Még egy kiadásra kialakított lakás.....

Nagy szerencsémre megint megtalált egy olyan lakás, amit kiadásra kellett kialakítanom. Egy ilyen feladat mindig más, mint egy személyre szabott otthon tervezése. Meg kell találni  a középutat a szállodai szobák, apartmanok személytelensége és egy igazi otthon melegsége között. 

Ez nem mindig egyszerű. Leginkább azért, mert a legtöbb esetben a költségvetés 80-90 százalékát elviszi az átalakítás, a műszaki kivitelezés, így a berendezésre, hangulatteremtésre már nem igazán marad túl sok...

Ilyenkor jön a jól bevált "Ikea-Jysk-Oxl" szentháromság és persze a mérhetetlen mennyiségű agyalás. Ezt egyáltalán ne vegyétek panaszkodásnak. Kifejezetten inspirál és nagyon élvezem, amikor meg kell találni a "kincseket" a sok tucat termék és használt gagyi között.

A lakásban persze van még néhány kisebb csiszolgatni való, de talán már most is érzékelhető, hogy nagyjából milyen lesz a végeredmény...

(bocs....tudom már megint azok a nyomorult szürkék...nem tudok mit tenni megszállták az agyam..immáron 15 éve.... és nem eresztenek...)

Az alaprajz ilyen volt - ilyen lett....

Az "ajtósor" első darabja takarja a fogasokat. Sajnos ahhoz, hogy a fürdőben a zuhanyfülke megfelelő méretű maradjon, a mélysége nem lehetett több, mint 25 cm...de a kabátok így sincsenek szem előtt.

 

A végső tervek szerint ide egyszer majd egy teljes beépített szekrény kerül.. A tárolási feladatokat addig, egy Oxl-en vásárolt, majd lefestett szekrény és egy Ikea komód tölti be...na meg néhány régi bőrönd...(az üveges részere már készül a piros csíkos textil, ami majd az ajtó belső oldalára kerül)

k

Egy igazi otthonban családi fotók kerülnek fel a falra. Egy kiadásra szánt lakásban ezt nem nagyon lehet megoldani, így világhírű magyarok fotóit nyomtattuk ki, ami a néhány száz forintos Jysk keretekben tökéletes (na és igencsak költségkímélő!!) dekoráció...

Remélem minden ideérkező külföldinek egyértelmű lesz, hogy kik ők....ha más nem Puskás Öcsi és Gábor Zsazsa tuti:).....

Egy falmatrica ugyanúgy lehet hihetetlenül gagyi és baromi jó dekor. Reményeim szerint itt az utóbbit sikerült elérni...(igen, ha valakinek rémlik valami világtérképes dolog velem kapcsolatban, akkor jól gondolja. Kiposztoltam már (egy szintén kiadásra szánt lakás) képeit, amit Anitával csináltunk...ott vakolatból levert világtérkép van...na de ne feledkezzünk meg arról, hogy ott egész más költségvetésből dolgozhattunk!!!:)

A sárga ajtó rejti a "kamrát"...Talán első blikkre nem tűnik logikusnak egy 45 m2-es lakásból kb 3 m2-t lefalazni..pedig higgyétek el az. A legkisebb lakásban is érdemes törekedni arra, hogy az ember kialakítson valami minimális méretű kamraszerűséget, mert oda minden bénán kinéző cuccot be lehet szuszakolni.

Itt, ide került a kazán, a hűtőszekrény, a mosógép, hely a porszívónak, takarító holmiknak és még egy csomó polc a mindenféléknek.

A hálóban helyet kapott az a bizonyos éjjeli székem,a mit már láthattatok a bolgon. A falra még felkerül majd az alsó fotón látható keret benne a fotóval.

A wc nagyon keskeny, így a mosdót muszáj volt bele tuszkolni a falba. A fal másik oldalán egyáltalán nem zavaró a kitüremkedés, szépen belesimul a mosdópultba....

Mivel a gázcsöveket nem lehet eltakarni, így jobbnak találtam, ha nem is akarunk úgy csinálni, mintha nem lenne. Szerintem a nyers réz csövek kifejezetten szépek....a mesterek nem igazán értettek velem egyet, mindenképp meg akartak győzni, hogy idővel el fog színeződni és nem nagyon hitték, hogy engem ez egyáltalán nem zavar, azt is szépnek látom...Ha valaki ilyen megoldást alkalmaz és nem akarja, hogy elszíneződjenek, annak érdemes lelakkozni őket...

fotók Wein Krisztina

Kárpit festés utóélete - közkívánatra....

Úgy tűnik elég sokan olvastátok kárpit festős posztomat (ahol Annie Sloan Chalk Paint festékkel lefestettem nagyanyó székét, kárpitostul, fa részestül) mivel nagyon sokan írtak, hogy mi van most vele. Teljesen igazatok van, megígértem, hogy referálok róla milyen is a tartóssága ennek a megoldásnak, úgyhogy ma reggel gyorsan fotóztam néhányat.

Természetesen nem jutottam odáig, hogy mind a hatot lefessem, így még mindig magányosan árválkodik....(de nem tettem le róla, hogy a többi is hasonló sorsra jut!!!)

Nekem nagyon tetszett a végeredmény, de hát ugye a puding próbája.......

Tehát kb. négy hónappal a festés és igen nagy igénybevétel után ezek az állapotok:

Szerintem jól vizsgázott, de egy valamit elhibáztam. Egy nagyobb vendégség után azt vettem észre, hogy valami megfogta kékre....olyan volt, mintha egy kék farmeres illető ücsörgött volna rajta és ettől a szék is bekékült....kicsit érthetetlen, mert emlékeim szerint senki nem volt farmerban....

Én fogtam egy szivacsot és a dörzsis részével el kezdtem sikálni.

Nnnna....ez nem volt valami jó ötlet! Simán szivaccsal letörölni lehet, azt már előtte is többször csináltam, de ez a dörzsis megoldás őrültség!!! Azt nem bírja. A kékség lejött, de vele néhány helyen sikerült a festéket is ledörzsölnöm, ezt látjátok a fotókon. Most, ahogy nézegettem, mintha a dörzsölés óta is kicsit kopott volna, valószínűleg ledörzsöltem róla wax-ot.........remek!!!

Engem nem zavar, szerintem nem von le az értékéből, de aki évtizedekre szeretné megoldani a kárpitozás kérdéskört, annak nem ez a megoldás fog bejönni. De két-három évre tökéletes! Az a félelmem, hogy repedezni fog amikor ráülünk, az nem jött be. Egyáltalán nem repedezik, bírja az állandó ki-benyomódást, úgyhogy én biztos, hogy lefestem a többit is....legfeljebb néhány év múlva, amikor már úgy érzem, hogy nagyon megkopott, kicsit restaurálom....

Na persze a dörzsis megoldást nem nagyon fogom a jövőben erőltetni!!!!

Ilyen volt:

Ilyen lett:

csak dörzsis szivacsot ne!!!!!!!

Fotó: Wein Krisztina

Mire jó néhány réz fűtéscső idom és egy asztal????

Szeretem a réz fűtéscső idomokat. Szerintem nagyon jó alapanyag egy csomó diy tárgy készítéséhez. Persze amikor először elkezdtem nézegetni ezt az asztalkát, hogy mi is legyen belőle, fel sem merült, hogy össze fogom velük párosítani. Pedig ez történt....Ny. "hisztizett" (remélem nem olvassa!!!), hogy nem tud élni egy szobainas nélkül...és akkor rájöttem, hogy ez az asztal festve, kiegészítve néhány staflifával, fűtéscső idommal tökéletes lesz erre a célra...
Lefestettem (szokásos Otex +Tikkurila bútorfesték) fehérre, a fogantyút kicseréltem egy régi övre és réz szegecsekkel kicsit még csicsáztam. Aztán a staflifákat méretre vágtam, festettem és száradás után a fűtéscső idomokkal összeépítettem...tisztára olyan volt, mint valami gyerek építőjáték, mert a 18-as idomokba pont beleszorul a 18-as stafli, így még ragasztani sem kellett. Aztán rácsavaroztam a vázat az asztalra és a lábak végét még megfestettem rézszínű metál akrilfestékkel és kész.....
A napokban megjelenő Kiskegyed Otthonában olvashatjátok!!!

..ő volt a kiindulási pont...

 fotó: Axel Springer/KKO/Wein Krisztina

Egyszerű hokedli tuning bemelegítésnek így januárra - filmen is....

Még tavaly elkészült néhány reklám film(ecske) a Praktikernek. Ebből a bortartót már láthattátok és most jöttem rá, hogy a hokedlit még meg sem mutattam...
Nekünk nagyon bevált. A hétköznapokban a hálószobában ácsorog szerényen, de ha vendégek jönnek tökéletes pótszék lesz belőle....
Szerintem nagyon szép, jó minőségű műszőrmét  érdemes használni, ettől lesz "elegánsabb" jellegű a megjelenése. Tudom, az ilyesmi elég drága, de olyan szerencsés voltam, hogy pont akkor jártam a Métában (ez tulajdonképpen egy textil turi) amikor kiárusították a műszőrme bemutató mintáikat, kilóra. Mivel rengeteg volt belőle, így természetesen felvásároltam több tonnányit, így most hegyekben áll nálunk a szebbnél szebb 50x60 centis darab....valamire csak jó lesz:)....
(talán érdemes náluk érdeklődni, lehet, hogy még mindig van belőle Kenag)

Most láttam, hogy az Ikea is forgalmaz pont ugyanilyen hokedlit....

 

 Anchor Films

Szobrászoknak, restaurátoroknak, hozzáértőknek NEM! ajánlott bejegyzés!!!

Akik figyelemmel kísérik a blogot, gondolom rájöttek már, hogy első látásra elképesztően hülye dolgokkal bírok előállni...mit csináljak? egyszerűen ha valami befészkeli magát az agyamba, képtelen vagyok elengedni addig, amíg ki nem próbálom....Valami ilyesmi volt ez a szobor festés ügy is...

A történet valamikor a z 1900 évek elején kezdődött, amikor dédapám - az 1920-ban alapított Szinyei Merse Pál társaság főtitkáraként - olyan baráti társaságba tartozott, ami tele volt azokkal a neves magyar festőkkel, szobrászokkal, akikkel én csak művészettörténet tankönyveimben találkoztam. Így történhetett, hogy nagymamámról és húgáról Kisfaludy Strobl Zsigmond készített egy-egy márvány  mellszobrot. Szerencsére már akkor gondoltak arra, hogy nagy a család, így, hogy mindenkinek jusson a szobrokból, terakotta másolatok is készültek belőle. Néhány éve egy ilyen másolat került hozzám. Sokáig nem mertem vele mit kezdeni, elvégre mégiscsak egy értékes szobor(másolata). Nagyon szerettük, így ahogy van, repedten, törötten, kopottan, elszíneződve....DE!! folyton az motoszkált bennem, hogy ennek a szobornak fehérnek kell lennie, hisz az a szobor, ami egész gyerekkoromban ott állt egy posztamensen az fehér és kész! Jó, jó, tisztában vagyok vele, hogy az márvány volt, ez pedig legnagyobb jóindulattal sem az...

Az ünnepek alatti láblógatás idején vettem egy nagy levegőt és nemes egyszerűséggel lefestettem. (családom minden ellenkezésével dacolva..)

Nagyon remélem, hogy hozzáértők már nem jutottak idáig az olvasásban, mert megfogadták a címben foglaltakat! Valahol érzem, hogy barbár dolog egy ilyen szobornak nekiesni glettel, csiszolópapírral és egy ecsettel, úgy, hogy semennyit sem értek a restauráláshoz, de van már egy ilyen másolat a rokonságban, amit restaurátor újított fel és hát túl sok szépet nem tudok mondani.... Én a végeredménnyel hihetetlenül elégedett vagyok...Teljesen "vissza a gyerekkorba" érzés, ha ránézek.....már csak egy fekete posztamenst kell szereznem valahonnan...

És, hogy miért posztoltam ki ezt az egészet? Csak azért, hogy senki ne rettenjen meg, egy első látásra teljesen agyament ötlettől.... akár még jó is kisülhet belőle :)

a szobor válla az előtte fotó elkészülte óta repedt végig és még egy darab is kitört belőle....

Na itt, az alapozás után egy kicsit azért kétségbe estem (Harzo t16 alapozó)

...aztán a második fedő rétegnél megnyugodtam (sima selyemfényű zománc)

Fotók Wein Krisztina

Éjjeli szék ... vagy hogyan is nevezzem???

Valószínűleg ebben az ünnepek előtti rohanásban csak vágyálomnak tűnik, hogy létezik az az állapot, amikor az ember csak úgy ágyban marad, lustálkodik, olvasgat.... De higgyétek el, egyszer eljön az a pillanat amikor majd megvalósítható lesz (jó, jó, most még nekem is elég távolinak tűnik)
És amikor majd eljön, Nektek is jól jöhet egy éjjeliszekrény...ami akár egy szék is lehet...
Kevésbé barkácslelkületűek simán, minden átalakítás nélkül is az ágy mellé állíthatják, de ha kicsit feltuningoljátok és még egy mobil fiókot (így készül) is biggyesztetek rá, akkor tényleg tökéletes ágy melletti lerakó lehet belőle.
(ha inkább a párnás ágyvég tetszik, annak elkészítését itt találjátok)

Amikor nem flikk-flakkol az ember, szerintem akkor is lehet egy sima székből éjjeliszekrény. (mondjuk nem baj, ha van egy zárt dolog is rajta, amibe lehet, papírzsepit, orrcseppet...stb. és más kevésbe látványos, ámde szükséges mindenfélét tárolni)

 
Eredetileg így néztek ki a hozzávalók:

..és így készült (mindezt olvashatjátok a Blikk Nők Otthonában is)

Fotók: Blikk Nők Otthona/RAS/Wein Krisztina

Párnák, szeretettel....ha még nem lenne ajándék ötleted karácsonyra

Weinber Anitával közös munkáinkról már többször olvashattatok a blogon. Új párna projektje teljesen saját, nekem nincs hozzá közöm, de annyira tetszenek amiket csinál, hogy muszáj írnom róla.  Próbálkoztam már én is textil festéssel (olvashattatok róla a függöny festős posztban) de nekem valahogy nagyon szenvedősen ment a dolog. Hihetetlen türelmet és precizitást igényel, így még inkább lenyűgöz, hogy Anita maga keveri a színeket, alakítja a mintákat. Többféle technikát kever, használ szőrmét, fotónyomtatást és kézi rajzokat. Végül ebből a sokféleségből olyan kollekciót hozott össze, hogy minden párna és takaró tökéletesen harmonizál egymással, legyen az bármilyen színű vagy mintájú. 

Érdemes többet beszerezni belőlük, hisz csoportban elképesztően jó hangulatot teremtenek. Nekem van már belőle hatféle, de nagyon gondolkodom további darabokon, főleg, hogy a színek, hangulatok évszakról évszakra változnak, így időről időre érdemes nála körülnézni.

Ha Ti is szeretnétek néhányat, keressétek Anitát (+36704177544,  rendeles.wa.parna@gmail.com ) vagy nézzétek meg a Facebookon.

De megtalálhatjátok a Krea karácsonyi vásárán és a Wampon is.

fotó Darabos György

Ha a rendelési emailbe beírjátok a BARÁT10 kódot, minden darabból 10% kedvezményt kaptok!!

fotó Darabos György

fotó Darabos György

fotó Darabos György

fotó Darabos György

fotó Darabos György

fotó Darabos György

fotó Wein Krisztina

fotó Wein Krisztina

Régi, megunt gömbökből adventi koszorú...

Igazából feleslegesnek és mesterségesen kreált őrületnek tartom, hogy évenként, éppen az aktuális trendnek megfelelően lecserélje az ember a karácsonyfadíszeit... Azért farizeus dolog lenne azt állítanom, hogy engem nem fertőz meg a mindenhonnan ömlő szebbnél-szebb karácsonyi inspiráció...Így idén úgy döntöttem, hogy a fa díszítésénél szakítok az évek óta kőbe vésett arany-fehér-ezüst kombóval és egy "hihetetlenül merész" húzással elhagyom az aranyat és az ezüstöt és kizárólag fehér papírból hajtogatott díszek lesznek a fán (most még úgy képzelem, rengeteg időm lesz szebbnél szebb díszeket hajtogatni...hmmm??)
Az évek alatt felhalmozódott gömbök viszont nem maradhatnak kihasználatlanul, így az idei adventi koszorút azokból ragasztgattam össze......hogy jövőre pont ezeket a gömböket fogom majd hiányolni?....nos, ebben már most biztos lehetek....

 

Hogy hogyan készült, elolvashatjátok a napokban megjelenő Kiskegyed Otthonában...

 Fotó Axel Springer/KKO/Wein Krisztina