Bár a cím - tudom - megtévesztő lehet, de én tényleg valami hasonló módon állok hozzá a tárgykészítésnek. A meglévő, otthon hányódó "dolgok" egy darabig csak úgy elvannak, aztán egyszer csak jön az isteni szikra és meglátom bennük, hogy valójában mire is lehetne őket használni.
Kevésbé tudnak inspirálni azok az alapanyagok amiket azért gyártanak, hogy aztán barkácskodjunk vele... Mondjuk ennek a hozzáállásnak hátulütője, hogy az ember elkezd "mindengyűjtő" lenni. Ehhez viszont a tárolókapacitás és egy roppant nyitott (kicsit az őrülettel megfertőzött) család elengedhetetlen... az előbbivel kevésbé, de az utóbbival nagyon jól állok...
Azt hiszem abban is igen szerencsés vagyok, hogy a Kiskegyed Otthonában rendszeres rovatom jelenik meg, így mindig van ami "rákényszerít", hogy kicsit kézműveskedjek és ne hagyjam, hogy a fejemre nőtt tennivalók és a sok lakberendezős munka miatt háttérbe szoruljon az, ami igazából kikapcsol. Merthogy mindannyian hajlamosak vagyunk elhanyagolni hobbijainkat a mindennapi rohanásban....
Pedig ebben a borzalmasan hosszúra nyúlt télben még inkább szükség van olyan tevékenységekre, amik kicsit felráznak...legalább is nekem egészen biztosan!!!
A most megjelent számban nyomon követhetitek, hogy mit "láttam bele" (és főleg, hogy hogyan...!!) egy zöldséges ládába, négy bútorlábba vagy egy tortadobozba...
Előtte:
és a tortadoboz átváltozása...
fotók: RingierAxelSprineger/KKO/Wein Krisztina
Kedves Krisztina!
VálaszTörlésEzek nagyon könnyű , vékony fából vannak, nálam is vár egy az új életre.Mivel függesztette fel?