Weinber Anitával a csapat kategóriában neveztünk, azzal a bizonyos "vakolat térképes" lakással amit már láthattatok a blogon (itt).
...és legnagyobb örömünkre MEGNYERTÜK a szakmai díjat!! Nekem meglepetés volt, hisz az egy héttel ezelőtt lezajlott szakmai napon bemutatott pályamunkák között volt egy-két figyelemre méltó.
Jó volt látni, hogy van néhány hozzánk hasonló gondolkodású tervező, aki nem elégszik meg azzal, hogy trendi bútorboltok viszonteladójaként bepaszírozza a megfelelő helyre az éppen aktuális mainstream vonalat képviselő berendezési tárgyakat, kiegészítőket.....
Örülnék, ha egyre többen lennénk, talán megváltozna az a közgondolkodás, hogy egy lakberendező nem más, mint unatkozó háziasszony, aki ügyesen tud bútort tologatni...
Remélem egyszer eljutunk idáig, hisz aki valóban profin űzi ezt a mesterséget, annak nem csak azt kell(ene) tudnia, hogy vajon a 90 centis helyre befér-e a 80 centis komód, vagy jól fog-e mutatni a hupilila fallal a zöld szőnyeg, hanem ennél sokkal sokrétűbb tudással kell(ene) rendelkeznie...
Bátran fel kell vállalni belsőépítészeti feladatokat, átgondolni a térszervezést, falakat tologatni, ajtót befalazni vagy nyitni, érdemben kell tárgyalni társtervezőkkel, kivitelezőkkel... De mindezt nem lehet profin csinálni, kizárólag akkor, ha van mögötte valódi TUDÁS (műszaki, anyagismereti, akár építészettörténeti...stb.).
Amikor pedig a berendezési fázis jön el, ne csak a katalógusokat bújjuk, hanem GONDOLKODJUNK, érezzünk rá a megrendelő egyéniségére, a tér hangulatára és próbáljunk meg valami olyasmit alkotni, ami több, mint ízlésesen elhelyezett langyos unalom....
Tévedés ne essék én is leborulok egy igazán magas minőségű design bútor láttán (legyen az kortárs vagy régi)... bárcsak ott tartanánk, hogy minden lakásba kerülhetne ilyen!!!
Még egy-egy ikeás tömegdesign darab is tud csodálatra késztetni....minden tiszteletem a tervezőké! De mindig kell valami "triki" mellé, amitől valóban személyre szabott, élhető hangulatú lesz az a tér. (az megint más kérdés, hogy kizárólag akkor, ha a megrendelőnek van erre igénye, hisz a lakberendezés nem öncélú művészet...)
Még a "barkács" megoldásoktól sem kell félni! Persze nem arra a gagyi sufnituning kategóriára gondolok amivel tele van a net, hanem a profin kivitelezett, design tudatos, egyedi megoldásokra, amire azért szintén lehet találni egy-egy jó példát...
Na itt fejezem be az okoskodást, mert e témában képes vagyok nagyon elharapódzni...
Inkább nézzétek meg a pályamunkánkat. Két részből áll, egy 80x100-as tablóból és egy tervdokumentációs anyagból.
Ő a tablónk:
(ezúton is köszönet Darabos Gyurinak a profi fotókért!)
..és néhány kevésbé "száraz" oldal a tervdokumentációból:
borító |
Bár a közönség díj nem a mienk lett, azért nagyon köszönöm a sok lájkot amit küldtetek!!!
Gratulálok, megérdemeltétek!!
VálaszTörlésNagyon köszönjük Ili!!! :)
TörlésGratulálok, nagyon szeretem a munkáidat. Megérdemelten győztetek. :) Andi
VálaszTörlésMég szívesen olvasnám az "okoskodást", hisz a csodálatra méltó (nem túlzok! még mindig szívesen beköltöznék egy "Wien és/vagy Weinber" lakásba) eredmény mellett az odavezető út (gondolatok) is nagyon érdekesek. Gratulálok!
VálaszTörlésGratulálok!!! A levelezésem után ez az oldal az első, amit megnézek! Gyönyörűek, tele fantasztikus ötletekkel! V. Zsuzsa :) :) :)
VálaszTörlésGratulálok Nektek!!! Nagyon szeretem a munkáitokat, és (bár csúnya dolog) irigylem a kreativitásotokat és hogy azt csináljátok, amit igazán szerettek!!! Ettől válik a kezetek között minden - legyen az egy egész lakás vagy csak egy szék - ember-közelivé és szerethetővé. :-) Cs. Melinda
VálaszTörlésMindenkinek nagyon köszönjük a gratulációkat!!! :) Örülünk, ha sok embernek tetszik a munkánk!!
VálaszTörlés