A házi porcelángyurmának elképesztő mennyiségű irodalma van. Én magát az elkészítés folyamatát napfényillatától lestem el.
Imádok kézműveskedni, de inkább a durván barkácsolós, kissé design gyanús ügyek állnak hozzám közelebb. Az ilyen pepecselős dolgok hihetetlenül fel tudnak idegesíteni, ha nem úgy alakulnak ahogy azt én elképzelem... :)
Így hát egy kicsit szkeptikus voltam, amikor a porcelángyurmát el kezdtem főzőcskézni, de legnagyobb meglepetésemre úgy ment mint a karikacsapás és olyan lett, mint amilyennek lennie kell.
Annyiféle karácsonyi díszt lehet látni ebből az anyagból, hogy én igyekeztem olyat csinálni, ami egy kicsit más...
Persze joggal merül fel a kérdés, hogy minek foglalkozom ilyenekkel, ha nem annyira érzem hozzám közelállónak...
Leginkább azért, mert ha az ember egy magazinnak készít anyagot, akkor nem kezdheti mindig úgy,hogy fogj egy dekopírt/láncfűrészt/flexet/csiszológépet/ütvefúrót...stb. mert egy idő után az lesz az érzése annak aki olvassa, hogy csak az tud kreativkodni, aki komplett asztalos/lakatos műhelyt üzemeltet otthon.
Pedig a kreativitás kiéléséhez a lehető legegyszerűbb, minden háztartásban fellelhető cuccok is tökéletesen alkalmasak. Ha elolvassátok a Kiskegyed Otthona most megjelent karácsonyi számát, megtudhatjátok, hogy pontosan hogyan is...
..és a munkaközi jelenetek...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése