2015. szeptember 30.

Mihez kezdjünk egy csomó filc hatszöggel?

A  héten megjelenő Kiskegyed Othonában már igencsak itt az ősz...sajnos nem a csak ott, hanem a valóságban is.
Nem szeretem ezt az időszakot, az egyre szürkébb, hidegebb napokat. Ezért aztán próbáltam a szokásos őszi tök/termés/faág dekor helyett valami színesebbel előállni.
Kivagdostam rengeteg kb 9 cm-es, hatszög alakú, különböző színű filc darabot és elkezdtem egymáshoz ragasztgatni őket. Lett belőle tál, tányér  és pohár alátét. De ti még tovább gondolhatjátok,  jó kis elfoglaltság elszöszölni a darabokkal egy-egy esős hétvégi délutánon...

Pontos leírást az újságban találhattok, ha a fotón valami nem egyértelmű...



Fotó: Ringier Axel Springer / KKO / Wein Krisztina

2015. szeptember 22.

Nem kell mindig túlgondolkodni egy bútor tuningot....

Gondolom nem árulok el túl nagy titkot, ha azt mondom semmire sincs időm. Ezért is tűntek el a posztok az utóbbi időben, de nagyon igyekszem, hogy ez ne maradjon így.
Ilyenkor semmi kedvem óriás csinálós projektekbe belefogni (saját magamnak!), de van amikor kényszerhelyzetbe kerül az ember...
A ruhák kinőtték a helyüket és szükségem volt egy kb. 40 cm mély, nem túl magas szekrényre. Időnként eljátszom a gondolattal, hogy kinézek egy ilyen darabot az üzletek kínálatából, elmegyek, megveszem, beállítom a helyére és bepakolom...ennyi!!! De persze ez sohasem történik meg. 
Most is a neten jött velem szembe A DARAB. Pont olyan magas,pont olyan mély, pont olyan forma...és mondjuk 6.000,- Ft... Nnna természetesen ő lett a kiválasztott....
Egyetlen apró szépséghibája, hogy valójában vitrin, így ha ruhát akarok benne tárolni, akkor valamilyen formában meg kell szüntetnem a belátást, elvégre annyira rendes azért nem vagyok, hogy közszemlére tegyem a sebtében összehajtogatott ruhákat.
Nézegettem, forgattam, agyaltam és valahogy sehogy se jöttem rá, hogy mit is csináljak vele. Festeni, pepecselni nem akartam...
Végül egy huszárvágással megoldottam a problémakört. Egy ideje porosodik a polcon 4 méter fotónyomatos textil. Filléres darab volt, valójában valami reklám kapánynak lehetett része és  néhány száz forintért méterét kiárusították. Persze, hogy vettem belőle egy nagyobb mennyiséget, valamire csak jó lesz alapon.
..és jó lett. Nem tettem mást, mint befeszítettem a szekrény ajtók üvegei mögé....se festés, se csiszolás, se pepecselés, semmi macera...és a végeredmény mégis tökéletes...szerintem...
"előtte" fotót nem csináltam...elfelejtettem...bocs..de pont így nézett ki, csak a nő nélkül...:)


A "nőből" maradt még egy, így hát felkerült a kiadandó lakás dolgozójába a falra....ott se rossz....
Tanulság!! Bármilyen érdekesség jön veletek szembe, érdemes hazavinni (főleg, ha fillérekért adják:) ....egyszer valamire tuti, hogy jó lesz!!!!!

Nincs más teendő, mint alulra és felülre valami merevítést takkerolni. Én két sima fenyőlécet használtam..
Fotó Wein Krisztina