Ilyenkor január elején kicsit nyögve-nyelősen indulok be. Én tehetek róla, az ünnepek elmúltával meggyőzöm magam, hogy itt a tavasz. Erre még inkább ráerősít, hogy már nagyban csinálom és fotózom a tavaszi anyagokat mind a Lakáskultúrába, mind a Kiskegyed Otthonába. Így hát rettenetesen rossz néven veszem, hogy reggelente vaksötétben kell felkelni és az utcára kilépve konkrétan megfagyok.
Ebben az időszakban minden évben azzal védekezem a sötétség ellen, hogy lámpákat csinálok....szinte mindegy miből....tavaly éppen esernyőből. Vagyis inkább napernyőből...Mivel egy fehér csipke ernyőt ritkán használok rendeltetésszerűen, ezért semmiféle gátlásom nem volt lenyiszálni a nyelét és fellógatni a plafonra.
(bocs a kép rossz minőségéért, nem találtam meg az eredeti, nagyfelbontásút....)
Levágtam a nyelét, négy egyforma hosszúságú láncot ráerősítettem a drótmerevítésekre, majd egy kábelkötegelőre ráfűztem és ráerősítettem a foglalatra.....
Én flikk-flakkoltam még... A drótmerevítések végeire rátekertem színes filcszalagot. Szerintem ez jól néz ki, bár csak az igazán vájtfülűek veszik észre amikor a plafonon van......
Az esernyő "hegyére" függönyrojtot tekertem....ezt most már nem csinálnám, mert szerintem eléggé "édi-bédi" lesz tőle és nálunk amúgy is ott a mennyezeten a gipszstukkó....(nem mi csináltattuk, eredeti százéves darab, úgyhogy boldogan őrizgetjük.....)
Úgy látom az esernyő másokat is megihletett...
....és ha arra használ valaki egy esernyőt, amire való, ez a szerkezet szinte elengedhetetlen.....:)
