő üzemmódban...
Természetesen mi már azonnal tudtuk... :)...na jó, hazudok, ez nem igaz, kellett "néhány" egyeztetés mire összeálltak a dolgok.
Abban megegyeztünk, hogy a natúr fa megjelenés, a tiszta színek és a laza, némi ipari részlettől sem mentes tér lesz a nyerő...
Aztán megterveztük....most pedig megnyílt, úgyhogy használhatjátok...hát ennyi... :) 




Volt egy részlet ami igencsak sok fejtörést okozott...a helyiség sarkában, elképesztően rossz helyen, egy elbonthatatlan "sísánc"... az utcáról megközelíthető pince helyiség lépcsőlejáratának elfalazása.
Róla beszélek:
A sok elvetélt gondolat után jött az isteni szikra...dobozoljuk be fával. A bejárat felöl egy tükör játékkal legyen egy "oszlop" sor, erre merőlegesen egy hosszú pad.
A "doboz" belsejének tetejére kerüljön szintén tükör, ami belülről nézve az ablakot kétszerezi meg, az utcáról pedig a helyiséget tükrözi vissza...nna hát ennél jobban nem tudom körülírni a látványt, szerintem jobb ha élőben megnézitek... :)
El is készítettem a látvány vázlatát..kéretik kellő elnézéssel kezelni kezdetleges 3d próbálkozásaimat!!! :)...igyekszem, igyekszem... :)
 Élőben azért összehasonlíthatatlanul jobb lett....

 
 

Cementlap: Moza
Bútorok: Dublino
Lámpák: Tilka (egyedi)

Fotók: Fill the Winebox


2018. október 22.

Mit lehet annyit variálni egy mini konyhán?...hát mi mást?...a színét!!!


Talán emlékeztek még az évekkel ezelőtt átalakított nyaraló "dobozunk" konyhájára. Méreteivel igencsak szűken bántam (talán ez egyértelművé teszi, hogy miért nem gasztroblog írásával foglalkozom.. :) színeit viszont, már akkor is gondosan végig gondoltam...szürke-fehér lett...
Az elmúlt 5 szezon nyomot hagyott rajta, úgyhogy éppen ideje volt, hogy változások legyenek.
A Poli-Farbe Platinum matt latex festék, amit a Poli-Farbe cégtől kapott festékcsomagban találtam igencsak izgalmasnak tűnt. Pont olyasmiket ígér, ami egy konyhában szükséges. Mosható, dörzsölhető, az olaj, kávé és (az igen lényeges) vörösbor foltoknak is ellenáll. A babarózsa (B10) és a mustármag (M50) kombót szavaztam meg. 
Nem vagyok az a "pasztell típus", de a múltkori padfestés annyira meggyőzött ezekről a színekről, hogy úgy éreztem a konyhának is jól fognak állni.


Az én ízlésemnek ez a színkombináció túl "kedves", de annak , hogy egy szín önmagában vizsgálva tetszik-e nekünk vagy sem, semmi jelentősége. Mint minden lakberendezéssel kapcsolatos dolog, legyen az szín, bútor, dekor..stb. csak úgy értelmezhető, ha kontextusba helyezzük, a környezettel együtt vizsgálva alkotunk róla véleményt.
Már többször láthattátok tőlem, hogy szeretem a "tervezetten esetleges", nem feltétlenül magától értetődő megoldásokat. A két szín "pacsmagolt" találkozása pont azt a hatást érte el, hogy az alapvetően "jólnevelt" színkombinációt átbillentette egy izgalmas, kicsit fricskás, kézműves hangulatba...  A festményen végigvitt falszín, csak hab a tortán.. :)

...a kezdeti állapotok...
Amikor kibontottam a Poli-Farbe Platinum matt latex falfestéket, kicsit meglepett a zacskós kiszerelés... Voltak félelmeim, hogy a teljes környezetemet elárasztom mire belevarázsolom a festéket a dobozba, de igazából totál feleslegesen aggodalmaskodtam, egyszerűen összefogtam a zacskó száját, levágtam róla az összeragasztott végét és egy merész mozdulattal belezuttyantottam a dobozba... a titok a határozottság...
A legrémesebb az egész falfestésben az előkészítés. Por és zsírtalanítás, takarás, kiragasztás..stb. Ha ezzel megvagytok már az élvezetesebb része jön. Azt terveztem, hogy mindkét szín megjelenik a falon és a mennyezeten is.
A mustármag (M50) színnel kezdtem, hengerrel vittem fel. Ahhoz, hogy a felület dörzsölhető, súrolható legyen, két-három réteget érdemes felvinni.
Amikor elkészült, rájöttem, hogy a tökéletesen egyenletes új falfestés mellett, az öt éves fehér padlófestés annyira lepukkantnak néz ki, hogy kell vele kezdenem valamit. Kapóra jött, hogy a pad festéséből maradt, a mustármaggal szinte tökéletesen egyező színű zománcfestékem, így a falon megjelenő sárga csík szélességével egyező csíkban a padlót is megfestettem. Előtte azért kicsit megcsiszoltam..
Azt tudnotok kell, hogy a Poli-Farbe Cellkolor Aqua selyemfényű zománcfestéket a gyártó nem ajánlja padló festésére, de mivel öt évig bírta egy szintén vizes bázisú zománc, ezért gondoltam egy kísérletet megér...
Amikor a sárga rész megszáradt, kiragasztottam a rózsaszín (babarózsa B10) rész nappali felőli határát és ugyanúgy hengerrel lefestettem a mennyezetet és a falat is. Arra figyeljetek, hogy a maszkoló szalagot a teljes száradás előtt húzzátok le, mert különben be fogja tépkedni a megszáradt festék szélét.
Amikor ez a rész is megszáradt, egy ecsettel összehoztam a két szín találkozását.
A rózsaszín padlófestésnél már annyira fáradt voltam a kétnapos festegetéstől, hogy egy ecsetet szigszalaggal ráerősítettem egy seprűnyélre és azzal festettem...tudom profi festők most a fejüket fogják, de nekem bevált... :)


Felakasztottam a képet a leendő helyére, bejelöltem, hogy hol fut a színváltás, leszedtem a falról és falfestékkel lefestettem.
Mindenki nyugodjon meg, nem gyermekeim leendő értékes örökségét festegettem össze. Egy olyan hagyatékból hozhattam el, ahol előtte profi értékbecslők nézték végig az összes festményt...
Ha bárminek nekiállunk - legyen az festmény, bútor, dísztárgy..stb. - mindenképp meg kell róla győződni, hogy biztosan nem egy pótolhatatlan értéket teszünk-e tönkre!!!!

Szeretem azt a megoldást, ahol a bútorok falszínnel egyező festést kapnak. Szépen egybeolvad a háttér és csak a tárgyak fognak élni.
Ha már belejöttem a lámpát is lecseréltem..Kibeleztem a legegyszerűbb műanyag Ikea asztali lámpát, a tetején lyukat fúrtam, abba került a foglalat és fellógattam a plafonra...
A háttérben homályosan derengő konyha szekrény  átalakulását a következő posztban olvashatjátok...

fotó, szöveg Wein Krisztina


  A bejegyzés támogatója a

2018. szeptember 5.

Kerti pad meghökkentő új ruhája...

Kedvenc kerti padunk igencsak megkopott, gondoltam éppen ideje, hogy új ruhát kapjon. Kapóra jött, hogy a Poli-Farbe cégtől csomó különböző színű festéket kaptam ajándékba.
Egy lécezett padnál talán az tűnik jó megoldásnak, ha lécenként váltakoznak rajta a színek....... De miért kéne feltétlenül a legmagátólértetődőbb megoldást választani???
A léceken átfutó absztrakt minta jóval izgalmasabb látványt eredményez, bár azt nem tagadhatom, a minták kiragasztása leginkább erős idegzetű, türelmes barkácskodóknak ajánlott... :)
Abban viszont elég sokan egyetértettünk, hogy a végeredmény azért megérte...






A Poli-Farbe Cellkolor Aqua vízzel hígítható zománcfesték jó választás, ha igazi „színkavalkádot” szeretnénk. Használhatjuk az alap színeit is, de a Poli-Farbe színezőrendszerben szinte bármilyen színt kikevertethetünk, amit a színkártyából kiválasztunk. Én a Poli-Farbe Platinum matt latex falfestékek színválasztékában megtalálható ribizli (R50), babarózsa (B10), cipruska (C30) és mustármag (M50) közeli színeket választottam.

Először megtisztítottam a padot, majd megcsiszoltam a léceket. Az első rétegben, a fém részeknél Poli-Farbe Cellkolor Aqua korróziógátló alapozót, a fa részeknél Poli-Farbe Cellkolor Aqua univerzális alapozót hordtam fel. 
A minta kiragasztása előtt meg kell várni, hogy tökéletesen megszáradjanak. Mivel mindkettő meglepően gyorsan szárad, így éppen csak annyi időnk lesz, hogy kigondoljuk a színek, formák váltakozását a pad felületén.
A minták kiragasztására nincs „kőbe vésett” szabály, abszolút rajtunk múlik, hogy milyet szeretnénk. A technika igen egyszerű. A maszkoló szalaggal kiragasztottam a mintát, majd a lécek közötti réseknél elvágtam a szalagot és ráhajtogattam a lécek oldal éleire. Jól lenyomkodtam, hogy ne folyjon alá a festék, majd a négy színt váltakoztatva megfestettem a mintát.
Amikor nagyjából megszáradt lehúztam a szalagot. Akármilyen gondosan nyomkodjuk le, valószínű, hogy lesz néhány helyen egy kis aláfolyás. Ettől nem kell kétségbe esni! Egy vékony ecsettel könnyedén restaurálhatjuk ezeket a kis hibákat.
Ezután már nincs más dolgunk, mint elmosogatni az eszközöket. Ez nem lesz túl bonyolult, hisz minden festék amit használtunk, vízzel hígítható, így nincs szükségünk semmilyen oldószerre. 



 Szörnyen idegesítő, amikor a festékes doboz oldalán csurog, csöpög a festék. Nekem nagyon bevált, hogy egy erős befőttes gumit feszítek a dobozra és azon húzom le a festéket.



 Fotó Wein Krisztina

    A bejegyzés támogatója a