Festmény nyomat vászonra...szeretjük?????

Nem is tudom.... Első körben határozott "NEM"-mel válaszolnék a címben feltett kérdésre...aztán persze elgondolkodnék, mert soha semmi nem egyértelmű...
Alapvetően nem szeretem azokat a képeket, amik festménynek szeretnének látszani miközben semmi közük az eredeti kézi munkához. Annyi minden izgalmas, költség kímélő megoldással lehet dekorálni egy lakást ami valóban az, amit mutat (plakát, fotó, a gyerekek rajzai..stb.)
Valószínűleg családom tehet róla, hogy megfertőződtem az eredeti festmények iránti vonzalmammal. Dédapám, nagyapám és édesapám is gyűjtötte a maga korában aktuális magyar kortárs festők képeit és én is nagyon szeretném, ha megtehetném, hogy eredeti kortárs művekkel vegyem körbe magam... Jó, jó jelenleg ez némi nemű nehézségbe ütközik, de mindenki arról álmodozik, amiről akar....:)
Most olyan szituációba keveredtem, ami igencsak megrengette határozott véleményemet a nyomatok iránti ellenszenvem ügyében...
A madridi Thyssen-Bornemisza múzeumban Ny. egyszer csak lecövekelt egy Ramon Casas kép előtt, "nekem kell" felkiáltással. Teljes meggyőződéssel állította, hogy a kép címe "NY. A TERASZON AZON MERENG, HOGY NEKI KÉNE KEZDENI A FŰNYÍRÁSNAK..."
Az eset tavasszal történt, azóta folyamatosan visszatérő téma, hogy a kép úgy kell a leányfalui "dobozunkba", mint egy falat kenyér...
Mit tesz ilyenkor egy jó feleség?
a., felvásárolja a képet a múzeumtól
b., festőkurzusra kezd járni, hogy elkészíthesse a tökéletes másolatot
c., a múzeumban stikában elkattingatott képeket Photosoppal elkezdi javítgatni, hogy vászon nyomatot készíttethessen róla

Szerintetek???
Jelenleg ezek az állapotok...és ami furcsa, még én is szeretem.....:)

..és az ominózus hely, ahol a Ny. rendszeresen mereng a fűnyírásról...a szék ikonikus darab, némileg elhagyta magát, de mivel már nagyszüleim is ebben merengteg, ezért örök helye van itt...

Ha eredeti festményt szeretnétek, akkor a legjobb, ha a gyerekek művei között keresgéltek. Nekünk is legértékesebb darabunk "kislányom" gyerekkori festménye, ami azért is hihetetlenül értékes és megismételhetetlen, mivel a művésznő azóta már orvosi egyetemen tengeti mindennapjait és nem úgy tűnik, mintha vissza akarna térni bármifajta művészi megnyilvánuláshoz...

 

Ha valaki - hozzám hasonlóan - szintén idegenkedik a festmény nyomatoktól, de mégis beleszeret valami megszerezhetetlen festménybe, akkor a legjobb megoldás, ha "igazi hamisítványt" készíttettek róla. (arra azért érdemes figyelni, hogy olyannal csináltassátok, aki tényleg ért hozzá!!!) Én is ezt tettem néhány éve  Tamara de Lempicka Fiatal lány kesztyűvel (vagy más néven Zöld ruhás lány) című festményével.. Itt is Ny. volt a hibás, ő hisztizett :), hogy nem tud enélkül élni....Hiába érveltem, hogy a kép a Pompidou központban Párizsban van és nehezen tudom elképzelni, hogy le tudom velük boltolni az adás-vételt... Úgyhogy csináltattam a képről egy olaj technikával készült másolatot...
Ok, kicsit sárga, kicsit savanyú...de a mienk!!

Fotók: Wein Krisztina