Előre le kell szögeznem, hogy mennyezetet kárpitozni nem mindenhol lehet! Ha ilyesmire adjátok a fejetek jól jön, ha nem túl nagy a belmagasság (elképesztően nehéz feladat az ember feje felett tartott belövővel egyensúlyozni egy magas létrán...) és ha van valami amihez tudjátok rögzíteni a textil (legjobb, ha a mennyezet és a fal találkozásánál körbe fut egy fa léc.
Tehát nyaralónak csúfolt betonyp dobozunk hálószobájánál tökéletes megoldásnak tűnt a kárpitozás. A 220-as belmagasság pont megfelelő volt, mert így Ny. létra nélkül is kényelmesen lövöldözhetett, a 250x350-es szobaméret pedig elég kicsi ahhoz, hogy még kezelhető méretű textilt kelljen a plafonra felvarázsolni.
Persze némi magyarázatra szorul, hogy miért nem inkább a hagyományos festés mellett maradtam....Egyszerűen azért mert hiába csiszoltuk, gletteltük a plafont, annyira rémes állapotban volt, hogy egy napi munka után is úgy nézett ki, mintha misem történt volna...ekkor jött a kárpitozás ötlete. Vettem 8 méter textilt és nekifogtunk. (csak ajánlani tudom a Kaméleon Textilt, mert nagyon olcsó, bár számítsatok rá, hogy a min.vásárolható mennyiség 10 méter)
Először varrni kellett...a 8 méter 140 cm széles anyagot kettévágtam és a két 4 méteres darabot hosszában összevarrtam. Az így kapott 280x 400-as anyag tökéletes volt a 250x350-es szobamérethez, pont megvoltak a ráhagyások is...
Ezután kezdődött maga a kárpitozás. Mindenképp két emberes munka!!!!! Egy ekkora "lepedőt" nem lehet egyedül kifeszíteni. Úgyhogy én tartottam alulról, Ny. pedig lövöldözött. Először minden oldalon középen felerősítettük, majd szépen folyamatosan feszítve mentünk tovább...
Kifejezetten csapatépítő munkafolyamat........:)!!!! Azért mindketten fellélegeztünk, amikor kész lett......
Mivel a fal sem volt jobb állapotba, mint a plafon, ezért itt sem festettünk, hanem lambériát használtunk, így nem kellett foglalkozni a textil szélének eldolgozásával, a lambéria egyszerűen eltakarja.
Azóta a szobát már be is rendeztem, de egyelőre (csak, hogy csigázzam a kedélyeket) még csak az üres szobáról készült fotót mutatom meg...de ami késik nem múlik...
 |
| ne lepődjetek meg a vízvezetékeken, eredetileg ez a helyiség konyha volt és mivel egy ilyen háznak gyakorlatilag nincs falvastagsága, csak falon kívül lehet vezetni a vezetékeket...de a legvégén a lambériával eltüntettük az egész csőrendszert... |
 | |
| amikor kész lett a mennyezet kárpitozása, jött a lambériázás... |
 |
| legvégül pedig a lambéria festése... |
 |
| egy pizzás doboz teteje tökéletesen használható arra, hogy ne fessük össze a nagy gonddal felfeszített textilt... |
Kedves Krisztina!
VálaszTörlésGratulálok a kreativitásodhoz, nemrég találtam rá a blogodra és azóta nem tudok elszakadni tőle! A régi lambériánkat szeretném felújítani úgy, hogy fehérre festem, de nem tudom, hogy az Otex felkenése előtt le kell csiszolni a régi lakkot? Az Otex után szükséges-e zománc festéket használni és ha igen matt vagy selyemfényű mutatna jobban? Köszönöm, Üdv, Nóri
Kedves Nóri! Nagyon örülök, hogy rátaláltál a blogra! Elméletileg minden festendő felületnek jót tesz, ha az ember előtte lecsiszolja. De nekem az a tapasztalatom, hogy az Otex remekül működik úgy is, ha az ember a lakkozásra festi rá. Mivel az Otex alapjában véve egy alapozó, ezért lehet rá még egy réteg zománcot felvinni (én így csináltam a padló festést). Szerintem a selyemfényű talán jobban mutatna, de persze figyelembe kell venni, hogy milyen a lambéria környezete....Jó munkát!:)
TörlésKöszönöm a választ:)
Törlés